vissza a cimoldalra
2019-02-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4235)
Társművészetek (1290)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9691)
modern eszement rendezesek (255)
Momus-játék (5609)
Edita Gruberova (3074)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4441)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3140)
Élő közvetítések (7728)
Gaetano Donizetti (956)
Palcsó Sándor (238)
Jonas Kaufmann (2362)
Franz Schmidt (3278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1592)
Luciano Pavarotti (81)
Balett-, és Táncművészet (5613)
Pantheon (2310)
Lisztről emelkedetten (941)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Határpontok (Liszt Ferenc Chopin-könyve)
Balázs Miklós, 2011-01-04 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Liszt Ferenc: Chopin LISZT FERENC: Chopin
CD-melléklettel
Ford.: Wass Ottilia
160 oldal
2800 Ft
Gondolat Kiadó

1849. október 17-én a lengyel nép nagy fia, a nemzeti forradalmak lángszavú rétora, a romantikus zeneművészet aranygenerációjának oszlopa, Fryderyk Chopin az öröklétbe költözik. Alig pár héttel azután, hogy a pályatárs földi maradványait a hideg földbe eresztik, Liszt Ferenc tollat ragad, hogy elsőként írjon méltató "beszélyt" néhai kollégájáról. Nemcsak első akar lenni, de a leghangosabb és a legszívhezszólóbb is, aki Chopint a neki kijáró tiszteletadással és hódolattal búcsúztatja.

Liszt Ferenc Chopin-könyve, melynek címe szűkszavúan csak az elhunyt művész keresztnevét idézi, először 1851-ben jelenik meg, ekkor még folyóiratban, folytatásos formában, egységes könyvalakot egy évvel később nyer. Érthető Liszt sietsége és elkötelezettsége: két évvel korábban Felix Mendelssohn távozott az élők sorából azok közül, akik a romantikus lelkületet és művészet-esztétikát leghitelesebben képviselték, s most Chopin sincs már a földiekkel; a magyar muzsikus talán úgy érzi, egyedüli szószólója marad sokra hivatott nemzedékének. (Megjegyezhetjük: az 1809-11 között születettek, a romantikusok Nagy Generációja - Mendelssohn, Schumann, Chopin, Liszt - hamarosan másik pillérét is elveszíti Robert Schumann személyében.)

Pedig nem volt forró barátság Chopin és Liszt között. De még igazán gyümölcsöző szellemi partnerség is alig. Mégis, bizonyosan több bennük a közös, mint ami elválasztaná egymástól e két géniuszt. Jó ismeretség van közöttük: alkalmanként találkoznak, hol hízelgő szavakkal, hol hűvösebb üdvözléssel vannak egymás iránt. S bár csakugyan eltérő temperamentumú egyéniségek - Liszt extrovertált figura, vonzódik a külsőséges, színpadias jelenségekhez, Chopin ezzel szemben befelé forduló, melankóliára hajlamos, tépelődő lelki alkat -, összefűzik őket a közép-európai identitás eltéphetetlen kötelékei. Liszt is és Chopin is hajlamos a legmesszebbmenőkig védelmezni nemzetének igazát, a "keleti" elnyomott népek jajszavát művészetén átszűrve világgá kürtölni nyomorukat és bánatukat. A két harcos honfi ebben a forradalmi hevületben, más szóval egy nemzeti nagy panaszdalban rendre ugyanarra az útra talál.

Liszt nem biográfiát ír, az ilyesmi nem az ő dolga, s talán nem is érdekli. Liszt lazán szőtt esszét farag Chopin alakja köré, olyat, amelyben legalább annyi a Liszt, mint a Chopin. Ha ugyan nem több. Elmélkedik, hosszas gondolatmenetekbe szalad, meg-megáll és szemlélődik, majd ismét nekirohan a témájának. Műve nem tart szigorú struktúrát. Csapongó, markánsan művészi igényű, már-már szépirodalmi értékű szöveg az övé, közelebb áll a liszti muzsika jól ismert érzelmi hullámzásához mint egy tárgyilagos emlékezés-kötet józan megfontoltságához. Liszt nem tud, nem akar objektív maradni, Chopinben folyvást a rokonlelket, az útitársat látja, helyenként talán saját magát is. Egy szószóló ír egy másik szószólóról, egyik poéta a másik poétáról, ezért sokszor összeolvadni látszanak alany és tárgy.

A könyv szerkesztője, valamint a kötet előszavának szerzője, Szilasi Alex nem vállal nagy kockázatot a kijelentéssel, mely szerint Liszt Chopin-könyvének legnagyobb erénye a poézis, azaz a liszti szöveg költői kifejezésmódja. (Jelen sorok kevésbé előzékeny - és nyilvánvalóan kevésbé avatott - szerzője szerint egyetlen erénye.) Mert Liszt nem bánik fösvényen a szavakkal, munkájában számos alkalommal bukkanni kortárs irodalmi idézetekre vagy egyéb, kulturális kontextust kereső asszociációkra; valósággal fürdik a romantikusan gazdag, halmozóan bőkezű írói formanyelvben.

"Költői jellemrajz" ez - állítja Szilasi, ám a mai olvasónak akkor is terhes volna e pátosztól s megannyi nagyotmondástól, fontoskodástól ragacsos írásmű a maga avítt beszédmódjával, ha a fordításból kigyomlálták volna a terjengősre nyúlt passzázsokat és véget érni nem akaró, unalomig ismételt hozsannákat. Kivált így azonban, hogy a most a boltokba került kötet bizonyos Wass Ottilia grófnőnek az 1870-es években készített fordítását használta fel a kiadó, különösen fárasztó olvasmányt kínál. A szokásos apologetika, miszerint az efféle idejétmúlt nyelvezet szinte változatlan újraközlése az újabb kiadásokban alkalmas arra, hogy a kor jellemző diskurzusának stilisztikai sajátosságain keresztül hűen visszaidézze a korszak kulturális atmoszféráját, akár elfogadható is volna. Egy muzeológusnak. De a mai olvasó számára inkább kimerítő, mintsem üde mozzanatként hat az "ófranciából" magyarított, ódon, cirkalmas és körülményes szövegezés. A korszellemet csakugyan felidézi, de a ma emberének figyelmét, dacára a gondosan felépített jegyzetapparátusnak, félő, elriasztja.

Bizony meg kell dolgoznunk azért, hogy Liszt gondolatmenetét a maga jellegzetes logikájában követni tudjuk. A pilledő, lankadó olvasói érdeklődés könnyűszerrel elveszíti a fonalat. A régi idők nagy fiai persze sosem adták olcsón a bőrüket, mindig elkötelezett odafordulás, alázat és szolgálatkészség szükségeltetett ahhoz, hogy a jelenkor embere a megidézettek mellett akár Berlioz, Wagner vagy Schumann ezer szálból szőtt mikrovilágát felfejthesse, akár muzsikával, akár írott szóval volt dolga. Első olvasatra ez a kötet egy afféle utazás Liszt Ferenc különc koponyája körül - Fryderyk Chopin ürügyén. Mi pedig először a Chopin-év, majd az újesztendő fordultával a Liszt-bicentenárium örve alatt forgatjuk e sárgult régiségeket, s hüvelyezzük belőle, ami hasznunkra válik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Razvaljajeva Anasztázia (hárfa)
Ittzés Gergely (fuvola), Tornyai Péter (brácsa)
"Razvaljajeva Anasztázia hárfa DLA zárókoncertje"
TAKEMITSU: And then I knew 'twas wind
FAURÉ: Desz-dúr impromptu, op. 86
HEINZ HOLLIGER: Sequenzen über Johannes I, 32
HINDEMITH: Hárfaszonáta
DONATONI: Small II
BERIO: Sequenza II
MAROS: Hárfaszvit
TIHANYI LÁSZLÓ: Linos
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Bogányi Gergely (zongora), Kállai Vonósnégyes
Isabelle Oehmichen (zongora), Massimo Mercelli (fuvola)
Műsorvezető: Bősze Ádám
"Cziffra Fesztivál - Nyitókoncert"
SCHUBERT: Gesz-dúr impromptu, op. 90, No. 3.
LISZT: A Villa d’Este szökőkútjai
CHOPIN: Fisz-dúr noktürn, op. 15/2
MAGIN: Triptyque Polonais (Oehmichen)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes K 285 (Mercelli, Kállai Vonósnégyes)
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, op. 44 (Bogányi, Kállai Vonósnégyes)

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Budapest Fúvósötös:
Duleba Lívia (fuvola), Kiss Katalin (oboa), Szűcs Péter (klarinét), Farkas Tamás (kürt), Mohai Bálint (fagott)
SZERVÁNSZKY ENDRE: I. fúvósötös
TÓTH ARMAND: Négy attikai emlék
LÁNG ISTVÁN: I. Fúvósötös
TÓTH ARMAND: Divertimento
TÓTH ARMAND: Duo per fiati
TÓTH ARMAND: Aino utolsó utazása
ORBÁN GYÖGY: Fúvósötös

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
STRAVINSKY: Négy norvég kép
STRAVINSKY: Scherzo à la russe
STRAVINSKY: Tangó
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat
17:00 : Debrecen
Libri Könyvesbolt (Fórum Bevásárlóközpont, I. emelet)

Café Kodály Kovács Zoltán zeneszerzővel, Szabóki Tünde és Nyári Zoltán énekművészekkel

19:00 : Tatabánya
A Vértes Agórája

Operát az Operából! - Belföldi turné
PUCCINI: Bohémélet
Koncertszerű előadás
A mai nap
elhunyt:
1987 • Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij, zeneszerző (sz. 1904)