vissza a cimoldalra
2018-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61137)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7453)
Kelemen Zoltán, operaénekes (90)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2931)
Opernglas, avagy operai távcső... (20145)
Simándy József - az örök tenor (552)
Operett, mint színpadi műfaj (3714)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1115)
Pantheon (2264)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)
Lehár Ferenc (641)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az álarcosbál
Bodajky Nagy István, 2000-03-04 [ Szakcikk hiszékenyeknek ]
nyomtatóbarát változat

- Kihez van szerencsém?
- Az anyád vagyok.

Egy jólsikerült álarcosbálban hangzott el ez a rövid dialógus, de kezdjük az elején!
Amikor a függöny felmegy, Richard gróf palotájának nagytermében vagyunk, ahol feltűnően sok statiszta sürög-forog. Két komoly probléma kavarja fel a kedélyeket: sikerül-e megölni a tenort, és jól fogják-e magukat érezni a báli mulatságon?
Minden világos, - az emberek szórakozni akarnak. Ulrika - a néger alt - megjósolja Richard grófnak, hogy - a forgatókönyv szerint - előbb-utóbb meg fog halni. A gróf hiszi is, meg nem is. Úgy határoz, hogy mielőtt életben maradna, vagy netán meghalna, felmegy az akasztófák dombjára, hogy találkozzék legjobb barátjának feleségével, Renéné, született Kudlacsek Matild, magyar származású, az angolkisasszonyok zárdájában felnőtt szerelmével, aki épp füvet szed a nyulai számára.
Az álarcosbál- Ha már itt vagyunk - kezdi a dalt a tenor -, akár meg is csalhatnánk Renét.
- Ki az a René?
- A férjed, drágám!
(A frissen elragadtatott, boldogságot sugárzó dallamot a vonósok folyvást felcsillanó, remegő staccatói mámorossá fokozzák.) Ennek ellenére észreveszik, hogy René kaptat fel, ugyanarra a dombra, amelyen ők énekelnek. A gróf néhány gyeptéglával elfedi szerelmesét, és azt a látszatot kelti, mintha ő is füvet szedne a nyulainak. A felesége hűségében csak ritkán csalatkozott férjnek meg sem fordul az agyában, hogy a grófnak sosem voltak nyulai.
Megölelik egymást.
- Nekem most mennem kell, mert szükség lesz a tenor hangomra a báli jelenetnél - mondja Richárd, majd futtában visszaszól: - Csak rá ne ülj a gyeptéglákra! (A melódia kisérete, a klarinét és az üstdob komor, ismétlődő ritmusa adja a találkozás végzetes jellegét.)
A Magára maradt René szívében gyanú támad: - Mi van akkor, ha a frissen feltépett gyeptéglák alatt, a saját felesége piheg?
- Hogy jöttél rá? - kérdezi az asszonyka, némi meglepetést színlelve, mivel maga is jól tudta, hogy a bálra felvett nagyestélyi ruháját aligha takarják el a gyeptéglák.
Lassan összeáll a kép. A bariton végre megérti, hogy miért pont neki kell megölnie a tenort. Kedve támad arra, hogy egy füst alatt a feleségét is eltegye láb alól, de figyelmeztetik, hogy a szövegkönyv alapjául szolgáló drámát nem Shakespeare írta, hanem Eugéne Scribe (1791-1861), aki közel sem volt olyan vérengző, mint kollégája, az angol mester. (Nem tartozik ide, de kikívánkozik bel?lem, hogy egy alkalommal a Machbetet játszották a kecskeméti színházban, amikor egyszercsak az addig szundikáló igazgató megkérdezte: - Mi folyik itt? Vér, uram, vér - felelte a főrendező.)
Nos itt csak a gróf hal meg, közvetlenül az után, hogy a legjobb barátja leszúrta. A haldokló tenoristának csak arra marad ideje, hogy kivegyen egy írást a zsebéből és átnyújtsa gyilkosának.
- Na mit ír? - kérdezi a türelmetlenkedő menyecske.
- Nem kellett volna megölnöm. Ez egy számla a minap vásárolt nyulairól.
Az erényes hölgy könnyes szemmel tett igéretet imádott férjének: Valószínűleg hű leszek hozzád szívem.
René: (sajnos énekelve) - Hozzácsapjuk a nyulait a mi nyulainkhoz, - van itt fű bőven.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Kiss Gyula, Nagy Míra (
zongora)
"Hangulatkoncert"
HAYDN: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2 - I. tétel
HAYDN: fisz-moll zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: D-dúr zongoratrió, Hob. XV:24

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Soltész Ágnes, Kovács Judit, Fahidi Patrícia (hegedű), Rácz János, Kunszeri Márta (fuvola), Kökényessy Zoltán (brácsa), Magyar Gábor (cselló), Váray Rita (zongora)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
KOVÁCS ZOLTÁN: Amisz és Amil – két fuvolára
SCHUMANN: Gyermekjelenetek (Benjamin Godard átirata) Op. 15.
SCHNITTKE: Moz-Art duó 2 hegedűre
VAJDA JÁNOS: Musica sull’ acqua – zongoraötös (2015)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa)
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Fuvolán közreműködik és vezényel: Drahos Béla
MOZART: 1. (G-dúr) fuvolaverseny, K. 313
MOZART: 2. (D-dúr) fuvolaverseny, K. 314
MOZART: C-dúr fuvola-hárfa kettősverseny, K. 299
MOZART: C-dúr andante, K. 315

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rohmann Ditta (cselló), Binder Károly (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói
koreográfus: Feledi János
CAFe Budapest
VAJDA JÁNOS: Csellóverseny
SZENTPÁLI ROLAND: Orfeusz-balett - ősbemutató
BINDER KÁROLY: Zongoraverseny - ősbemutató
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)