vissza a cimoldalra
2018-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4098)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2624)
Élő közvetítések (7521)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Franz Schmidt (3225)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tudós kútfők, krónikások (Retkes Attila: Géniuszok és mesteremberek)
Balázs Miklós, 2011-05-06 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Retkes Attila: Géniuszok és mesteremberek RETKES ATTILA: Géniuszok és mesteremberek
176 oldal
2900 Ft
Gramofon Könyvek

*

Ahogy a zenetörténet-írás változik, úgy változik zenetörténetünk is. Változik, mert míg egyes szerzőkről, művekről, korszakokról, műfajokról egyre többet vagy mást tudunk meg, addig másokról azt is elfelejtjük, amit korábban megtanultunk. Mert, például, míg egykor körülrajongott komponisták elé ma az elhallgatás falát emeljük, addig mások szinte az ismeretlenség ködéből kerülnek az érdeklődés homlokterébe. Ha új szelek fújnak.

Változik a zenetörténethez való kritikai viszonyunk is. Szabolcsi Bence zenetörténeti eszmefuttatásait egykor a paplan alatt, zseblámpával olvastuk, Eősze László operatörténete (Az opera útja) egy Dickens-regény fordulataival próbált hatni ránk, Tóth Aladár zenekritikái úgy állítottak elénk egy-egy jól sikerült hangversenyt, mintha az az ősi európai kultúrszellem valamiféle múlhatatlan manifesztuma volna. A magyar - és jórészt a külföldi - zenetörténet-írás persze évtizedekkel maga mögött hagyta ezeket a kissé bőbeszédű, szélesen hömpölygő, sokszor patetikus, bölcselkedően tudós írásokat. Oda a Szabolcsi- vagy Szerb Antal-féle atyai mesélőkedv, oda a nagyregényeket idéző, mindenki által megérthető narratíva. Oda a képregények szimpla romantikája.

Igen, a nagy elbeszélések kora lejárt. S a 21. századba lépve azt kell tapasztalnunk, a kicsiké is. A zenetörténet-írásból kiveszett az egykor oly becses szépirodalmi igény, kikopott a pozitivista-szellemtörténeti gondolkodás minden nosztalgiája, elmaradnak a tudós kútfők. Oda a nagy egésznek minden illúziója.
Hogy ez baj-e vagy sem, azt döntse el az Olvasó.
A zenetörténetet is, mint oly sok más tudományt, ma jobbára csak apró szeletekben kapjuk, kicsiny részsikerek gyanánt, melyek sosem állnak össze semmiféle komplex egésszé, s az összefüggések is olyan halványak már, hogy szabad szemmel nem is láthatók. Marad nekünk jobb híján az önös vágyaira rezonáló szubjektív elme öntörvényűsége, a "magánvélemények" kibogozhatatlan, ellenőrizhetetlen erdeje, a hangtalan sóhajaiba burkolózó szobatudós beletörődése. És persze a kíméletlen objektivizmus a másik oldalon, vagy a posztmodern "idiómák" kéretlen, zavaros szócséplése, ami elijeszt mindenkit a zenetörténettől, aki épp nem vizsgára magol.

Erről Retkes Attila a legcsekélyebb mértékben sem tehet. Ő már beleszületett, belenőtt, beletanult a múlt század utolsó negyedét jellemző, premodern és modern tendenciák között megrekedt magyar zenetörténet-írásba, mely jobb híján régi - épp fent citált - nagyjainak emlékezete és a kortárs nemzetközi trendek között keresi a helyét; egyre kevesebb sikerrel.
A most publikált, zenetörténeti írásokat tartalmazó kötet, ha úgy tetszik, több évtized munkája, a 80-as, 90-es és 2000-es évek egyaránt rajta hagyták nyomaikat. Tárgyilagos, célratörő, mondhatni egykedvűen döcögő tanulmányok ezek, melyeknek legfőbb erénye, hogy csakugyan képesek közel vezetni az olvasót választott tárgyukhoz: a századforduló és az I. világháború lezárása közötti fővárosi zenekari kultúrához, a korai magyar nyelvű zongoraiskolák világához, a zongoranégyes műfajának genealógiájához, E. T. A. Hoffmann esztétikai ideológiájához és így tovább.
A cím (Géniuszok és mesteremberek) is kényszeredettnek hat, hiszen tematikusan össze nem rendezett, széttartó, szerfelett különböző történeti korszakokat, műformákat, kultúrtörténeti jelenségeket egyaránt vizsgálnak a dolgozatok.

A kötet legterjedelmesebb írása, mely a századelő budapesti szimfonikus zenekari életét mutatja be (egyébiránt Retkes diplomamunkájának átdolgozott anyaga), a legalaposabban kidolgozott és leghasznosabbnak mutatkozó tanulmány a kötetben, az utolsó, a Hoffmann esztétikáját kommentáló szöveg pedig a legjobb, legelmélyültebb olvasmányként kínálja magát.

Ami a szerző személyén és annak vitathatatlan szakmai felkészültségén túl összefogja ezeket az írásokat, az Retkes száraz tanulmányírói stílusa, melyen tökéletesen lemérhető a fent vázolt, hajdani narratív igények teljes elhagyása és a szenvtelen objektivizmus folytonos érvényesítése. A szakírói nyelvhasználat így annyira egységes és kompakt marad, a szókészlet annyira körülhatárolt és szabatos, hogy végig ugyanazzal az erővel képes távol tartani a szövegét minden személyes szerzői hangtól.
Retkes tisztes távolból figyeli a tárgyát, bemutat, elemez, mindazonáltal ritkán és körültekintően értékel vagy bírál, a tanult módon lezár. Minden mondata végére pontot tesz, kijelentő módban beszél, ő nem a nagy kérdések, vagy a felkiáltó frázisok embere, hanem az ellenőrzött adatok sorba rendezésének szürke hivatalnoka. Írásainak erejét nem az író személyének, műveltségének tekintélye vagy stílusának ellenállhatatlan charme-ja biztosítja, hanem a tárgy iránti kutatói elkötelezettség, mely rendre megbújik a hitelességbe tíz körömmel kapaszkodó krónikás kibillenthetetlen tárgyilagosságának sánca mögött.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Purcell Kórus (karigazgató: Vashegyi György)
Vashegyi György (orgona)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"A megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei
J.S. BACH: „Jesu meine Freude” – motetta, BWV 227

15:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
Schubert: Esz-dúr notturno, D. 897
Schubert: Hattyúdalok, D. 957

16:00 : Budapest
MTA Zenetudományi Intézet

Alexander Dimcevski (hegedű), Botos Veronika (mélyhegedű), Hegedűs Katalin (zongora), Baráti Eszter (cselló), Csongár Péter (klarinét)
MOZART: G- dúr duó, KV 423
MOZART: Kegelstatt trió, KV 498
JOACHIM JÓZSEF: Héber melódiák
MOZART: Esz - dúr Sinfonie concertante, KV 364
MOZART: Esz - dúr Divertimento (részletek), KV 563

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kávézó

kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Nyolszemközt - beszélgetés irodalomról, filmről és zenéről
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
Vendégek: Enyedi Ildikó és Wilhelm Droste
Közreműködik: Anthony Marwood (hegedű)

17:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Capella Cracoviensis

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Csalog Gábor (zongora)
Fazekas Gergely (zenetörténész)
Dialógusok (a) zenével I.
COUPERIN: Pièces de Clavecin - részletek
DEBUSSY: Metszetek - részletek
DEBUSSY: Prelűdök - részletek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Schwartz Lúcia (mezzoszoprán), Viviane Hagner, Andrea Hallam, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Vigh Andrea (hárfa), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
MOZART: 2. (Esz-dúr) zongoranégyes, K. 493
LISZT: Orpheus – szimfonikus költemény (Camille Saint-Saëns átirata)
RAVEL: Madagaszkári dalok
FAURÉ: 1. (c-moll) zongoranégyes, op. 15

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Pavlovits Dávid (gitár)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Varga Donát (ének), Fuchs Diána (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Vezényel: Guido Mancusi
KECSKÉS D. BALÁZS: Zsoltártöredék
MOZART: 9. (Esz-dúr) zongoraverseny, K. 271 („Jeunehomme”)
PROKOFJEV: 7. (cisz-moll) szimfónia, Op. 131

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Hamar Zsolt
SCHUBERT: Rosamunde-nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35
BRAHMS: II. (D-dúr) szimfónia, Op.73

21:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

KÓDA
kamara.hu /6
Moderátor: Mona Dániel
Beszélgetőtársak: Simon Izabella, Várjon Dénes
16:00 : Székesfehérvár
Sóstói Stadion

Alba Regia Szimfonikus Zenekar
vez.: Kollár Imre
"Stadion Nyitány"
Trónok harca, West Side Story, Gladiátorok bevonulása, Vivaldi, Kardtánc

19:00 : Szolnok
Szolnok Városi Sportcsarnok

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Veszprém
Petőfi Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)