Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

Megsemmisültnek hitt Haydn-librettók kerültek elő

2003-02-05 06:55:00 Kerékgyártó György

   A Magyar Kultúra Napján a kulturális államtitkár értékes \"leleteket\" adott át három nagy hazai közgyűjteménynek. A hazai híradások szerint ezek között szerepelt néhány Haydn-librettó is, amelyeket tulajdonosuk, a Műemlékek Állami Gondnoksága letétként átadott az Országos Széchenyi Könyvtárnak.
   Az előkerült harminckilenc nyomtatvány azonban sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogyan arról a magyar sajtó eddig beszámolt - ezt az élénk nemzetközi érdeklődés is bizonyítja. Ezek felfedezéséig ugyanis a világon egyetlen gyűjtemény sem őrzött olyan librettókat, amelyek bizonyíthatóan Eszterházáról, az Esterházy-család könyvtárából származtak volna. Ráadásul a könyvek története meglehetősen kalandos.
   A Café Momus minderről Bardi Terézia művészettörténészt, a könyvek felfedezőjét kérdezte.

\"Bardi    - Ezek a Haydn-librettók már-már borgesi történettel bírnak. Végül is, hogyan vált nyilvánvalóvá, hogy ezek nem semmisültek meg - léteznek?

   - Jó, hogy épp Borgest említi; sokat jártak az eszemben a mondatai, amikor a librettó-kiállítás ismertetőjének szövegét írtam… Mint sok más könyvszerető ember, gyakran járok könyvesboltokba, antikváriumokba - sokszor nem is azért, hogy vegyek valamit, csupán nézelődni. Szeretek az antikváriumok régi könyvei között bogarászni. Az embernek vannak kedvenc helyei, ahová gyakrabban betér, ahol már ismerik, tudják mi érdekli, mit gyűjt. Művészettörténészként XVII-XVIII. századi ünnepségekkel foglalkozom - kutatási területembe tartozik tehát az előadóművészet számos formája, a színielőadások, ideértve az operát és a balettet is.
   Budán, a Roham utcában van a Krisztina Antikvárium, amelynek a vezetője, Földváry Antal úr, kiváló és értő szakember a régi könyvesek világában. Egyik ottani könyvvadászatom alkalmával ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy jelentkezett nála egy gyűjtő, aki a tulajdonában lévő, az Esterházy-könyvtárból származó Haydn-szövegkönyveket akar eladni. Első hallásra mindez lehetetlennek tűnt, ugyanakkor a gyűjtő állítása szerint mindegyik tartalmazza a könyvtár pecsétjét. Az illetőnek több külföldi vevője is akadt volna, de ő úgy gondolta, hogy ő mégiscsak magyar és azt szeretné, ha a darabok lehetőleg magyar közgyűjteménybe kerülnének. Ez az elképzelés a legteljesebb mértékben megegyezett az antikvárium vezetőjének, Földváry úrnak a szándékával. Földváry úr érdeme nemcsak az, hogy támogatta ezeknek a becses műtárgyaknak a magyar közgyűjteménybe kerülését, hanem, hogy először nekem szólt, és nem más esetleges érdeklődőnek.
   A gyűjtő nem akarta magát felfedni - én a mai napig nem is tudom ki, is lehet ő -, csak az antikvárius közvetítésével érintkeztünk; a gyűjtőnek tehát száz százalékosan meg kellett bíznia mindkettőnkben. Így kaptam meg a könyveket, és már a helyszínen, első látásra nyilvánvaló volt, hogy ezek a kötetek bizony valóban az Esterházy-könyvtárból származnak.

   - Mi történt a könyvekkel, mielőtt a gyűjtőhöz kerültek volna?

   - Az Esterházy hercegeknek megadatott a lehetőség, hogy a kor igényi szerint egészen rangosnak számító operaházat építsenek, operatársulatot tartsanak fenn, és leszerződtessék a korszak nemzetközi viszonylatban is egyik legrangosabb zeneszerzőjét, Haydnt - Mozart csak Haydn pályájának második felében tűnt fel. A hercegi szolgálatban álló színészek, és a 36 tagú zenekar mellett időszakosan vándortársulatokat is szerződtettek. Az előadott darabok szövegkönyveit kinyomtatták. Ezeket a szövegkönyveket az Acta Musicalia és Theatralia könyvtári egységeiben, illetve a hercegi könyvtárban helyezték el, Eszterházán, a könyvtár többi könyve között. A könyvek valamikor a XIX. század végén - a XX. század elején felkerültek az Esterházy-család budai, Tárnok utcai palotájába. Az Esterházy-kincstárat, amelyet a második világháború idején, háborús veszély miatt korábban az Iparművészeti Múzeum pincéjében helyeztek el, a nagyobb biztonság okán ugyancsak átköltöztették a Tárnok utcai palota pincéjébe. A sors fintora, hogy egy gyújtóbomba telibe találta a Tárnok utcai palotát, amely romba dőlt. Az Esterházy-kincstár számos darabja teljesen megsemmisült, a többi felmérhetetlen károkat szenvedett - az Iparművészeti Múzeum restaurátorainak azonban már több darabját sikerült restaurálniuk, hosszú, áldozatos, és igen-igen költséges munka árán. A kutatás a mai napig úgy gondolta, hogy a szóban forgó librettók teljesen megsemmisültek, elégtek. A szenzáció egyik fele tehát az, hogy egy megsemmisültnek vélt anyag került elő újra.

   - Tudható, hogy hogyan kerültek ezek a gyűjtő birtokába?

   - Ezt eddig nem sikerült kideríteni. Rejtély.

   - Milyen értéket képviselnek ezek a librettók? Természetesen nem pénzben kifejezve.

   - Nos, felbecsülhetetlen értéket jelentenek a magyar kultúrtörténet, művészettörténet, zene-, és színháztörténet szempontjából.
   Esterházy Miklós herceg számára több helyiség és épület szolgált színielőadások, koncertek megrendezésére, 1768-ban nyílt meg Eszterházán az első operaház, amely azonban leégett, és 1781-ben nyílt meg a második, végleges épület, Haydn: La fedelta premiata című darabjával.
   A szóban forgó szövegkönyvek az opera színpadán bemutatott darabok szöveges anyagát tartalmazzák. Különösen érdekesek, hiszen több adatot is tartalmaznak egyszerre - a címlap természetesen a szerzőt, a darab címét, a nyomdahelyet, a kiadót. Nagyon fontos, hogy szinte mindegyik szövegkönyv \"elmondja\", kik azok a személyek, akik a különböző szerepeket játszották; hol játszódnak a jelenetek; információt adnak a díszletről; egy részük feltünteti a díszlet-, és jelmeztervező nevét. Láthatjuk, hogy számos szövegkönyvben szerepel Pietro Travaglia neve: Travaglia a korszak egyik rangos színházi központjából, Milánóból jött Magyarországra, ahol a neves Galliari testvérek munkatársa volt. Az Esterházyaknak volt arra pénzük, lehetőségük, hogy ilyen komoly szakembereket foglalkoztassanak, megfizessenek.

   - Ha jól értem, ezek olyan adatok, amelyeket eddig nem tudtunk…

   - Nos, vannak benne olyanok is, amelyeket már ismertünk, akár közvetetten, más fennmaradt források - levelek, számlák, feljegyzések, etc. - ismeretében, és bizonyára vannak olyanok, amelyeket nem - ezeknek a kiderítése, még a további kutatás feladata. Ezekből az említett egyéb forrásokból tudtuk például, hogy volt olyan év, hogy Haydnnak nyolc új operát kellett komponálni, sőt, volt, hogy többet is. Ez nem azt jelenti azonban, hogy csak nyolc operát mutattak be, sőt: számos opera hangzott el, ráadásul a korszak legnagyobb zeneszerzőitől - Eszterházán minden nap zene szólt. A művek természetesen eredeti nyelven hangzottak el: olaszul, németül, franciául. A vendégek az előadások szövegkönyveit megtalálták a székükön, hogy nyomon tudják követni az előadást. Szövegkönyvből - tudjuk - többféle létezik: rendezői, színészi, súgói példány. A szóban forgó nyomtatványok speciális szövegkönyvek, amelyeket Logenbüchernek, vagyis páholykönyvecskének nevez a szakirodalom. Mint már említettük, az előadás előtt kiosztották a nézőknek, nemcsak azért, hogy a sokszor számukra ismeretlen nyelven követni tudják az előadást, hanem azért is, hogy emlékként hazavihessék azokat. A könyvecskék magán a darabon és az előadás mikéntjén túl a környezetre, annak pompájára, hangulatára, az összegyűlt illusztris társaságra, és magára a mecénásra, a művészetpártoló hercegre is emlékeztetett. A mecénás tehát ezen a módon \"emlékművet\" is igyekezett emelni magának.

   - Az említett adatokon kívül szolgálnak-e valami különlegességgel még ezek a könyvek?

   - Ha megnézi ezeket a példányokat, láthatja, hogy különböző kötésűek. Nem kötötték be mindegyiket, volt ami ívben maradt. A bekötött példányok száma a vendégek száma szerint változott, a kötések típusa pedig a meghívott vendégek társadalmi rangjától. A legegyszerűbb, az ún. all\'ordinaire, a színes, gyakran virágmintás papírkötés.
   Ezt azt alacsonyabb rangú vendégek kapták. Az illusztrisabb vendégek aranybrokát kötésű könyveket kaptak. Mária Terézia egyik látogatása alkalmából például a császárnő és kísérete számára selyemdamasztba kötöttek hat darabot.

   - Hol nyomtak ilyen páholykönyvecskéket?

   - Esterházy maga adatta ki ezeket, Sopronban (Ödenburg), Kismartonban (Eisenstadt), vagy Bécsben.

   - Mi lesz a sorsuk ezeknek a könyveknek?

   - Először is, letétbe kerülnek az Országos Széchenyi Könyvtárban, ahol már számos ún. Esterházy-librettó található - mint azt említettük, többet nyomtak egy-egy kötetből, amelyekből néhányat különböző gyűjteményekben őriznek (Országos Széchenyi Könyvtár, Österreichische Nationalbibliothek, Burgenländische Landesbibliothek, etc.). A különbség a már ismert, és a most fellelt példányok között az, hogy az előzőek közül egyik sem származik bizonyíthatóan az Esterházy-könyvtárból. Az Országos Széchenyi Könyvtárban van olyan anyag, amely feltehetően Eszterházáról való, de lapjaikat megcsonkították, feltehetően a pecsétet vágták ki belőlük. A most előkerült példányok segítségével talán igazolni tudjuk, hogy azok is onnan származnak. Másodszor a most feltalált könyvek remélhetőleg kiállításon szerepelnek majd igazi otthonukban, Eszterházán. Harmadszor, de nem utolsó sorban a könyvek a kutatás céljait is szolgálják majd. Belátható időn belül - a szakma legkiválóbb hazai kutatóinak közreműködésével - elkészül egy kötet az anyagról. Számos igen fontos publikáció jelent meg már Haydn eszterházai működéséről, de úgy gondoltuk, hogy az új felfedezés fényében helye van egy újabb, gyűjteményes jelegű munkának, amely tartalmazza majd az összes, ma ismert librettó kritikai szövegkiadását, ismerteti a példányt magát, az ismert példányok helyét, provenienciáját, számát, szövegelemzéseket, a szereplőkre vonatkozó adatokat, kisbiográfiákat, az operaház történetére rámutató irodalom-, zene-, és művészettörténeti tanulmányokat. Ez természetesen nem egy év munkája…






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.