vissza a cimoldalra
2019-11-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3303)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3512)
Társművészetek (1463)
Élő közvetítések (8249)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (88)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4611)
Erkel Színház (10375)
Operett, mint színpadi műfaj (4150)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (999)
Palcsó Sándor (271)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1806)
Franz Schmidt (3457)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Aranyfolyam (Az NFZ Liszt-hangversenye)
-vp-, 2011-01-27 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2011. január 22.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
Farkas Gábor – zongora
Kolonits Klára, Németh Judit, Horváth István, Bretz Gábor – ének
Vez.: Kocsis Zoltán

LISZT:
Amit a hegyen hallani
Magyar fantázia
Magyar koronázási mise

*

Liszt Ferenc „Ő volt az első zeneszerző a történelemben, aki megfogalmazta a nagyformátumú gondolatot: a zene akkor teszi legmagasabb szinten a dolgát, ha etikai, vagy humanitárius cél szolgálatába állítjuk. Ahogy megírtam könyvem egyik részében: aranyfolyam áramlott Liszthez egész életében, mert csak fel kellett nyitnia a zongora fedelét, adnia egy koncertet, és a pénz ömleni kezdett. De belőle is áradt aranyfolyam: Liszt feláldozta az idejét, a tehetségét, odaadta a pénzét a rászorulóknak.”

Ezek a mondatok egy, a lapunkban hét éve megjelent interjúból valók, és Alan Walkertől, a háromkötetes Liszt-monográfia írójától származnak. Azt illusztrálandó citáltam ide őket, hogy jelezzem, milyen szép gondolatok is szolgálhattak volna a Művészetek Palotája programjai közt hirdetett Liszt-bicentenáriumi rendezvények mottójának alapjául, a nem túl szellemes „Liszt! Minden tekintetben.” szlogen helyett (amely a grafikus megoldásban ráadásul központozás nélkül szerepel).

Kétszáz éve született a tizenkilencedik század egyik legnagyobb és legnagyobb hatású alakja, a modern művésztípus megteremtője, aki aligha mérhető fel egyetlen pillantással. Ott a fiatal zongoravirtuóz, a nők bálványa. Ott az újító zeneszerző, a romantikának nevezett művészeti irányzat írásaiban is harcos szószólója. Azután ott van zenésztársai önzetlen segítője, újabb és újabb zongoristanemzedékek felnevelője. Árvízkárosultak jótevője, az egyik pesti rakpartszakasz költségének összezongorázója. Aki öregkorában abbéruhát öltött és azt is megengedhette magának, hogy olyan zongoradarabokat komponáljon, amelyek végletekig vitt egyszerűségükben legalább olyan lenyűgözőek, mint a szinte lejátszhatatlanul nehéz testvéreik.

Tehát mindegyik arcát meg kell vizsgálnunk, ha úgy tetszik, tekintetbe vennünk, ha teljes valójában érteni és értékelni akarjuk őt. De az nyilvánvaló, hogy a zeneszerző kerül a középpontba, az, akinek zongoratechnikai, formai, harmóniai újításait, kortársaira és utódaira tett hatását túlbecsülni aligha lehet, akinek megítélése ugyanakkor mind a mai napig finoman szólva is ellentmondásos. Nem is csoda hogy a Liszt 2011 kiadványban Kocsis Zoltán azt fejti ki, súlyos hiba alulértékelni Lisztet, a komponistát.

Persze ő leginkább úgy tudja bizonyítani igazát, ha zongorája mellett, vagy mostanában inkább zenekara élén műsorra tűzi ezeket a bizonyos műveket. Az ünnepi Liszt-év nyitóhangversenyére hármat választott közülük, ezek reprezentálják a zongoravirtuózt, a szimfonikus művek alkotóját, és az egyházi, oratorikus jellegű művek szerzőjét. Rejtettebb kapcsolatokat is felfedezhetünk a három alkotás között, mint a Hegyszimfónia és a Fantázia nagydob-üstdob indítása, vagy a Rákóczi-nóta motívumai az utóbbiban és a misében.

A koncertet és az ünnepi évet indító első szám, az Amit a hegyen hallani című, Victor Hugo versét alapul vevő szimfonikus költemény annak a zeneszerzőnek az alkotása, akire Walker professzor utalt. Aki mélyen elgondolkodik azon, honnan, hová tart az EMBERISÉG, mi a helye abban a TERMÉSZETBEN, amely az Isten létének valóságos megnyilvánulása. A válaszadás nem könnyű, Hugo költői kérdéssel zár. De Liszt egyértelműen fogalmaz, ugyanazok a rezek, amelyek harsogják a csatazajt, zengik szelíden azt a korált is, amellyel hitet tesz az ember létezésének igenlése mellett. A zenekar tehát sokféle feladatra hívatott ebben a mintegy félórás műben, ahol a hosszabb-rövidebb formai részekben minden szekciónak, szólistának úgy kell megfelelnie feladatának, hogy a végén összeálljon a nagy egész.

Ott és akkor ez leginkább azért tudott megvalósulni, mert a zenekar organikus egységként működött. Az egyöntetű hangzású vonósokon mellett a fafúvósok szépek, a rezek pontosak voltak, így a motivikus építkezés könnyen nyomon követhető lett, szilárdan állt a szerkezet. A korál pedig a végén a rezeken, a fafúvósokon, vonósokon a mű által megkívánt emelkedettség hangján szólt.

A Magyar fantázia akár zongoraversenynek is nevezhető, a 21. Rhapsodie hongroise az elődje, amelynek fő témája a „Magasan repül a daru” kezdetű szöveggel ismert dal. A zongoristának itt a valódi virtuozitásra van szüksége, ha közönségére hatni akar. De Alan Walkertől tudjuk azt is, a Liszt-zongorázáshoz ez azért kevés, a feladat a hangok lejátszása után még ott van. Farkas Gábor kiválóan oldotta meg a feladatot is. Zongorahangja zengő volt, mint a cimbalomé, a virtuozitás csak eszköz volt kezében, illetve az nem csak a gyors szakaszokban lejátszott hangok sebességével volt mérhető. Kiművelt billentéstechnikájának a briliáns trillák, futamok mellet a leheletfinom hangárnyalatok kikeverésére sem okozott gondot. Teljesen otthonosan mozgott a rapszodikus világban, ez volt legnagyobb erénye, megérdemelt sikert aratott.

A Magyar koronázási mise szándékosan nem túl nehezen érthető, de azért nem egyszerű alkotás: Ferenc József és Erzsébet királyné 1867-es Mátyás-templomi koronázására készült. Az egyházi és a magyaros zenei stílus vegyül benne, ez utóbbiak révén Liszt kis zenei tüskéket rejtett (nem is annyira) el itt. Verbunkos ritmusok, a magyaros skála és a Rákóczi-nóta motívumának formájában. Kocsis vigyázott arra, ezek ne hangsúlyozódjanak túl, mindvégig megmaradt a miséhez méltó áhítatos hangvételnél, és így a tisztán hangszeres Offertorium is különösen megkapóra sikerült. A zenekar itt is teljesen összeszokott egységként funkcionált, amelyhez jól illeszkedett a kórus.

Szépen, tisztán, nem romantikusra vett hangvétellel szólt tőlük a csak orgonakíséretes, Henry Dumont-tól kölcsönzött Credo, nehéz feladat, mivel nagyrészt egyszólamú, ilyenkor a nem odavaló hangok könnyen kiszólnak. A szöveg itt is, mint mindenhol, a legerősebb fortékat leszámítva, tisztán érthető volt. Az énekes szólisták túl nagy feladatokat itt nem kapnak, az a lényeg, hogy azonos éneklési ideálnak feleljenek meg, s ezt nem is hiányoltuk. A Benedictus és az Agnus Dei ihletetten szép megszólaltatása méltó módon zárta az ünnepi megemlékezés-sorozat nyitányát.


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Kónya István (barokk lant)
"La conversation"
A fejedelmi udvarok és polgári szalonok lantmuzsikája: Weiss, Visée, Bittner és Blohm művek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Dani Imre (zongora)
"Haydn Reloaded"
TORNYAI PÉTER: Piano Trio No. last-but-one
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
BALOGH MÁTÉ: Mrs. Trio
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Duna Palota

Dimitris Dekavallas (gitár)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Garo Avessian
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"Csodák a zenében"
BEETHOVEN: Coriolan – nyitány, op.62
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, op.93

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kelemen Zoltán (bariton)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Pál Tamás
Házigazda: Eckhardt Gábor
LUI (apák, szerelmek, barátok)
Verdi-portrésorozat Ecjhardt Gáborral 3.
VERDI: Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Farkas Katalin (hegedű), Fervágner Csaba (nagybőgő)
MORTARI: Duettini Concertati (1966)
PENDERECKI: Duo Concertant for Violin and Double bass
GLIERE: Suite for Violin and Double Bass
SÁNDOR LÁSZLÓ: Duó hegedűre és nagybőgőre - ősbemutató
PIAZZOLLA: 3 Tangos (arr. Andreas Wiebecke-Gottstein)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János, Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
MVM Koncertek "A zongora 1-ben"
Az improvizáció

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
történt:
1928 • A Bolero bemutatója (Párizs)
született:
1458 • Jacob Obrecht, zeneszerző († 1505)
1710 • Wilhelm Friedemann Bach, zeneszerző († 1784)
1901 • Joaquin Rodrigo, zeneszerző († 1999)
1913 • Benjamin Britten, zeneszerző († 1976)
1951 • Kent Nagano, karmester
1962 • Sumi Jo, énekes
elhunyt:
2007 • Maurice Béjart, koreográfus (sz. 1927)
2017 • Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij, énekes (sz. 1962)