Bejelentkezés Regisztráció

Könyvek

Hallja? Nem hallja? Na, hallja...! (Oliver Sacks: Zenebolondok)

2010-11-12 08:03:54 SzJ

Oliver Sacks: Zenebolondok OLIVER SACKS:
Zenebolondok
Mesék a zenéről és az agyról
361 oldal
3400 Ft
Akadémiai Kiadó

*

Jó néhány érdekes orvosi esettel ismertette már meg az olvasókat Oliver Sacks neurológus és pszichiáter. Könyveiben különösnél különösebb tüneteket produkáló páciensek történeteit gyűjti egybe - ezek jellegét és furcsaságát legjobban talán pont egyik művének címével illusztrálhatjuk: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét.

2007-ben jelent meg az a kötete, melyben a zene és az emberi elme kapcsolatát járja körül, korábbi munkáihoz hasonlatosan ezúttal is a szokatlan neurológiai eseteket használva alapnak. A téma sokakat felvillanyozhatott, mert a könyvet egy évvel később - az olvasók levelei alapján bővített tartalommal - ismét kiadták.
Ez az anyag jelent meg most nálunk.

Áldás és átok. E két szóval minősíthetjük a zenét a könyv elolvasása után. Az elsővel persze bármiféle tanulmány ismerete nélkül is sokan egyetérthetnek, hiszen a muzsikában rejlő szépséget, sőt, magát azt a tényt, hogy zenét szinte mindig és mindenhol hallunk, a legtöbb ember eleve triviális, természetes dolognak fogja fel.
Egészen addig, amíg ő dönti el, mit, mikor, hogyan és hol hall...
Sacks könyvének nyitó fejezeteiben olyan embereket ismerhetünk meg, akik - jellemzően egy korábbi sérülés következményeként - belül hallanak zenét, méghozzá úgy, hogy nem csak egy-egy sláger vagy dallamfoszlány véletlenszerű és időnkénti tolakodásáról, hanem non-stop üzemmódról van szó. Némelyeknél néhány ütemnyi muzsika ismétlődik, akad, aki pár műsorszámot játszó "beépített wurlitzer" cseppet sem boldog birtokosa, szól odabent komplett zenekar és kórus, gyermekdal és klasszikus műzenei részlet. A szerencsésebbek ilyen-olyan trükkökkel időszakosan véget tudnak vetni a zenének (vagy legalább képesek "számot váltani"), esetleg valamilyen módon irányítani azt, de van, aki aludni sem tud tőle. S az auditív élmény teljesen reális, szinte mindenki valós hangokat észlel ("mintha valami bolond szomszéd folyton ugyanazt a lemezt tenné fel" - panaszkodik az egyik alany). Egy páciens magnóra énekelte, amit hall, majd lejátszotta az eredetit: nemcsak a hangnem, hanem még a tempó is stimmelt...

És ez a tünet csak egy a létező problémák közül.
Talán még félelmetesebb az a jelenség, amikor valaki bizonyos zenei hangokat hamisnak hall. Nem mindet, csak néhányat, és ezeket sem egyforma mértékben; van, amelyiket kevésbé, és van, amelyiket nagyon hamisnak észleli.
Már ez is tönkreteszi a zeneélvezetet, hát még az a probléma, amikor a muzsikát hallgatva az sem egyértelmű, mihez képest hamis valami: az egyik páciens, akinél "kettőshallás" alakult ki, döbbenten tapasztalta, hogy a hangvillát az egyik füléhez emelve normál A hangot hallott - a másik fülénél viszont B-t!
El lehet képzelni, mi szólt odabent...

Ahogy mondani szokás: horror a köbön.
Olvasva is, hát még átélve.

S mindez csupán pár kiemelt részlet és néhány hátborzongatóan szokatlan tünet a könyv első felének igencsak változatos és különös esettanulmányai közül - de azt hiszem, épp elég ahhoz, hogy empatikusabb zenebarátok még jobban megbecsüljék mindazt, amit a zene nyújt nekik.

Sacks mindezek után továbbhalad az általa kijelölt úton, és sorra veszi a zenével kapcsolatos jelenségeket, egyebek mellett az abszolút hallást, a szinesztéziát, s kitér a savantokra is, azokra a többnyire autista emberekre, akik sérült képességeik mellett bámulatos zenei készségről tesznek tanúbizonyságot. Egyikük például dacára annak, hogy értelmi fogyatékos, hallás után megtanulta zeneművek összes ének- és hangszerszólamát(!), hibátlanul visszajátszik korábban soha nem hallott darabot, majd különböző hangnemekbe transzponálja azt, és ráadásnak improvizál is egy kicsit...

Kíméletes átvezetés ez az ijesztő jelenségek tárházából arra a terepre, ahol már a zene pozitív hatása (nevezetesen terápiás alkalmazása) kerül előtérbe, amely nem egy esetben hozzásegíti a betegségekkel sújtott embereket ahhoz, hogy, ha csak rövid időre is, de "visszanyerjék régi énjüket önmaguk és mások szemében is".
E témával, a zene pozitív hatásaival már gyakrabban találkozhatunk, hiszen rendszeresen jelennek meg róla cikkek ilyen-olyan folyóiratokban, igaz, nem mindig komolyan vehető tálalásban.
Ám Sacks munkája korántsem pusztán a meglepő jelenségek gyűjteménye, nem afféle hatalmas csokor a "kis színesekből". Nem egy különcségekre specializálódott író, hanem a tapasztalt szakember mesél nekünk, kitérve az adott témával kapcsolatos publikációkra, felfedezésekre, a probléma eredetére, lehetséges gyógymódjaira. A - kissé suta magyar címmel kiadott - könyv érdekes olvasnivaló a laikusoknak, emellett pedig hasznos és értékes lehet mindazok számára, akik a kötetben érintett területeken folytatnak kutatásokat, nem kevésbé azoknak, akik esetleg szenvedő alanyai az ismertetett jelenségek valamelyikének.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.