vissza a cimoldalra
2019-05-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10045)
Élő közvetítések (7868)
Kimernya? (3031)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (977)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1315)
Zenetörténet (254)
Kedvenc magyar operaelőadók (1109)
László Margit (198)
Jacques Offenbach (474)
Pantheon (2347)
A nap képe (2134)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3245)
Franz Schmidt (3329)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61687)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1658)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (140)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék (Bartók-művek / Menuhin, Furtwängler)
- zéta -, 2010-08-23 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Bartók-művek / Menuhin, Furtwängler BARTOK:
Violin Concerto No.2, BB 117
Violin Sonata No.1, BB 84

Yehudi Menuhin - violin
Adolph Baller - piano
Philharmonia Orchestra
Wilhelm Furtwängler

Naxos
8.111336

"Mindjárt az első hangoknál elektromos áramkör jött létre közöttünk, kötelék - lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék -, amely mindvégig erős és szilárd maradt. Úgy éreztük, mintha már évek óta ismertük volna egymást." Így emlékezett vissza 1953-ban a még mindig fiatal Yehudi Menuhin Bartókkal történő legelső találkozására. De ne gondoljuk, hogy mindez csak az előadó mindent megszépítő memóriájában maradt meg, mert Bartók ugyanezen találkozóról így írt: "Ha igazán nagy művészről van szó, akkor nincs szükség a zeneszerző tanácsára és segítségére, egyedül is megtalálja a helyes utat."

Kapcsolatuk gyors alakulásáról mindent elárul, hogy a legendásan zárkózott, tárgyszerű kapcsolatokat fenntartó és mindig távolságtartó komponista Menuhinhoz írt második levelét már a "Kedves Barátom!" megszólítással kezdte. Szoros kapcsolatuk egészen Bartók korai haláláig megmaradt, mi több, Menuhin egy szólószonáta rendelésével komoly segítséget nyújtott az amerikai évei alatt anyagi nehézségekkel küzdő alkotónak.

Menuhin 1943-ban ismerkedett meg Bartók Hegedűversenyével (akkor még ő sem tudta, hogy az a második), majd nemsokára elő is adta Minneapolisban (Mitropoulos vezényletével). Néhány héttel később elkezdte tanulni az Első hegedű-zongora szonátát is, ekkor látta szükségét fölkeresni a zeneszerzőt. Innentől kezdve Menuhin szinte napi rendszerességgel játszotta Bartók darabjait, s nem kevés részt vállalt műveinek világszerte történő elterjesztésében.

Ez a "lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék" süt át a Naxos historikus sorozatában most megjelent két felvételén is. A lemezen Yehudi Menuhin pont az imént említett két művet, a Hegedűversenyt és az Első hegedű-zongora szonátát játssza.

Kevés versenyműre igazabb a mondás, mint Bartók hegedűversenyére: a szólista a hátán viszi a művet. Ezt szó szerint is érthetjük, tételenként alig néhány ütem pihenője marad, mindvégig az előtérben mozog. Menuhin tökéletes műismeretről ad tanúbizonyságot, hogy még a külhoni vonósok számára emberpróbáló, verbunkosra utaló részletek is magától értetődő természetességgel, magyarul, nem pedig "magyaroschan" szólalnak meg. A felvétel amúgy éppen 10 esztendővel ama bizonyos első találkozás után jött létre.
Bár Menuhin elsöprő virtuozitással játszik, a darabnak mégsem ez a leglényegesebb vonulata. Számomra az előadás inkább kicsit melankolikus vidámságával tűnik ki, amiben az is szerepet játszhat, hogy a mű néhány perccel hosszabb (azaz lassúbb) más rögzítéseknél, pl. Menuhin 1946-os felvételénél is (azt Doráti vezényelte).

Ebben akár a dirigens is dönthetett, a hegedűverseny ugyanis a londoni Philharmonia Orchestra kíséretével szólalt meg, s a produkció zenei vezetője a lassú tempók nagymestere, Wilhelm Furtwängler volt. Furtwängler jó néhány kortárs mű ősbemutatóját vezényelte, köztük Bartók 1. zongoraversenyét, ahol maga a szerző volt a szólista. Bár közöttük korántsem alakult ki az a bizonyos bensőséges kötelék (sőt, talán inkább ellenszenv), Furtwängler a későbbiekben is műsoron tartott néhány Bartók-művet. A felvételen közreműködése korrekt, leghangsúlyosabban a második, lassú tételben éreztem a dirigens irányító (és sugárzó) jelenlétét.

A CD második felében Bartók 1921-es keletkezésű 1. hegedű-zongora szonátáját hallgathatjuk Yehudi Menuhin és pianista partnere, Adolph Baller előadásában.
Baller Galícia területén született, tanulmányait Bécsben és Budapesten folytatta, a nácizmus elől Amerikába távozott, ahol szinte rögtön összetalálkozott Menuhinnal. Az első véletlenszerű együttjátszást számos közös fellépés követte, Baller évtizedekig Menuhin gyakori kamarapartnere lett, számos produkciójuk került lemezre. Bartók művét 1947-ben, az RCA stúdiójában vették fel.

A csodálatos mandarin és a Táncszvit között komponált 1. hegedű-zongora szonáta rendkívül fontos mű Bartók életében. Egyrészt kirángatta az I. világháború táján rázúduló depresszióból, másrészt talán először érte általa is jelentősnek érzett és kiemelkedőnek értékelt szakmai siker. A mű 1922. áprilisi francia bemutatója után (ahol Arányi Jelly játszotta a hegedűszólamot, s Bartók ült a zongoránál) ugyanis a kor vezető párizsi zenetörténésze, Henry Prunieres vacsorára hívta a fellépőket és a közönség szakmai részét. "A világ legelső komponistáinak a fele jelen volt, vagyis Ravel, Stravinsky, Szymanowsky és még egy pár hírhedt francia" [vajh, kire gondolhatott? - z -], írta néhány nappal később édesanyjának Bartók, és beszámolt róla, hogy a vacsora után meg kellett ismételniük az egész szonátát. A helyi kritika pedig az utóbbi húsz esztendő legjelentősebb művének értékelte a darabot.

Bár az 1. hegedű-zongora szonáta tényleg nem adja könnyen magát, Menuhinék előadása már első hallásra kiemelkedőnek minősíthető. Pontos és összeérlelt produkció. A prímet - nem csodálkozhatunk rajta - persze Menuhin hegedűje adja, de Baller sem játszik alárendelt szerepet, a zárótétel extatikus fináléjában, az örömhajszában teljes mértékben egyenrangú partnere Menuhinnak. A második tétel tétova bevezetésénél a varázslatos tündérvilág hegedűn megszólaló hangulatfestő effektjei már megidézik a Menuhin 1943-as megrendelésére született szólószonátát. Ugyanezen tétel hárfára emlékeztető, vissza-visszatérő zongoraakkordjai pedig Bartók éjszaka-zenéibe kalauzolják el a hallgatót. Kitűnő produkció, érdemes minél többet hallgatni, szinte mindig tud újat felmutatni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei – Múlt és jövő harmóniája
BARTÓK: A fából faragott királyfi – szvit, BB 74

11:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Közreműködik: Nikki Iles (zongora)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Nemes László Norbert)
Vezényel: Pete Churchill
"Az elhagyatottság és vágyódás dalai – jazz a kóruszenében"
PETE CHURCHILL: Expectation
WHEELER: Brueghel
WHEELER: The Bereaved Swan
WHEELER: The Lover Mourns
ELLINGTON: Come Sunday
MARTINO: Estate
NIKKI ILES: Westerly
BENNET-PETE CHURCHILL: Weep O Mine Eyes
BENNET-PETE CHURCHILL: I Know Not Why I Cannot Cry
PETE CHURCHILL: Shame On You, Shame On Me
PETE CHURCHILL: Who We Are
PETE CHURCHILL: Cut From The Same Cloth
PETE CHURCHILL: Tapestry Of Life
21:00; Kóda - beszélgetés az előadókkal.

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Soós Máté (hegedű)
Kökény Eszter (hegedű), Soós Előd (brácsa), Aranyos János (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Rajna Martin
Soós Máté hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
DEBUSSY: g-moll vonósnégyes, op. 10
BARTÓK: 2. hegedűverseny, BB 117
A mai nap
született:
1861 • Nellie Melba, énekes († 1931)
elhunyt:
1954 • Charles Ives, zeneszerző (sz. 1874)