vissza a cimoldalra
2018-02-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Kedvenc előadók (2820)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60479)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3930)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (616)
Operett, mint színpadi műfaj (3507)
Lehár Ferenc (616)
Edita Gruberova (3050)
Élő közvetítések (6913)
Momus-játék (5424)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1201)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2604)
Opernglas, avagy operai távcső... (19942)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1318)
Franz Schmidt (3060)
Erkel Színház (8867)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4179)
Balett-, és Táncművészet (5473)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (633)
Simándy József - az örök tenor (515)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Határpontok (Liszt Ferenc Chopin-könyve)
Balázs Miklós, 2011-01-04 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Liszt Ferenc: Chopin LISZT FERENC: Chopin
CD-melléklettel
Ford.: Wass Ottilia
160 oldal
2800 Ft
Gondolat Kiadó

1849. október 17-én a lengyel nép nagy fia, a nemzeti forradalmak lángszavú rétora, a romantikus zeneművészet aranygenerációjának oszlopa, Fryderyk Chopin az öröklétbe költözik. Alig pár héttel azután, hogy a pályatárs földi maradványait a hideg földbe eresztik, Liszt Ferenc tollat ragad, hogy elsőként írjon méltató "beszélyt" néhai kollégájáról. Nemcsak első akar lenni, de a leghangosabb és a legszívhezszólóbb is, aki Chopint a neki kijáró tiszteletadással és hódolattal búcsúztatja.

Liszt Ferenc Chopin-könyve, melynek címe szűkszavúan csak az elhunyt művész keresztnevét idézi, először 1851-ben jelenik meg, ekkor még folyóiratban, folytatásos formában, egységes könyvalakot egy évvel később nyer. Érthető Liszt sietsége és elkötelezettsége: két évvel korábban Felix Mendelssohn távozott az élők sorából azok közül, akik a romantikus lelkületet és művészet-esztétikát leghitelesebben képviselték, s most Chopin sincs már a földiekkel; a magyar muzsikus talán úgy érzi, egyedüli szószólója marad sokra hivatott nemzedékének. (Megjegyezhetjük: az 1809-11 között születettek, a romantikusok Nagy Generációja - Mendelssohn, Schumann, Chopin, Liszt - hamarosan másik pillérét is elveszíti Robert Schumann személyében.)

Pedig nem volt forró barátság Chopin és Liszt között. De még igazán gyümölcsöző szellemi partnerség is alig. Mégis, bizonyosan több bennük a közös, mint ami elválasztaná egymástól e két géniuszt. Jó ismeretség van közöttük: alkalmanként találkoznak, hol hízelgő szavakkal, hol hűvösebb üdvözléssel vannak egymás iránt. S bár csakugyan eltérő temperamentumú egyéniségek - Liszt extrovertált figura, vonzódik a külsőséges, színpadias jelenségekhez, Chopin ezzel szemben befelé forduló, melankóliára hajlamos, tépelődő lelki alkat -, összefűzik őket a közép-európai identitás eltéphetetlen kötelékei. Liszt is és Chopin is hajlamos a legmesszebbmenőkig védelmezni nemzetének igazát, a "keleti" elnyomott népek jajszavát művészetén átszűrve világgá kürtölni nyomorukat és bánatukat. A két harcos honfi ebben a forradalmi hevületben, más szóval egy nemzeti nagy panaszdalban rendre ugyanarra az útra talál.

Liszt nem biográfiát ír, az ilyesmi nem az ő dolga, s talán nem is érdekli. Liszt lazán szőtt esszét farag Chopin alakja köré, olyat, amelyben legalább annyi a Liszt, mint a Chopin. Ha ugyan nem több. Elmélkedik, hosszas gondolatmenetekbe szalad, meg-megáll és szemlélődik, majd ismét nekirohan a témájának. Műve nem tart szigorú struktúrát. Csapongó, markánsan művészi igényű, már-már szépirodalmi értékű szöveg az övé, közelebb áll a liszti muzsika jól ismert érzelmi hullámzásához mint egy tárgyilagos emlékezés-kötet józan megfontoltságához. Liszt nem tud, nem akar objektív maradni, Chopinben folyvást a rokonlelket, az útitársat látja, helyenként talán saját magát is. Egy szószóló ír egy másik szószólóról, egyik poéta a másik poétáról, ezért sokszor összeolvadni látszanak alany és tárgy.

A könyv szerkesztője, valamint a kötet előszavának szerzője, Szilasi Alex nem vállal nagy kockázatot a kijelentéssel, mely szerint Liszt Chopin-könyvének legnagyobb erénye a poézis, azaz a liszti szöveg költői kifejezésmódja. (Jelen sorok kevésbé előzékeny - és nyilvánvalóan kevésbé avatott - szerzője szerint egyetlen erénye.) Mert Liszt nem bánik fösvényen a szavakkal, munkájában számos alkalommal bukkanni kortárs irodalmi idézetekre vagy egyéb, kulturális kontextust kereső asszociációkra; valósággal fürdik a romantikusan gazdag, halmozóan bőkezű írói formanyelvben.

"Költői jellemrajz" ez - állítja Szilasi, ám a mai olvasónak akkor is terhes volna e pátosztól s megannyi nagyotmondástól, fontoskodástól ragacsos írásmű a maga avítt beszédmódjával, ha a fordításból kigyomlálták volna a terjengősre nyúlt passzázsokat és véget érni nem akaró, unalomig ismételt hozsannákat. Kivált így azonban, hogy a most a boltokba került kötet bizonyos Wass Ottilia grófnőnek az 1870-es években készített fordítását használta fel a kiadó, különösen fárasztó olvasmányt kínál. A szokásos apologetika, miszerint az efféle idejétmúlt nyelvezet szinte változatlan újraközlése az újabb kiadásokban alkalmas arra, hogy a kor jellemző diskurzusának stilisztikai sajátosságain keresztül hűen visszaidézze a korszak kulturális atmoszféráját, akár elfogadható is volna. Egy muzeológusnak. De a mai olvasó számára inkább kimerítő, mintsem üde mozzanatként hat az "ófranciából" magyarított, ódon, cirkalmas és körülményes szövegezés. A korszellemet csakugyan felidézi, de a ma emberének figyelmét, dacára a gondosan felépített jegyzetapparátusnak, félő, elriasztja.

Bizony meg kell dolgoznunk azért, hogy Liszt gondolatmenetét a maga jellegzetes logikájában követni tudjuk. A pilledő, lankadó olvasói érdeklődés könnyűszerrel elveszíti a fonalat. A régi idők nagy fiai persze sosem adták olcsón a bőrüket, mindig elkötelezett odafordulás, alázat és szolgálatkészség szükségeltetett ahhoz, hogy a jelenkor embere a megidézettek mellett akár Berlioz, Wagner vagy Schumann ezer szálból szőtt mikrovilágát felfejthesse, akár muzsikával, akár írott szóval volt dolga. Első olvasatra ez a kötet egy afféle utazás Liszt Ferenc különc koponyája körül - Fryderyk Chopin ürügyén. Mi pedig először a Chopin-év, majd az újesztendő fordultával a Liszt-bicentenárium örve alatt forgatjuk e sárgult régiségeket, s hüvelyezzük belőle, ami hasznunkra válik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Coincidance Tánctársulat
Simplicissimus Kamaraegyüttes (művészeti vezető: Németh Zsombor)
Vezényel: Dinya Dávid
"Szentivánéji balett"
PURCELL: A tündérkirálynő

16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"OrgonaExpedíció Extra"
A Müpa+ hűségprogram exkluzív rendezvénye

17:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"OrgonaExpedíció"

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Novák Zita, Szilvásy Viktória, Tury Enikő, Bugony Beatrix (hegedű)
Kóra Éva, Sörös Jenő (brácsa), Bartos Csaba, Dóczy Péter (gordonka), Boldoghy Kummert Péter (bőgő), Dallos Erika (zongora)
Benyus János, Benyus Péter (kürt)
Maros Ádám (vibrafon)
"Farsangi kavalkád - vidám színek a kamarazenében"
Az est házigazdája: Tóth Endre zenetörténész
ERKEL: Hunyadi László - Palotás
VIVALDI: d-moll versenymű két hegedűre – adagio, allegretto
HAYDN: Esz-dúr versenymű két kürtre – adagio, allegretto
ROSSINI: Duó csellóra és bőgőre
BACH: h-moll szvitt – Polonaise, Badineri
GLENWORTH: Blues for Gilbert
NOVOTNY: A minute of news
PIAZZOLLA: Liebertango

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Giovanni Guzzo (hegedű), Várjon Dénes (zongora)
Budapesti Vonósok Kamarazenekar
koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly
SCHUBERT: c-moll vonósnégyes-tétel, D. 703 (kamarazenekari átirat)
MENDELSSOHN: d-moll kettősverseny hegedűre és zongorára
SCHUBERT: C-dúr vonósötös, D. 956 (kamarazenekari átirat)

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Nagy Ervin (zongora)
az Anima Musicae Kamarazenekar művészei
CLARA SCHUMANN: Három Románc hegedűre és zongorára Op. 22.
BRAHMS: d-moll hegedű zongora szonáta Op.108
ROBERT SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ, Kupolaterem

Balázs János (zongora), Darko Brlek (klarinét), Gwendolyn Masin (hegedű)
A Cziffra Fesztivál Kamarazenekara
Koncertmester: Kállai Ernő
műsorvezető: Bősze Ádám
"Cziffra Fesztivál nyitókoncert"
MOZART: Divertimento, K. 136
WEBER: Klarinét-kvintett (Vonószenekari változat)
BLOCH: Nigun
RAVEL: Tzigane
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz
19:00 : Eszék
Dvorana Gradski vrt

"Kárpát-Haza OperaTúra"
ERKEL: Hunyadi László

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Trio Brio:
Fuyu Iwaki (hegedű), Mohl Gergely (cselló), Claudia Micheletti (zongora)
DVOŘÁK: B-dúr zongoratrió Nr.1, op.21
JOAQUÍN TURINA: h-moll zongoratrió Nr.2, op.76
PIAZZOLLA: Négy évszak Buenos Airesben
A mai nap
született:
1743 • Luigi Boccherini, zeneszerző († 1805)
1926 • Kurtág György, zeneszerző
1971 • Gil Shaham, hegedűs
elhunyt:
1973 • Szigeti József, hegedűs (sz. 1892)
1975 • Luigi Dallapiccola, zeneszerző (sz. 1904)