vissza a cimoldalra
2019-12-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

modern eszement rendezesek (337)
Nagy koncertek emlékezete (38)
A díjakról általában (1075)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (110)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1815)
Franz Schmidt (3465)
Zenei események (1006)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3526)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2945)
OperaDigiTár (34)
Erkel Színház (10389)
Opernglas, avagy operai távcső... (20360)
Bánk bán (2973)
Élő közvetítések (8264)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1364)
Help me! (1106)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egyedül nem megy (Kovacevich, Argerich / Bartók, Mozart, Debussy)
BaCi, 2010-10-26 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

BARTÓK: Sonata for 2 Pianos and Percussion
MOZART: Andante and Five Variations for Piano duet in G, K.501
DEBUSSY: En blanc et noir - for 2 pianos
BARTÓK: Out Doors, BB 89, Sz. 81
Sonatina, BB 69, Sz. 55

Martha Argerich, Stephen Bishop Kovacevich (pianos)
Willy Goudswaard, Michael de Roo (percussion)

Universal / Decca
478 2467

Kovacevich, Argerich / Bartók, Mozart, Debussy Fiatalkorban a legtöbb emberben van egy jó adag megalománia. Nagy szerelemre vágyik, a teljes igazságot kutatja, az örök dolgok birtokába akar jutni. Zenei ízlésünk is valahogy ennek árnyékában alakul. Húszas éveim környékén ámulni szerettem a legjobban, amikor zenehallgatásról volt szó. Csodálni az előadót, hogy milyen borzasztó gyorsan tud játszani, milyen óriási szerkezeteket képes összefogni, s mennyire lebilincselő módon közvetíti a mesterművek gigantikus energiáit. Akkoriban valószínűleg meg sem hallgattam volna e lemez utolsó két darabját, vagy ha igen, az addig elhangzottakon töprengve nemigen jutottak volna el a hangok a fülemhez.

Valahogy így lehetett a dolgokkal Stephen Kovacevich is, csak nem mint hallgató, hanem mint előadó. Úgy tűnik, Bartók két kis zongoraműve elveszett a kétzongorás-ütős szonáta árnyékában.

A Szabadban ciklusa még elfogadható. Igaz, hogy a tételek hangzása nem egészen olyan, mint azt ma elvárjuk egy előadótól. Ám a bővebb pedálhasználat, vaskosabb hangszerkezelés, a túlzott durvaság (Síppal, dobbal), vagy éppen buja negédesség (Az éjszaka zenéje) mögött mindig jelen vannak Kovacevich szilárdan felépített szerkezetei. Tökéletesen érti a műveket, egyszerűen csak másképp ékesíti, színezi a vázat, mint az manapság szokásos.

A Szonatina azonban legbelsőbb sajátságait tekintve változott meg a játékos kezei alatt. Kovacevich érzi, hogy ebben a három tételben nem lehet egyenletesen játszani, nem lehet a ritmusokat metrikusan hozni, nem lehet minden súlyt egyetlen durva lökéssel elintézni, mert akkor igaztalanná válik a darab. De a rosszul hozott egyenetlenségek, testetlenül megbökött hangok, tétova ritmikai megingások elveszik a Szonatina igazi karakterét.

Hogy a magánéletben miként álltak a dolgok, azt nem tudom, de tény, hogy Stephen Kovacevich sokkal jobban muzsikál neje oldalán, mint amikor külön utakon jár.
A mára már különvált házaspár Mozart-játéka 30-40 év távlatából ugyan kissé elavultnak számít, de biztos vagyok benne, hogy sokak számára még most is az általuk megszólaltatott hangzáskép kapcsolódik a szerzőhöz. Ez a borzasztóan virtuóz, megszakítások nélkül gyöngyöző hangfüzérekből felrakott előadás nagyon sokat eltakar a klasszikus mester zsenialitásából. Mozart lebilincselő poénjai, egyedi fricskái eltűnnek ebben a tökéletesre vikszelt csilingelésben, helyettük a tartalmatlan, épp ezért kissé unalmas szépség veszi át az uralmat.

A Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre felvétele a legszebb példája annak, hogy ugyanazt a szerzőt milyen magától értetődően adják elő, amikor a "nemzetközi" zenei nyelven megírt érett, nagy műveit játsszák, és milyen tévesen értelmezhetik, ha saját hazájának zenei anyanyelvén ír. A Szonatinával ellentétben Kovacevich itt tökéletes párja Argerichnek. Pedig ez a mű nagyságrendekkel nehezebb, mint a lemez végszavaként elhangzó kistestvére.
Furcsa mód a kis Bartók-művekkel ellentétben a kétzongorás-ütős szonáta előadása nem a romantikus formálás, hanem ellenkezőleg: a szögletes, száraz, kimondottan távolságtartó előadás irányába mozdul el. Ismerve Martha Argerich játékmódját, úgy gondolom, hogy ő volt a domináns, amikor a négy ember megalkotta a darab előadásmódjának alapvető elveit.
Ez persze csak feltételezés, merthogy a két ütőst (sajnos) egyáltalán nem ismerem, pedig kitűnő társként vannak jelen a billentyűsök mellett.

A lemez legjobb része kétségtelenül a Debussy-darab. Kerülnek mindenféle ál-impresszionista jobbpedál-úsztatást, a szólamok kristálytisztán villannak fel a harmóniák vékony burka mögül. A hangszínek tekintetében elképzelni sem tudnék jobb előadást. Ugyanígy lenyűgözi a hallgatót az a bámulatra méltó egység, ahogy a két ember együtt muzsikál. Sehol, egyetlen ütemben sem tudnám elkülöníteni őket egymástól. Együtt éreznek, együtt hallanak, és pontosan együtt mozdulnak egy tökéletesen egységes zenei elgondolás jegyében.

Ha vannak is ennek a lemeznek gyengébb, vagy megkérdőjelezhető pillanatai, nagyon ajánlom a zongorairodalom kedvelőinek. A művészházaspár '70-es években készült felvételei hűek maradnak az Argerichtől megszokott értelemmel, villódzó érzésekkel átitatott interpretációkhoz.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Sean Shibe (gitár)
"Halk húrok"
OSWALD: 1. divertimento (Sean Shibe átirata gitárra)
Lantművek a Wemyss, Balcarres, a Straloch és a Rowallan kéziratból (Sean Shibe átirata gitárra)
JAMES MACMILLAN: From Galloway (Sean Shibe átirata gitárra)
JAMES MACMILLAN: Since It Was the Day of Preparation – Motet I (Sean Shibe átirata gitárra)
MAXWELL DAVIES: Farewell to Stromness (Sean Shibe átirata gitárra)
STEVE REICH: Electric Counterpoint
JULIA WOLFE: LAD (Sean Shibe átirata elektromos gitárra)
DAVID LANG: killer (Sean Shibe átirata elektromos gitárra)
21:00 "Kóda" Beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

19:00 : Budapest
Duna Palota

Radnai Róbert (brácsa)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ligeti András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"A változatosság gyönyörködtet"
CSAJKOVSZKIJ: Vonósszerenád, op.48
DÁVID GYULA: Brácsaverseny (1950)
SCHUMANN: 4. (d-moll) szimfónia, op.120

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Faludi Judit (cselló), Szenthelyi Krisztián (ének)
Kautzky Armand (színművész)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
Vezényel: Werner Gábor
"Adventi koncert"
VIVALDI: h-moll csellóverseny
HÄNDEL: Dignare Domine
VERDI: Non t’accostare
CORELLI: Karácsonyi concerto
WOLF PÉTER: Ave Maria
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő – Hattyúk tava balettfantázia csellóra

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Louis Schwizgebel (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Mischa Damev
"Faunok és szellemek"
DEBUSSY: Egy faun délutánja
SAINT-SAËNS: 2. (g-moll) zongoraverseny, op. 22
ELGAR: 2. (Esz-dúr) szimfónia, op. 63

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
19:00 : Debrecen
Csokonai Színház

MOZART: Szöktetés a szerájból
A mai nap
született:
1929 • Nikolaus Harnoncourt, karmester († 2016)
1933 • Henryk Górecki, zeneszerző († 2010)
elhunyt:
2003 • Hans Hotter, énekes (sz. 1909)
2007 • Szőllősy András, zeneszerző (sz. 1921)