Bejelentkezés Regisztráció

Hangszeres művek

Akkor áradozzunk! (Lisa Batiashvili Echoes of time c. lemeze)

2011-04-28 10:05:41 kobzos55

Lisa Batiashvili / Echoes of time Echoes of time

SHOSTAKOVICH: Violin Concerto no 1
KANCHELI: V & V
SHOSTAKOVICH: Lyrical Waltz from Seven Doll's Dances
PÄRT: Spiegel im Spiegel
RACHMANINOV: Vocalise

Lisa Batiashvili - violin
Hélene Grimaud - piano
Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks
Esa-Pekka Salonen

Universal / Deutsche Grammophon
477 9299

*

A történet sok héttel ezelőtt kezdődött. Kaptam egy levelet a T. Szerkesztőtől (ügyelek a személyiségi jogokra, nem árulom el, melyiküktől), hogy megjelent Lisa Batiashvili legújabb (új kiadójánál, a Deutsche Grammophonnál első) lemeze, nincs-e kedvem írni róla. Akkor még azt válaszoltam, hogy talán jobb lenne, ha más írná le benyomásait, olyasvalaki, aki elfogulatlan, akit nem érintett meg többször is a hölgy személyes varázsa... Aztán jött a következő levél: "Nem bánnám, ha mégiscsak te áradoznál róla egy sort" - ekkor már nem álltam ellen. De elhatároztam, hogy nem áradozni fogok, hanem megpróbálok higgadtan, elfogulatlanul írni. Nos, ez a gond: ha elfogulatlanul írok, muszáj áradozni, Batiashvili előadása ezúttal is nagyszerű.

A Sosztakovics-koncert előadása revelációként hat. Már az első tételben szembetűnő, mennyire ráéreznek az előadók a darab különlegességére: Sosztakovics egyáltalán nem a szólista és a zenekar versengésére építő, a hegedűművésznek öncélú csillogásra alkalmat adó koncertdarabot írt - szimfonikus felépítésű darabot hallunk, amelyben történetesen kiemelt szerep jut a hegedűnek. Ez az első tétel nagyon szépen felépített, versengés nélküli beszélgetés a két partner, a szólista és a zenekar között.
A második tétel (Scherzo: Allegro) előadása is lélegzetelállító, valami különös hetykeség jellemzi a féktelen vágtát, ilyen intenzitású előadásra csak a legnagyobbak képesek. A szokatlanul terjedelmes harmadik tétel bevezető Passacaglia feliratú része után következik a szinte önálló tételként ható, mintegy öt perces Cadenza, itt van Batiashvili leginkább elemében, az érzelmek hihetetlenül széles skáláját járja be, akár komor, elmélyült zenéket, akár vadul vágtató idézeteket kell játszania. Az utolsó tételben Batiashvili és Salonen a szokásosnál szigorúbban veszi a Burlesque jelzést, több a "börleszk", kevesebb a keserű szarkazmus. De a sodró lendület, a Sosztakovicsra nem igazán jellemző optimizmus mégis magával ragadó, hatásának nem lehet ellenállni.

S mivel megfogadtam, hogy megpróbálok nem csak áradozni, meg kell említenem, hogy a Sosztakovics-koncert esetében feltűnően mérsékelten sikerült a hangmérnöki munka. A manapság elvárható technikai színvonallal, a szólóhegedű és az igazi XX. századi nagyzenekar plasztikus megjelenítésével, egyensúlyával olykor adósok maradtak a felvétel készítői.

Egy-egy nagy hegedűverseny felvételekor mindig kérdést jelent, hogy mi legyen a párosítás, mit kezdjen a kiadó a CD-n fennmaradó bő félórányi hellyel. Sosztakovics 1. koncertje esetében kézenfekvő megoldás lenne mellé tenni a 2. hegedűversenyt - talán túlzottan kézenfekvő. S emlékezzünk Batiashvili korábbi nyilatkozatára: szeretné, ha lemezein mindig helyet kapna egy-egy kevésbé ismert alkotás is (így társította korábban Sibelius mellé - világpremierként - Lindberg pompás koncertjét, majd Beethovenhez Tsintsadze miniatűrjeit). Ezúttal négy rövidebb zeneműre esett a választása - a műsorfüzet szerint "a collection of works which all cast light on Soviet Russia".

A magyarázat a Rachmaninov-mű esetében aligha állja meg a helyét, a Vocalise 1912-ben készült. S ha már Rachmaninovnál tartunk, ez a hallatlanul népszerű darab (egy dalciklus szöveg nélküli dala) számos átiratban ismert, ezúttal, a hegedű-zongora verzió előadásában Hélene Grimaud csatlakozik Lisa Batiashvilihez. Egy igazi komolyzenei sláger, két bájos hölgy - akinek ennyi jó kevés...

Kettőjük előadásában hallható az észt Arvo Pärt (ő valóban a Szovjetunióból emigrált nyugatra 1980-ban) Spiegel im Spiegel című alkotása is. Ez a néhány hangból építkező, lényegében repetitív darab bő tíz percig tart. Pärt egyik nyilatkozata szerint: "Felfedeztem, hogy elég, ha csupán egyetlen hangot szólaltatnak meg gyönyörűen. Ez az egyetlen hang, vagy egy csendes ütés, vagy egy pillanatnyi csend megvigasztal. Nagyon kevés elemmel dolgozom: egy hanggal, két hanggal... Egyszerű anyagokból építkezem". Be kell vallanom, a Spiegel im Spiegel esetében ez az ezúttal három hangból építkezés engem egy idő után nem "vigasztal", hanem egyszerűen untat. Persze lehet, hogy a hiba az én készülékemben van. (Amúgy maga az előadás nagyon jó.)

Sosztakovics miniatűrje, az eredetileg zongorára írt Lírai keringő a szólista édesapjának, Tamas Batiashvilinek az átiratában hangzik fel. Nem tudom, kinek az ötlete volt ennek a kis tételnek a felvétele a lemezre, de a választás igazi telitalálat! Elképedve hallgatom újra meg újra, hogyan lehet a valóságos és finoman parodizált érzelmek ilyen széles spektrumát elénk tárni - alig több mint három perc alatt.

Bár a lemezen közvetlenül a hegedűverseny után következik, szándékosan hagytam beszámolóm végére Giya Kancheli V & V című művét. Szerintem ugyanis ez az egyetlen darab a négy "ráadás" között, amely mondandójának mélységében méltó Sosztakovics alkotásához. A szalagon rögzített énekhangra, valamint élő hegedűszólóra és vonószenekarra írt kompozíciót más felvételről már ismertem, mi több, az ECM korongján az általam nagyon szeretett Gidon Kremer és a Kremerata Baltica előadása hallható (érdekes, egyik kiadvány kísérőfüzetében sem árulják el, kinek a hangját rögzítették). Kézenfekvő volt hát az ötlet: többször egymás után felváltva hallgattam meg a két előadást. A különbség döbbenetes. Kezdeném talán az előadási időkkel: Kremeréknél: 12'35", Batiashvili/Salonen felvételén 10'51" - bizony jelentős tempókülönbség. Aztán az első vonószenekari akkordok: a Kremerata Baltica erőteljes, nagyzenekart idéző akkordjaival (amihez még hozzájárul a lockenhausi templom tipikus, enyhén visszhangos templomi akusztikája) szemben Salonen együttesének sokkal szelídebb hangi megjelenése. Kremerék egész előadása vigasztalanul komor, sötét. Éjszaka van. Salonen és Batiashvili ablakán némi vigasztaló fény világítja meg a müncheni Herkulessaal terét. Anélkül, hogy egy pillanatra is kétségbe vonnám az ECM-felvétel nagyszerűségét, nekem kellemesebb volt hallgatni Salonen és Batiashvili reménytelibb előadását. Hogy Kancheli mester szívéhez melyik áll közelebb, azt meg lehet kérdezni tőle, ha ismét erre jár...

Hogy Kancheli mikor látogat ismét hazánkba, azt nem tudom. De Lisa Batiashvili idén májusban Budapesten fogja játszani Bartók Hegedűversenyét (a New York-i Filharmonikusok és Alan Gilbert közreműködésével). Ellenőrizhető, hogy áradozásom megalapozott-e...






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.