vissza a cimoldalra
2019-11-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3303)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3512)
Társművészetek (1463)
Élő közvetítések (8249)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (88)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4611)
Erkel Színház (10375)
Operett, mint színpadi műfaj (4150)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (999)
Palcsó Sándor (271)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1806)
Franz Schmidt (3457)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Újabb sikertelen kísérlet tenorügyben (Vittorio Grigolo: The italian tenor)
- zéta -, 2010-11-11 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Vittorio Grigolo: The italian tenor Vittorio Grigolo: The italian tenor

Orchestra & Coro del Teatro Regio di Parma
Pier Giorgio Morandi

Sony
88697752572

*

Nem tudom, figyelik-e, de nekem már jó ideje feltűnt, mennyi hamvába holt vállalkozás látott napvilágot az operaélet tenormezsgyéjén az elmúlt másfél-két évtizedben. Körülbelül azóta, hogy a korábbi nagyok, az ezelőtti generáció vezéralakjai több évtizedes sikersorozat után elindultak a visszavonulás keserűen rögös útján.

Sorolhatnám is az ifjú trónkövetelőket Callejától, Curától kezdődően egészen Villazónig. Nem mondanám, hogy teljesen érdemtelenül jutottak el a "királyvárományosi" címig, némelyikük ideig-óráig (ez alatt hónapokat, maximum féléveket kell érteni) meg is győzte az értük szurkolókat, azután csak jött az obligát csalódás. Valahogy más hangfajokban ez a váltás sikeresebben zajlott le, tenorügyben eleddig csak kísérletek voltak.

Most újabb tenorhang jelent meg:Vittorio Grigolóé. Grigolo az idén nyáron került az érdeklődés középpontjába, egy nagy cécóval beharangozott "eredeti helyszínű" Rigoletto kapcsán, amelyben a címszerepet éneklő, visszavonulni képtelen valamikori tenor, Plácido Domingo oldalán kelthette életre amannak régi sikerszerepét, a mantuai herceget. A mérsékelt sikerű produkció után a Sony nyomban meg is jelentette Grigolo portrélemezét.

Az elmúlt hetekben Grigolo lemezével a kezemben járva-kelve óhatatlanul is figyelhettem a kiadvány környezetemre irányuló hatását. Az urakat hidegen hagyta Grigolo, a hölgyeket viszont megosztotta. Csak a két véglet: egy (nem zenész) nőismerősöm, az énekes borostás ábrázatát látva sietett közölni, hogy igen szívesen beszorulna vele kis időre a liftben, de egy másik (zenével foglalkozó) hölgy undorodva elfordította a fejét ("megint egy latin szerető szépfiú, de énekelni biztosan nem tud"). A reakciókból számomra egyértelmű, hogy a komoly PR-munkával felfuttatott sztárok megítélése meglehetősen ellentmondásos, s a felfuttatásba befektetett energia nem mindig térül meg.

Grigolo hangi adottságai nem feltétlenül kiemelkedőek. Maga a voce elég semleges, azaz jellegtelen színű. Némi rosszmájúsággal azt mondhatnánk, hogy a hatvanas évek dicsőséges tenorfelvonulásán maximum a comprimario szerepkörben helyezkedhetett volna el. Ugyanakkor tisztességgel kimunkált, hajlékony lírai tenorhang, üzembiztos, bár elvékonyodó magasságokkal. (A lemezen a mantuai herceg II. felvonásbeli áriáját követő strettában még d-re is felkúszik, de a hang inkább emlékeztet a farkát becsípő háziállatéra, az eredmény így elég kétes, s a megoldás művészileg sem igazán indokolt.) Valószínűleg Grigolo is érezte, hogy az énekesi felsőkategóriában valami újat, valami feltűnőt kell nyújtania.

Amikor először föltettem a lemezt és megszólalt a Luisa Miller általam oly kedvelt tenoráriája ("Quando le serve al placido"), az első érzésem az volt, hogy Grigolo milyen kifinomultan, milyen szokatlan érzékenységgel közelíti meg a szólamot. Az amúgy is depresszíven csengő hang visszafogottan, nagyon sok pianóval és még több portamentóval szólalt meg. Meghökkentett ez a felfogás, de tetszett, ahogy a hős nem melldöngető handabandával fejezi ki elárulása felismerését. Végre egy érzékeny tenor - gondoltam. Ez a felfogás a híres Una furtiva lagrima-áriában sem változott, ott ez valahogy érthető is volt.

Azután ahogy következtek a különböző operarészletek, egyre inkább kezdett az egész unalmassá válni. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az adott jelenetben a hős szerelmi vágyának ad hangot, magánytól szenved, netán éppen bosszút esküszik, Grigolo mindent ugyanazzal a megközelítéssel, ugyanazzal a kínlódóan szomorkás hangütéssel, a frázisokat kulturált csúsztatásokkal megszólaltatva ad elő.
Egy migrénes tenor - gondoltam ekkor.

Végül is elég sokáig bírtam, csak a 11. tracknél, Az álarcosbál tenorhősének III. felvonásbeli áriájánál ("Forse la soglia attinse") szakadt el a cérna. Azt a sodró lendületű, végtelen szenvedélyeket, élet és halál kérdéseit is megfogalmazó áriát nem lehet ilyen dallamokat szétcincáló, aprólékosan pepecselő hangicsálással előadni. Valahogy ez a volt az a pont, amikor már Grigolo előadásmódja végzetesen átcsapott unalmasba és modorosba. A 15., legutolsó szám, A trubadúr Strettájának az énekes hangi adottságaitól idegen és értelmetlen elkiabálása pedig csak tovább rontott a helyzeten.

Persze nem akarom most az egész lemezt porig alázni, hiszen Grigolo - helyenként műtől idegen - felfogása alapvetően átgondolt és szisztematikus munka következményének tűnik. Azt is el kell ismerni, hogy olykor némely részlet megfogalmazása (pl. a Bohéméletből a "Che gelida manina" bizonyos frázisai) a legnagyobbakra emlékeztető módon szólalt meg. Számomra ugyanakkor Grigolo produkciója mégis inkább kimódoltnak, művinek hatott. Ez pedig kínosan rímel az izzadságos promóciós munkára reagáló hölgyismerősöm véleményére.

A végeredmény számomra felemás. Az egykori sikerjelentés parafrázisaként csak annyit jelenthetek: most sem találtuk meg a tenort.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Kónya István (barokk lant)
"La conversation"
A fejedelmi udvarok és polgári szalonok lantmuzsikája: Weiss, Visée, Bittner és Blohm művek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Dani Imre (zongora)
"Haydn Reloaded"
TORNYAI PÉTER: Piano Trio No. last-but-one
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
BALOGH MÁTÉ: Mrs. Trio
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Duna Palota

Dimitris Dekavallas (gitár)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Garo Avessian
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"Csodák a zenében"
BEETHOVEN: Coriolan – nyitány, op.62
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, op.93

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kelemen Zoltán (bariton)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Pál Tamás
Házigazda: Eckhardt Gábor
LUI (apák, szerelmek, barátok)
Verdi-portrésorozat Ecjhardt Gáborral 3.
VERDI: Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Farkas Katalin (hegedű), Fervágner Csaba (nagybőgő)
MORTARI: Duettini Concertati (1966)
PENDERECKI: Duo Concertant for Violin and Double bass
GLIERE: Suite for Violin and Double Bass
SÁNDOR LÁSZLÓ: Duó hegedűre és nagybőgőre - ősbemutató
PIAZZOLLA: 3 Tangos (arr. Andreas Wiebecke-Gottstein)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János, Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
MVM Koncertek "A zongora 1-ben"
Az improvizáció

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
történt:
1928 • A Bolero bemutatója (Párizs)
született:
1458 • Jacob Obrecht, zeneszerző († 1505)
1710 • Wilhelm Friedemann Bach, zeneszerző († 1784)
1901 • Joaquin Rodrigo, zeneszerző († 1999)
1913 • Benjamin Britten, zeneszerző († 1976)
1951 • Kent Nagano, karmester
1962 • Sumi Jo, énekes
elhunyt:
2007 • Maurice Béjart, koreográfus (sz. 1927)
2017 • Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij, énekes (sz. 1962)