vissza a cimoldalra
2019-10-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7220)
Erkel Színház (10327)
Momus-játék (5741)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1778)
Franz Schmidt (3434)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3450)
Simándy József - az örök tenor (629)
Plácido Domingo (910)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1357)
Opernglas, avagy operai távcső... (20322)
Élő közvetítések (8191)
Kolonits Klára (1134)
Operett, mint színpadi műfaj (4081)
Társművészetek (1435)
Pantheon (2428)
Gaetano Donizetti (963)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egyedül nem megy (Kovacevich, Argerich / Bartók, Mozart, Debussy)
BaCi, 2010-10-26 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

BARTÓK: Sonata for 2 Pianos and Percussion
MOZART: Andante and Five Variations for Piano duet in G, K.501
DEBUSSY: En blanc et noir - for 2 pianos
BARTÓK: Out Doors, BB 89, Sz. 81
Sonatina, BB 69, Sz. 55

Martha Argerich, Stephen Bishop Kovacevich (pianos)
Willy Goudswaard, Michael de Roo (percussion)

Universal / Decca
478 2467

Kovacevich, Argerich / Bartók, Mozart, Debussy Fiatalkorban a legtöbb emberben van egy jó adag megalománia. Nagy szerelemre vágyik, a teljes igazságot kutatja, az örök dolgok birtokába akar jutni. Zenei ízlésünk is valahogy ennek árnyékában alakul. Húszas éveim környékén ámulni szerettem a legjobban, amikor zenehallgatásról volt szó. Csodálni az előadót, hogy milyen borzasztó gyorsan tud játszani, milyen óriási szerkezeteket képes összefogni, s mennyire lebilincselő módon közvetíti a mesterművek gigantikus energiáit. Akkoriban valószínűleg meg sem hallgattam volna e lemez utolsó két darabját, vagy ha igen, az addig elhangzottakon töprengve nemigen jutottak volna el a hangok a fülemhez.

Valahogy így lehetett a dolgokkal Stephen Kovacevich is, csak nem mint hallgató, hanem mint előadó. Úgy tűnik, Bartók két kis zongoraműve elveszett a kétzongorás-ütős szonáta árnyékában.

A Szabadban ciklusa még elfogadható. Igaz, hogy a tételek hangzása nem egészen olyan, mint azt ma elvárjuk egy előadótól. Ám a bővebb pedálhasználat, vaskosabb hangszerkezelés, a túlzott durvaság (Síppal, dobbal), vagy éppen buja negédesség (Az éjszaka zenéje) mögött mindig jelen vannak Kovacevich szilárdan felépített szerkezetei. Tökéletesen érti a műveket, egyszerűen csak másképp ékesíti, színezi a vázat, mint az manapság szokásos.

A Szonatina azonban legbelsőbb sajátságait tekintve változott meg a játékos kezei alatt. Kovacevich érzi, hogy ebben a három tételben nem lehet egyenletesen játszani, nem lehet a ritmusokat metrikusan hozni, nem lehet minden súlyt egyetlen durva lökéssel elintézni, mert akkor igaztalanná válik a darab. De a rosszul hozott egyenetlenségek, testetlenül megbökött hangok, tétova ritmikai megingások elveszik a Szonatina igazi karakterét.

Hogy a magánéletben miként álltak a dolgok, azt nem tudom, de tény, hogy Stephen Kovacevich sokkal jobban muzsikál neje oldalán, mint amikor külön utakon jár.
A mára már különvált házaspár Mozart-játéka 30-40 év távlatából ugyan kissé elavultnak számít, de biztos vagyok benne, hogy sokak számára még most is az általuk megszólaltatott hangzáskép kapcsolódik a szerzőhöz. Ez a borzasztóan virtuóz, megszakítások nélkül gyöngyöző hangfüzérekből felrakott előadás nagyon sokat eltakar a klasszikus mester zsenialitásából. Mozart lebilincselő poénjai, egyedi fricskái eltűnnek ebben a tökéletesre vikszelt csilingelésben, helyettük a tartalmatlan, épp ezért kissé unalmas szépség veszi át az uralmat.

A Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre felvétele a legszebb példája annak, hogy ugyanazt a szerzőt milyen magától értetődően adják elő, amikor a "nemzetközi" zenei nyelven megírt érett, nagy műveit játsszák, és milyen tévesen értelmezhetik, ha saját hazájának zenei anyanyelvén ír. A Szonatinával ellentétben Kovacevich itt tökéletes párja Argerichnek. Pedig ez a mű nagyságrendekkel nehezebb, mint a lemez végszavaként elhangzó kistestvére.
Furcsa mód a kis Bartók-művekkel ellentétben a kétzongorás-ütős szonáta előadása nem a romantikus formálás, hanem ellenkezőleg: a szögletes, száraz, kimondottan távolságtartó előadás irányába mozdul el. Ismerve Martha Argerich játékmódját, úgy gondolom, hogy ő volt a domináns, amikor a négy ember megalkotta a darab előadásmódjának alapvető elveit.
Ez persze csak feltételezés, merthogy a két ütőst (sajnos) egyáltalán nem ismerem, pedig kitűnő társként vannak jelen a billentyűsök mellett.

A lemez legjobb része kétségtelenül a Debussy-darab. Kerülnek mindenféle ál-impresszionista jobbpedál-úsztatást, a szólamok kristálytisztán villannak fel a harmóniák vékony burka mögül. A hangszínek tekintetében elképzelni sem tudnék jobb előadást. Ugyanígy lenyűgözi a hallgatót az a bámulatra méltó egység, ahogy a két ember együtt muzsikál. Sehol, egyetlen ütemben sem tudnám elkülöníteni őket egymástól. Együtt éreznek, együtt hallanak, és pontosan együtt mozdulnak egy tökéletesen egységes zenei elgondolás jegyében.

Ha vannak is ennek a lemeznek gyengébb, vagy megkérdőjelezhető pillanatai, nagyon ajánlom a zongorairodalom kedvelőinek. A művészházaspár '70-es években készült felvételei hűek maradnak az Argerichtől megszokott értelemmel, villódzó érzésekkel átitatott interpretációkhoz.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

ERKEL: Hunyadi László – OperaKaland
ismétlés: 16:00

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
BMC, Könyvtár

Szalai Éva - zongora
moderátor: Tóth Endre, zenetörténész
"Klasszikus kortársak - Kortárs klasszikusok" 2/1
DERECSKEI ANDRÁS: Etude No. 3 (ősbemutató)
LIGETI GYÖRGY: Étude No. 5 „Arc-en-ciel”
DERECSKEI ANDRÁS: Prelude No. 3 (ősbemutató)

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

"Mester és tanítványai"
Hőna Gusztáv harsonaművész növendékeinek hangversenye
FOX: Fanfar for Trombones
GABRIELI: Sonata Pian e Forte m: összes hallgató
NINO ROTA: Concerto per Trombone előadja: Czirok Zoltán
KOCSÁR: Tavaszköszöntő Fanfár
SCHNYDER: Sub Zero előadja: Sztranyák Dávid
SZŐLLŐSY: Quartet per Tromboni
DEFAYE: À la manière de Debussy
LEBEGYEV: Concertino Basszus Harsonára
HIDAS: Hét Bagatell 12 harsonára – 4 tétel

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kővári Eszter Sára, Antal Lívia (szoprán), Szakály Ágnes (cimbalom),
Rozmán Lajos (klarinét), Ferenczy Endre (hegedű, koncertmester),
Horváth Zoltán, Demény Balázs (zongora), Csergő Domokos (vibrafon), Laczkó Róbert, Viola Gábor (színész, bariton), Bardon Tony (tenor), Sándor Árpád (basszus), Bogdán Zsolt (színész, narrátor), Szent Efrém Férfikar, Bubnó Tamás (karmester), A Kolozsvári Magyar Opera Kamarazenekara, Incze Gergely Katalin karmester, Bogdán Zsolt, Demény Attila, rendező
"Demény Attila szerzői estje"
DEMÉNY ATTILA: Tíz zongoradarab
DEMÉNY ATTILA: Öt dal (szoprán hangra és klarinétra Weöres Sándor versei nyomán)
DEMÉNY ATTILA: Csontváry és Kafka találkozása (szoprán hangra, hegedűre, vibreafonra és zongorára Szőcs Géza verse nyomán)
DEMÉNY ATTILA: Négy bagatell (szoprán hangra és cimbalomra Szőcs Géza versei nyomán)

20:00 : Budapest
Németajkú Református Gyülekezet

Mészáros Zsolt Máté (orgona)
Dobra János és a Budapesti Tomkins Énekegyüttes
"Négy Generáció"
SZŐNYI ERZSÉBET: 42. zsoltár
19:00 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

Szecsődi Ferenc (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
BACH: d-moll kettősverseny BWV 1043
BACH-HUBAY: Ária a „G” húron
MOZART-KREISLER: G-dúr rondó
SARASATE: Faust fantázia
CSAJKOVSZKIJ: Vonósszerenád
LISZT: 2.magyar rapszódia
A mai nap
elhunyt:
1568 • Jacques Arcadelt, zenesezrző (sz. kb. 1504-1505)
1985 • Emil Gilelsz, zongorista (sz. 1916)
1990 • Leonard Bernstein, karmester, zeneszerző (sz. 1918)