vissza a cimoldalra
2019-11-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11446)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3278)
Pantheon (2443)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4450)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4607)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (300)
Giuseppe Verdi (1394)
Zenei témájú könyvek (99)
Élő közvetítések (8236)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1800)
Franz Schmidt (3453)
Momus-játék (5763)
Operett, mint színpadi műfaj (4147)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2943)
Plácido Domingo (917)
José Cura (580)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Inter arma silent Musae?
- dni -, 2010-10-01 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Inter arma silent Musae?
Dehogyis! Kérem tisztelettel!

Santa Cecilia Háborúban elhallgathat sok minden, lehet, hogy nem ott és nem annyi zene szól, mint békeidőben, de a múzsák egyáltalán nem hallgatnak, sőt, a legzordabb időkben születnek a legnagyobb ötletek, legfeljebb később, már békeidőben öltenek testet.

A késztetésnek most kell igazán erősnek lennie. Van miről beszélnünk, van mit védenünk, van miért kiállnunk, még akkor is, ha tudjuk, ezekben a kamatzivataros, adóprés sújtotta elvonásháborúkban semmilyen fegyverünk nincs. Nincsenek érdekérvényesítő magaslataink, nincsenek katonáink, nem kényszeríthetünk senkit. Az erő nincs, csak az igazság van velünk.

Ezért aztán mi nem tudunk, de nem is akarunk senkitől semmit elvenni.

Elvenni mostanában a gazdasági és politikai elit szokott, rezsimeken és korokon átívelő kitartással. Állítólag mindannyian a jólét érdekében munkálkodnak, és pontosan ezért kell folyamatosan kurtítani a költségeket. Elvonni a kultúrától, elvonni az egészségügytől, elvonni az oktatástól, vagyis elvonni mindentől, ami magát a jólétet jelenti!

Gondolom, ez olyasmi, mint az átkosban volt a "fegyverrel a békéért" jelszó! Mondjuk, én már akkor sem értettem a politikát...

Feltételezem, hogy kedves Olvasóink pontosan ugyanúgy nem értik, szóval ne is beszéljünk róla. Beszéljünk arról, hogy ha már nem tudunk - és nem is akarunk - senkitől semmit elvenni, mi az, amit adhatunk?

Például Momus-díjat annak, aki ilyen rendkívüli helyzetben is helytáll. Tiszteletet annak, aki pénz híján, puszta elszántságból és jóindulatból képes értéket teremteni. Megbecsülést annak, aki sokkal többet tesz a közösbe, mint amit kivesz. Végtére is, nincsenek olyan sokan, mint az éppen fordítva cselekvők.

Kifejezetten kevesen vannak, mégis nehéz megtalálni őket és dönteni közöttük. Olyannyira nehéz, hogy szeretném egy részét legalább elmesélni, hogyan töprengtünk végig néhány álmatlan éjszakát kedves Olvasóink javaslatai és saját följegyzéseink fölött. Remélem, láthatóvá és érthetővé válnak a választás okai, és az, hogy még ha meg is érdemelték volna mások is, tiszta lelkiismerettel és jól döntöttünk.

Talán arról vitatkoztunk legtöbbet, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a Rádió zenei együttesei, és legalább mi álljunk melléjük... Az állással nincs is probléma, de a szándék nem mindig bizonyul elégnek. Rájöttünk, hogy a Zenekart, az Énekkart és a Gyermekkart egy kalap alá venni éppúgy lehetetlen, mint különválasztani őket. Az elképesztően ostoba menedzsment volt az egyetlen közös vonás, de az aktuális vezetők múltja, jelenlegi teljesítményük és várható jövőjük összehasonlítása sokkal bonyolultabbnak tűnt, mint lecserélni a Rádió teljes vezérkarát. Mivel legalább ez a csere megtörtént, most erősen szurkolunk, hogy mindannyiunk örömére végre többet és jobban dolgozhassanak.

Adhattuk volna a díjunkat a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválnak is. Olvasóink is javasolták, és mi is úgy gondoltuk, hogy ha semmi egyebet sem tettek volna, mint, hogy újra koncertpódiumra állították Rados Ferencet, már megérte. Igen fájlaljuk, hogy - nem feltétlenül saját hibánkból - egyikünk sem lehetett ott. A www.kaposfest.hu honlapon az olvasható, hogy Bolyki György fesztiváligazgató szerint "a szervezés gyermekbetegségeit jövőre kinövik". Bizonyára így is lesz, a kezdet több mint ígéretes...

Voltak olyan javaslatok, amelyeket hamarabb elvetettünk, de nem azért, mert a díjazandó erényeket lebecsültük volna.

A Bartók Új Sorozat legutóbbi felvétele például nagyon nagyot "durrant". A Zene és a Divertimento interpretációját többen is korszakosnak nevezték, és a kereskedelmi siker sem maradt el. Talán pontosan ezért sem vettük számításba. Kocsis és az NFZ nagyot alkottak, de nem az árral szemben úszva, és talán nem a legnehezebb körülmények között.

Tulajdonképpen pontosan ez az a kritérium, ami miatt a két legnagyobb - és legsikeresebb - hazai formáció, a Budapesti Fesztiválzenekar és a Nemzeti Filharmonikusok egyéb jelöléseit is elvetettük, bár mindkettejük erényeit igen-igen sokra tartjuk. Lehet, hogy a BFZ MűPa-béli Figaro-bemutatója megérdemelte volna, de az már az előző tárgyidőszakban volt. A Nemzeti Filharmonikusok Mózes és Áronja - Kocsis harmadik felvonásával - szintén emlékezetes produkció volt, de annak az sem volt teljesen egyedi. Magát a Schönberg-opuszt az előző évben, Miskolcon már bemutatták.

Ismétlésül és egyszóval és végül: feltétlen szándékunk volt, hogy díjunkat idén is a kötelességet meghaladó vitézségért adjuk. Talán érthető, ha úgy gondoljuk, hogy amennyiben a legjobb és legfontosabb hazai zenekar a legjobb és legfontosabb hangversenyeket adja elő, akkor a tőlük elvárt módon cselekszenek. Ez a dolguk. Ezért mi becsüljük, ráadásul szeretjük is őket, de a Momus-díj olyannak jár, aki az elvárhatón túlmutató teljesítménnyel meglepetést okoz.

Márpedig a legnagyobb - és még egyre növekvő - meglepetés számunkra az, hogy egy konzervatív értékekre és bezártságra szakosodott monostor nem csupán a legnyitottabb művészeti fesztivált indította útjára, hanem minden kétely és előjel dacára sikerre is vitte azt.

A Pannonhalmi Művészeti Fesztivál kortárszenei kínálata láttán-hallatán kezdetben csak felvontuk a szemöldökünket. Igen, tudjuk, mindig akad egy-egy elszánt ember, aki megpróbálja - legközelebb aztán majd kétszer is meggondolja...

Ám a pannonhalmiak mégsem... az egy dolog, hogy időközben eltelt pár év - idén már hetedszer rendezték meg -, de az Arcus Temporum mára teljesen saját és eredeti arculatot alakított ki, és fontossá vált.

Azzal, hogy a Café Momus díját idén nekik szeretnénk felajánlani, azt próbáljuk beismerni, megbecsülni és megfogalmazni, hogy a rendezők valami egészen rendkívülit tettek, és a számunkra legfontosabb zenén kívül is valami kivételeset fogalmaztak meg.

Egy apátságba látogatókat vonzani és magukat megismertetni - nem könnyű, és legtöbbször csak a századok alatt készült, gyűjtött és megőrzött értékek kiállítását jelenti. Múzeumot, ahol kiállító és látogató a kötélkordon két oldalán, egymással szemben áll. Ezzel szemben az Arcus Temporum arról szól, hogy egyetlen és közös világban, egyetlen és közös időben élünk. Kikerülhetetlenül vagyunk szomszédai és társai egymásnak, ahol, ha valaki elvesz a másiktól, akkor saját magától vesz el, és ha a másiknak ad, akkor saját magának ad.

El nem mondható, hogy manapság milyen sokat jelent nekünk ez az üzenet. Éppen ezért gondoltuk úgy, hogy ha már nem viszonozhatjuk, legalább emlékeztessük magunkat az adósságunkra azzal, hogy a 2010-es Café Momus-díjat a Pannonhalmi Művészeti Fesztiválnak ajánljuk!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"OrgonaExpedíció"
Audiencia a hangszerek királynőjénél

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Henning Kraggerud, Keller András, Pilz János (hegedű), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Kolonits Klára (ének), Szűcs Máté, Homoki Gábor (brácsa), Perényi Miklós, Rohmann Ditta (cselló)
Kuss Quartet: Jana Kuss, Oliver Wille (hegedű); William Coleman (brácsa); Mikayel Hakhnazaryan (cselló)
"kamara.huKAMARA.HU – Utas és holdvilág"
kamara.hu/1 - emlék
"A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja"
BEETHOVEN: 1. (F-dúr) vonósnégyes, op. 18/1
GRIEG: 3. (c-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 45
LISZT: Die Loreley
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Mignons Lied
CSAJKOVSZKIJ: Firenzei emlék, op. 70
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Rigoletto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János (zongora)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Pinchas Steinberg
LISZT: Les Préludes – szimfonikus költemény
CHOPIN: 2. (f-moll) zongoraverseny, op. 21
DVORÁK: 9. (e-moll) szimfónia, op. 95 („Az Újvilágból”)
A mai nap
született:
1719 • Leopold Mozart, zeneszerző († 1787)
1774 • Gaspare Spontini, zeneszerző († 1851)
1778 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző († 1837)
1805 • Fanny Mendelssohn, zongorista, zeneszerző († 1847)
1896 • Pataky Kálmán, énekes († 1964)
1900 • Aaron Copland, zeneszerző († 1990)
1927 • Svéd Nóra, énekes († 1982)
elhunyt:
1831 • Ignaz Pleyel, zeneszerző, zongorakészítő (sz. 1757)
1946 • Manuel de Falla, zeneszerző (sz. 1872)
2005 • Takács Jenő, zongorista, zeneszerző (sz. 1902)