vissza a cimoldalra
2018-08-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61020)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (760)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6681)
Pantheon (2244)
Élő közvetítések (7344)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (984)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Határpontok (Liszt Ferenc Chopin-könyve)
Balázs Miklós, 2011-01-04 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Liszt Ferenc: Chopin LISZT FERENC: Chopin
CD-melléklettel
Ford.: Wass Ottilia
160 oldal
2800 Ft
Gondolat Kiadó

1849. október 17-én a lengyel nép nagy fia, a nemzeti forradalmak lángszavú rétora, a romantikus zeneművészet aranygenerációjának oszlopa, Fryderyk Chopin az öröklétbe költözik. Alig pár héttel azután, hogy a pályatárs földi maradványait a hideg földbe eresztik, Liszt Ferenc tollat ragad, hogy elsőként írjon méltató "beszélyt" néhai kollégájáról. Nemcsak első akar lenni, de a leghangosabb és a legszívhezszólóbb is, aki Chopint a neki kijáró tiszteletadással és hódolattal búcsúztatja.

Liszt Ferenc Chopin-könyve, melynek címe szűkszavúan csak az elhunyt művész keresztnevét idézi, először 1851-ben jelenik meg, ekkor még folyóiratban, folytatásos formában, egységes könyvalakot egy évvel később nyer. Érthető Liszt sietsége és elkötelezettsége: két évvel korábban Felix Mendelssohn távozott az élők sorából azok közül, akik a romantikus lelkületet és művészet-esztétikát leghitelesebben képviselték, s most Chopin sincs már a földiekkel; a magyar muzsikus talán úgy érzi, egyedüli szószólója marad sokra hivatott nemzedékének. (Megjegyezhetjük: az 1809-11 között születettek, a romantikusok Nagy Generációja - Mendelssohn, Schumann, Chopin, Liszt - hamarosan másik pillérét is elveszíti Robert Schumann személyében.)

Pedig nem volt forró barátság Chopin és Liszt között. De még igazán gyümölcsöző szellemi partnerség is alig. Mégis, bizonyosan több bennük a közös, mint ami elválasztaná egymástól e két géniuszt. Jó ismeretség van közöttük: alkalmanként találkoznak, hol hízelgő szavakkal, hol hűvösebb üdvözléssel vannak egymás iránt. S bár csakugyan eltérő temperamentumú egyéniségek - Liszt extrovertált figura, vonzódik a külsőséges, színpadias jelenségekhez, Chopin ezzel szemben befelé forduló, melankóliára hajlamos, tépelődő lelki alkat -, összefűzik őket a közép-európai identitás eltéphetetlen kötelékei. Liszt is és Chopin is hajlamos a legmesszebbmenőkig védelmezni nemzetének igazát, a "keleti" elnyomott népek jajszavát művészetén átszűrve világgá kürtölni nyomorukat és bánatukat. A két harcos honfi ebben a forradalmi hevületben, más szóval egy nemzeti nagy panaszdalban rendre ugyanarra az útra talál.

Liszt nem biográfiát ír, az ilyesmi nem az ő dolga, s talán nem is érdekli. Liszt lazán szőtt esszét farag Chopin alakja köré, olyat, amelyben legalább annyi a Liszt, mint a Chopin. Ha ugyan nem több. Elmélkedik, hosszas gondolatmenetekbe szalad, meg-megáll és szemlélődik, majd ismét nekirohan a témájának. Műve nem tart szigorú struktúrát. Csapongó, markánsan művészi igényű, már-már szépirodalmi értékű szöveg az övé, közelebb áll a liszti muzsika jól ismert érzelmi hullámzásához mint egy tárgyilagos emlékezés-kötet józan megfontoltságához. Liszt nem tud, nem akar objektív maradni, Chopinben folyvást a rokonlelket, az útitársat látja, helyenként talán saját magát is. Egy szószóló ír egy másik szószólóról, egyik poéta a másik poétáról, ezért sokszor összeolvadni látszanak alany és tárgy.

A könyv szerkesztője, valamint a kötet előszavának szerzője, Szilasi Alex nem vállal nagy kockázatot a kijelentéssel, mely szerint Liszt Chopin-könyvének legnagyobb erénye a poézis, azaz a liszti szöveg költői kifejezésmódja. (Jelen sorok kevésbé előzékeny - és nyilvánvalóan kevésbé avatott - szerzője szerint egyetlen erénye.) Mert Liszt nem bánik fösvényen a szavakkal, munkájában számos alkalommal bukkanni kortárs irodalmi idézetekre vagy egyéb, kulturális kontextust kereső asszociációkra; valósággal fürdik a romantikusan gazdag, halmozóan bőkezű írói formanyelvben.

"Költői jellemrajz" ez - állítja Szilasi, ám a mai olvasónak akkor is terhes volna e pátosztól s megannyi nagyotmondástól, fontoskodástól ragacsos írásmű a maga avítt beszédmódjával, ha a fordításból kigyomlálták volna a terjengősre nyúlt passzázsokat és véget érni nem akaró, unalomig ismételt hozsannákat. Kivált így azonban, hogy a most a boltokba került kötet bizonyos Wass Ottilia grófnőnek az 1870-es években készített fordítását használta fel a kiadó, különösen fárasztó olvasmányt kínál. A szokásos apologetika, miszerint az efféle idejétmúlt nyelvezet szinte változatlan újraközlése az újabb kiadásokban alkalmas arra, hogy a kor jellemző diskurzusának stilisztikai sajátosságain keresztül hűen visszaidézze a korszak kulturális atmoszféráját, akár elfogadható is volna. Egy muzeológusnak. De a mai olvasó számára inkább kimerítő, mintsem üde mozzanatként hat az "ófranciából" magyarított, ódon, cirkalmas és körülményes szövegezés. A korszellemet csakugyan felidézi, de a ma emberének figyelmét, dacára a gondosan felépített jegyzetapparátusnak, félő, elriasztja.

Bizony meg kell dolgoznunk azért, hogy Liszt gondolatmenetét a maga jellegzetes logikájában követni tudjuk. A pilledő, lankadó olvasói érdeklődés könnyűszerrel elveszíti a fonalat. A régi idők nagy fiai persze sosem adták olcsón a bőrüket, mindig elkötelezett odafordulás, alázat és szolgálatkészség szükségeltetett ahhoz, hogy a jelenkor embere a megidézettek mellett akár Berlioz, Wagner vagy Schumann ezer szálból szőtt mikrovilágát felfejthesse, akár muzsikával, akár írott szóval volt dolga. Első olvasatra ez a kötet egy afféle utazás Liszt Ferenc különc koponyája körül - Fryderyk Chopin ürügyén. Mi pedig először a Chopin-év, majd az újesztendő fordultával a Liszt-bicentenárium örve alatt forgatjuk e sárgult régiségeket, s hüvelyezzük belőle, ami hasznunkra válik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"
00:00 : Sátoraljaújhely
Városközpont, Szabadtéri Színpad

Budapest Jazz Orchestra
Művészeti vezető: Kollmann Gábor
"Zempléni Fesztivál"
Singin' and Swingin' – magyar örökzöldek swing show-ja

11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
DEBUSSY: Egy faun délutánja
(zongora négykezes változat, M. Ravel átirata)
Frankl Péter, Fejérvári Zoltán (zongora)
BRAHMS: Négy duett, Op.28 baritonra, altra és zongorára
Randall Scarlata (bariton), Károlyi Katalin (alt), Würtz Klára (zongora)
DVOŘÁK: F-dúr vonósnégyes Op.96
Apollon Musagète Kvartett

17:00 : Szegi
Grand Tokaj Pincészet

Four Fathers Énekegyüttes
"Zempléni Fesztivál"
A Gregoriántól a Rock and Roll-ig

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
SCHUMANN: a-moll szonáta No.1, Op.105
Sayaka Shoji (hegedű), Fejérvári Zoltán (zongora)
SCHUBERT: Pisztrángötös D.667, Op.114
Frankl Péter (zongora), Pawel Zalejski (hegedű), Piotr Szumiel (brácsa), Piotr Skweres (cselló), Devich Benedek (nagybőgő)

19:00 : Szerencs
Görögkatolikus templom

Akadémiai Cantus Kamarakórus (Ukrajna)
Művészeti vezető: Emil Sokach
"Zempléni Fesztivál"

19:00 : Bodrogkeresztúr
Henye Borbár

László Attila (gitár)
Oláh Kálmán Quartet
"Zempléni Fesztivál"
Zenei párbeszédek [ részletek ]

20:00 : Sárospatak
Református Kollégium, Imaterem

Balog József (zongora)
"Zempléni Fesztivál"
BARTÓK: Három csíkmegyei népdal
6. Bagatell – Lento
Allegro Barbaro
Válogatás a Gyermekeknek IV. Füzetből
Improvizációk Magyar Parasztdalokra
LISZT: h-moll szonáta

21:30 : Sárospatak
Makovecz Imre tér

Sárik Péter Trió
"Zempléni Fesztivál"
Esti Jazz
A mai nap
történt:
1876 • A Siegfried bemutatója (Bayreuth)
született:
1924 • Gencsy Sári, énekes († 2008)
1955 • Alexandru Agache, operaénekes