vissza a cimoldalra
2018-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2994)
Élő közvetítések (7512)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Kimernya? (2837)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1529)
Franz Schmidt (3222)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1155)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)
musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Valami kék (Glazunov és Serebrier)
Balázs Miklós, 2011-06-06 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Glazunov: Concertos GLAZUNOV:
Violin Concerto in A minor, op.82
Chant du Ménestrel, op.71
Piano Concerto No.2 in B major, op.100
Concerto in E flat major for alto saxophone and string orchestra, op.109
Piano Concerto No.1 in F minor, op.92
Reverie in D flat major for horn and orchestra, op.24
Concerto Ballata in C major for cello and orchestra, op.108
Méditation in D major for violin and orchestra, op.32

Russian National Orchestra
Rachel Barton Pine (violin), Wen-Sinn Yang (cello), Alexander Romanovsky (piano), Marc Chisson (saxophone), Alexey Serov (horn)
José Serebrier

Warner Classics 2011
2564 67946-5

*

Live in Moscow: Rachmaninov - The Bells SHOSTAKOVICH: Festive Overture, op.96
GLAZUNOV: Chant du ménestrel, op.71
RACHMANINOV: The Bells, op.35
MUSSORGSKY: Entr'acte (Act IV) from Khovanshchina, orch. Stokowski
RACHMANINOV: Vocalise, orch. Serebrier

Russian National Orchestra
Moscow State Chamber Choir
Lyubov Petrova, Andrei Popov, Sergei Leiferkus
José Serebrier

Warner Classics
2564-68025-5

*

Ha máshol nem, hát oldott baráti társaságban bizonyosan elsütöttem már e kétes erejű bon mot-t, miszerint Rossini A tolvaj szarka nyitányában több invenció van, mint Alekszandr Glazunov egész életművében. Pedig az oeuvre igen tekintélyes és szerteágazó: nyolc szimfónia ékíti például, számos komolynak tetsző zenekari darab a szimfonyicseszkaja pojema műformájában, kamaraművek, dalok és így tovább. (De az vesse reám az utolsó követ halvány iróniám okán, aki hallott már Glazunov-dalestet.)

Meg persze számos versenymű. Versenyművek, melyek hol engedetlenül virtuózak, hol szendén magukba fordulók, hol "keletiesen" hevenyészettek, hol gránitszerűen tömörek, hol kimérten szikárak, hol hangban lázárosan gazdagok, hol föltűnően nyúlánkak, hol lakonikusan sűrűek satöbbi. Mert a Glazunov-versenyművek minden más szerzőjük által művelt műfajnál árnyaltabban mutatják meg teremtőjük igazi arcát, egy picit különös, egy picit éppen hogy átlagosan érdektelen zeneszerző portréját.

Glazunov nem könnyű eset, távolról sincs benne minden, amit a századforduló zenében mondani tudott vagy akart, vagy amit az orosz klasszikus zeneirodalom tizenkilencedik századi arany lapjai számára kínálnak. Csajkovszkij olthatatlan szenvedélye sehol, s Muszorgszkij sem örökítette kíméletlen realitásérzékét a pétervári muzsikusra. Rimszkij-Korszakov orientális vonzalmát vagy a gyermekmesék iránti rajongását is csak szőrmentén "implantálta" a saját munkáiba. Glazunovnak sem a naturálishoz, sem a szupernaturálishoz, sem a kendőzetlen, nyers valósághoz, sem a virgonc fantáziavilághoz nem volt érzéke. Már-már görcsösen evilági, földhözragadt szaki volt, nem osztotta "a maroknyi hatalmasok" messzire tekintő, képzelőerőben gazdag ambícióit; tőről metszett "nyugatos" volt, de nem kért Csajkovszkij dorbézoló hanghullámhegyeiből. Az orosz zene akadémikus, konzervatív ágának reprezentánsa volt, aki szívesebben hallgatta a Rubinstein-fivéreket, vagy a fiatal Rachmaninovot, mint Ljadov tarkára hangszerelt hangpoémáit vagy Szkrjabin avantgárd zongoraetűdjeit.

Zenéjéből bosszantón hiányzik a drámai elem, a küzdelem. Mikor egy Glazunov-mű elkezdődik, a küzdelem már eldőlt, a győztes kiléte szinte lényegtelen. Mert nem a harc a fontos, hanem ami utána jön. Kezdetben vala a kudarc. Mintha egy kifestőkönyvet színezgetne, ahol a körvonalakat avatott kezek már berajzolták, neki csak arra kell vigyáznia, ki ne fusson a vonalból. A nagy csatákat megvívták helyette, nélküle, ellene a fent idézett maestrók, no meg Prokofjev, Stravinsky és az ifjú Sosztakovics, akik rendre hozzá képest akartak "haladók", "progresszívek" lenni. Az unalmasnak bélyegzett, ókonzervatív, paternalista, régi vágású Glazunov csendben megült a leningrádi akadémia egy félreeső szegletében, mikor a szovjetek államosították alatta még a bőrfoteljét is, az ő párizsi vagy amerikai turnéit nem veszélyeztette semmi. Valóságos élő szobor volt, akihez minden ifjonti modernitást mérni lehetett.

Olyan világ sose lesz, hogy Glazunovnak divatja legyen. Szimfónia-összkiadása hanglemezen több is van, mások mellett Szvetlanov is megcsinálta a magáét híres antológiájában, de hát ő minden mást is lemezre vett, aminek csak violinkulcsot talált elején. José Serebrier utóbbi időkben rögzített CD-i a szimfóniákból vegyes visszhangra találtak a világsajtóban, a kritikák azonban sem eloszlatni, sem felfokozni nem célozták a közönségérdeklődést. Még egyszer: Glazunov-divatot teremteni manapság aligha lehet; a jelenkor legkeresettebb dirigens-ikonjai előbb vezényelnek értelmezhetetlen kortárs hangerdőket, mintsem Glazunovra fanyalodnának. Akkora válság azért nincs.

Serebrier viszont ideális előadója ezeknek a műveknek, a szimfóniáknak és a koncerteknek. Nem akkora formátum, hogy nemet mondhasson egy ilyen felkérésre, s nem is annyira kifinomult az ízlése, hogy elhárítsa a megkeresést, ha egy nagy kiadónál készíthet majd' tucatnyi újdonatúj lemezt. (Persze egy Stokowski-tanítvány ne is legyen válogatós.) Mindemellett Serebrier stílusában van valami odaillő, szókratészi nyugalom. Odafordulása Glazunovhoz hiteles, mert mesterével ellentétben hiányzik belőle a rossz ízű magamutogató hajlam, és jó alkalmazkodóképességének hála otthon érzi magát e kontemplatív tempójú, néha éteri, néha bárgyú, néha egyszerűen csak semmitmondó darabokban.

A Glazunov-versenyművek dupla-lemezén és a Rosztropovics Fesztivál egy koncertjét megörökítő kiadványon a még mindig kiváló Orosz Nemzeti Zenekar a közreműködő. Utóbbin Rachmaninov Harangok című kantátája a fő attrakció, ahol a kissé túlzottan is visszafogott kórus mellett Ljubov Petrova szoprán és Andrej Popov szép és fényes hangokként mutatkoznak be. Szergej Lejferkusz hallhatóan nem szépen öregszik, hangja fakulóban-fáradóban - már ha az egykori botrány-Jago orgánuma valaha is figyelemre érdemes volt.

Serebrier érzi ezt a zenét, szereti Glazunovot, közel hajol hozzá, megérteni igyekszik. A zenekar jó partner, igényesen kiegyenlített, tiszta, rendezett hangzást produkálnak. A szólisták többnyire a tisztes középszerűség dicstelen tartományában mozognak, még ha akadnak is jó pillanataik, láthatóan nem ünnepelt hangszeres virtuózokat, inkább megbízható kartársakat rántottak össze a kiadó hívó szavára.
A darabok makulátlan poézise így is megkapó. Ha van valami Glazunovban, amiért érdemes a "fülünk ügyében" tartani, az minden bizonnyal a költőiség. Mint egy lebutított Brahms, vagy afféle keleti Elgar, csak jobb ízléssel, szentimentális kirohanások nélkül. Van az orosz mester szerzeményeiben valami fluid nosztalgikus pátosz, van benne valami a "boldog békeidők" olcsó parfümjéből, valami személyes, önző és éktelen vágyakozás az elmúlt burzsoá világ talmi csillogása iránt.

Ha mása nincs is, Glazunovnak igenis van hangulata, atmoszférája, van íze és aromája, és ez az, amit Serebrier megérez és közvetít. Nincs semmi túlzó, semmi tolakodó, semmi drasztikus ezekben az előadásokban, a békés szemlélődés lágy lírája és erőtlen, fakó drámája uralja, mely félénken ki-kitörni igyekszik sikertelen. A fölényes nyugalom kósza ábrándjainak semmitmondása ez, a félszeg gátlások apoteózisa. Valami blue, tompa pasztellkék akvarell.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

Adventre hangolva
Ünnepi koncert a Honvéd Férfikarral

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner, Alexander Janiczek (hegedű), Rafael Rosenfeld (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Szőke Zoltán (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
LIGETI: Hat bagatell
BEETHOVEN: B-dúr klarinéttrió, op. 11
HAYDN: 25. (G-dúr) zongoratrió, Hob. XV:25
HEINZ HOLLIGER: Rechant
BARTÓK: Divertimento, BB 118

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa), Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora), Drahos Béla (fuvola), Szatmári Zsolt (klarinét)
Accord Quartet
Debussy-est a szerző halálának 100. évfordulójára
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
DEBUSSY: Két tánc
DEBUSSY: Fehéren és feketén
DEBUSSY: Lindaraja
DEBUSSY: Hat antik felirat
DEBUSSY: Kis szvit

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia K. 551
MOZART: c-moll mise, K. 427
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Giovanni Guzzo (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Howard Williams
BERNSTEIN: Candide − nyitány
BERNSTEIN: Szerenád – Platón: A lakoma című műve nyomán
ELGAR: II. szimfónia
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)