vissza a cimoldalra
2020-01-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4208)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1385)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4666)
Kimernya? (3430)
Erkel Színház (10442)
Miklósa Erika (1241)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1854)
Franz Schmidt (3513)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3649)
Jonas Kaufmann (2476)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7244)
Pitti Katalin (836)
Ilosfalvy Róbert (878)
Élő közvetítések (8357)
Opernglas, avagy operai távcső... (20386)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az álarcosbál
Bodajky Nagy István, 2000-03-04 [ Szakcikk hiszékenyeknek ]
nyomtatóbarát változat

- Kihez van szerencsém?
- Az anyád vagyok.

Egy jólsikerült álarcosbálban hangzott el ez a rövid dialógus, de kezdjük az elején!
Amikor a függöny felmegy, Richard gróf palotájának nagytermében vagyunk, ahol feltűnően sok statiszta sürög-forog. Két komoly probléma kavarja fel a kedélyeket: sikerül-e megölni a tenort, és jól fogják-e magukat érezni a báli mulatságon?
Minden világos, - az emberek szórakozni akarnak. Ulrika - a néger alt - megjósolja Richard grófnak, hogy - a forgatókönyv szerint - előbb-utóbb meg fog halni. A gróf hiszi is, meg nem is. Úgy határoz, hogy mielőtt életben maradna, vagy netán meghalna, felmegy az akasztófák dombjára, hogy találkozzék legjobb barátjának feleségével, Renéné, született Kudlacsek Matild, magyar származású, az angolkisasszonyok zárdájában felnőtt szerelmével, aki épp füvet szed a nyulai számára.
Az álarcosbál- Ha már itt vagyunk - kezdi a dalt a tenor -, akár meg is csalhatnánk Renét.
- Ki az a René?
- A férjed, drágám!
(A frissen elragadtatott, boldogságot sugárzó dallamot a vonósok folyvást felcsillanó, remegő staccatói mámorossá fokozzák.) Ennek ellenére észreveszik, hogy René kaptat fel, ugyanarra a dombra, amelyen ők énekelnek. A gróf néhány gyeptéglával elfedi szerelmesét, és azt a látszatot kelti, mintha ő is füvet szedne a nyulainak. A felesége hűségében csak ritkán csalatkozott férjnek meg sem fordul az agyában, hogy a grófnak sosem voltak nyulai.
Megölelik egymást.
- Nekem most mennem kell, mert szükség lesz a tenor hangomra a báli jelenetnél - mondja Richárd, majd futtában visszaszól: - Csak rá ne ülj a gyeptéglákra! (A melódia kisérete, a klarinét és az üstdob komor, ismétlődő ritmusa adja a találkozás végzetes jellegét.)
A Magára maradt René szívében gyanú támad: - Mi van akkor, ha a frissen feltépett gyeptéglák alatt, a saját felesége piheg?
- Hogy jöttél rá? - kérdezi az asszonyka, némi meglepetést színlelve, mivel maga is jól tudta, hogy a bálra felvett nagyestélyi ruháját aligha takarják el a gyeptéglák.
Lassan összeáll a kép. A bariton végre megérti, hogy miért pont neki kell megölnie a tenort. Kedve támad arra, hogy egy füst alatt a feleségét is eltegye láb alól, de figyelmeztetik, hogy a szövegkönyv alapjául szolgáló drámát nem Shakespeare írta, hanem Eugéne Scribe (1791-1861), aki közel sem volt olyan vérengző, mint kollégája, az angol mester. (Nem tartozik ide, de kikívánkozik bel?lem, hogy egy alkalommal a Machbetet játszották a kecskeméti színházban, amikor egyszercsak az addig szundikáló igazgató megkérdezte: - Mi folyik itt? Vér, uram, vér - felelte a főrendező.)
Nos itt csak a gróf hal meg, közvetlenül az után, hogy a legjobb barátja leszúrta. A haldokló tenoristának csak arra marad ideje, hogy kivegyen egy írást a zsebéből és átnyújtsa gyilkosának.
- Na mit ír? - kérdezi a türelmetlenkedő menyecske.
- Nem kellett volna megölnöm. Ez egy számla a minap vásárolt nyulairól.
Az erényes hölgy könnyes szemmel tett igéretet imádott férjének: Valószínűleg hű leszek hozzád szívem.
René: (sajnos énekelve) - Hozzácsapjuk a nyulait a mi nyulainkhoz, - van itt fű bőven.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Balogh Eszter, Zachary Wilder, Kovács István
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
Mozart, Werner, Albrechtsberger
MOZART: Sancta Maria, mater Dei, K. 273
ALBRECHTSBERGER: Domine, secundum actum meum (első előadás a 18. század óta)
WERNER: c-moll Requiem, 1763 (első előadás a 18. század óta)
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
MOZART: Requiem, K. 626
19:00 : Tatabánya
Jászai Mari Színház

Baross Loretta, Mórocz Virág, Derzsi György és Ollé Erik
Tatabánya Város szimfonikus zenekara
vez.: Román Géza
PETŐ ZOLTÁN: Ady Endre válogatott versei megzenésítve, szimfonikus zenekar kíséretével
A mai nap
történt:
1844 • A Hunyadi László bemutatója (Pest)
1921 • Az Allegro Barbaro bemutatója (Bp.)
született:
1756 • Wolfgang Amadeus Mozart, zeneszerző († 1791)
1806 • Juan Crisóstomo Arriaga, zeneszerző († 1826)
1823 • Edouard Lalo, zeneszerző († 1892)
1948 • Mihail Barisnyikov, táncos
1970 • Emmanuel Pahud, fuvolista
1976 • Renaud Capuçon, hegedűs
elhunyt:
1629 • Hieronymus Praetorius, zeneszerző (sz. 1560)
1901 • Giuseppe Verdi, zeneszerző (sz. 1813)
1956 • Erich Kleiber, karmester (sz. 1890)
2000 • Friedrich Gulda, zongorista (sz. 1930)