vissza a cimoldalra
2020-10-28
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11562)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (4789)
Operett, mint színpadi műfaj (4570)
A MET felvételei (1309)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4149)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2082)
Franz Schmidt (3711)
Egyházi zene (229)
Pantheon (2745)
Rost Andrea (2055)
Lehár Ferenc (728)
Kimernya? (3828)
A nap képe (2240)
Jacques Offenbach (484)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4965)
Momus-játék (5927)
Társművészetek (2196)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék (Bartók-művek / Menuhin, Furtwängler)
- zéta -, 2010-08-23 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Bartók-művek / Menuhin, Furtwängler BARTOK:
Violin Concerto No.2, BB 117
Violin Sonata No.1, BB 84

Yehudi Menuhin - violin
Adolph Baller - piano
Philharmonia Orchestra
Wilhelm Furtwängler

Naxos
8.111336

"Mindjárt az első hangoknál elektromos áramkör jött létre közöttünk, kötelék - lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék -, amely mindvégig erős és szilárd maradt. Úgy éreztük, mintha már évek óta ismertük volna egymást." Így emlékezett vissza 1953-ban a még mindig fiatal Yehudi Menuhin Bartókkal történő legelső találkozására. De ne gondoljuk, hogy mindez csak az előadó mindent megszépítő memóriájában maradt meg, mert Bartók ugyanezen találkozóról így írt: "Ha igazán nagy művészről van szó, akkor nincs szükség a zeneszerző tanácsára és segítségére, egyedül is megtalálja a helyes utat."

Kapcsolatuk gyors alakulásáról mindent elárul, hogy a legendásan zárkózott, tárgyszerű kapcsolatokat fenntartó és mindig távolságtartó komponista Menuhinhoz írt második levelét már a "Kedves Barátom!" megszólítással kezdte. Szoros kapcsolatuk egészen Bartók korai haláláig megmaradt, mi több, Menuhin egy szólószonáta rendelésével komoly segítséget nyújtott az amerikai évei alatt anyagi nehézségekkel küzdő alkotónak.

Menuhin 1943-ban ismerkedett meg Bartók Hegedűversenyével (akkor még ő sem tudta, hogy az a második), majd nemsokára elő is adta Minneapolisban (Mitropoulos vezényletével). Néhány héttel később elkezdte tanulni az Első hegedű-zongora szonátát is, ekkor látta szükségét fölkeresni a zeneszerzőt. Innentől kezdve Menuhin szinte napi rendszerességgel játszotta Bartók darabjait, s nem kevés részt vállalt műveinek világszerte történő elterjesztésében.

Ez a "lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék" süt át a Naxos historikus sorozatában most megjelent két felvételén is. A lemezen Yehudi Menuhin pont az imént említett két művet, a Hegedűversenyt és az Első hegedű-zongora szonátát játssza.

Kevés versenyműre igazabb a mondás, mint Bartók hegedűversenyére: a szólista a hátán viszi a művet. Ezt szó szerint is érthetjük, tételenként alig néhány ütem pihenője marad, mindvégig az előtérben mozog. Menuhin tökéletes műismeretről ad tanúbizonyságot, hogy még a külhoni vonósok számára emberpróbáló, verbunkosra utaló részletek is magától értetődő természetességgel, magyarul, nem pedig "magyaroschan" szólalnak meg. A felvétel amúgy éppen 10 esztendővel ama bizonyos első találkozás után jött létre.
Bár Menuhin elsöprő virtuozitással játszik, a darabnak mégsem ez a leglényegesebb vonulata. Számomra az előadás inkább kicsit melankolikus vidámságával tűnik ki, amiben az is szerepet játszhat, hogy a mű néhány perccel hosszabb (azaz lassúbb) más rögzítéseknél, pl. Menuhin 1946-os felvételénél is (azt Doráti vezényelte).

Ebben akár a dirigens is dönthetett, a hegedűverseny ugyanis a londoni Philharmonia Orchestra kíséretével szólalt meg, s a produkció zenei vezetője a lassú tempók nagymestere, Wilhelm Furtwängler volt. Furtwängler jó néhány kortárs mű ősbemutatóját vezényelte, köztük Bartók 1. zongoraversenyét, ahol maga a szerző volt a szólista. Bár közöttük korántsem alakult ki az a bizonyos bensőséges kötelék (sőt, talán inkább ellenszenv), Furtwängler a későbbiekben is műsoron tartott néhány Bartók-művet. A felvételen közreműködése korrekt, leghangsúlyosabban a második, lassú tételben éreztem a dirigens irányító (és sugárzó) jelenlétét.

A CD második felében Bartók 1921-es keletkezésű 1. hegedű-zongora szonátáját hallgathatjuk Yehudi Menuhin és pianista partnere, Adolph Baller előadásában.
Baller Galícia területén született, tanulmányait Bécsben és Budapesten folytatta, a nácizmus elől Amerikába távozott, ahol szinte rögtön összetalálkozott Menuhinnal. Az első véletlenszerű együttjátszást számos közös fellépés követte, Baller évtizedekig Menuhin gyakori kamarapartnere lett, számos produkciójuk került lemezre. Bartók művét 1947-ben, az RCA stúdiójában vették fel.

A csodálatos mandarin és a Táncszvit között komponált 1. hegedű-zongora szonáta rendkívül fontos mű Bartók életében. Egyrészt kirángatta az I. világháború táján rázúduló depresszióból, másrészt talán először érte általa is jelentősnek érzett és kiemelkedőnek értékelt szakmai siker. A mű 1922. áprilisi francia bemutatója után (ahol Arányi Jelly játszotta a hegedűszólamot, s Bartók ült a zongoránál) ugyanis a kor vezető párizsi zenetörténésze, Henry Prunieres vacsorára hívta a fellépőket és a közönség szakmai részét. "A világ legelső komponistáinak a fele jelen volt, vagyis Ravel, Stravinsky, Szymanowsky és még egy pár hírhedt francia" [vajh, kire gondolhatott? - z -], írta néhány nappal később édesanyjának Bartók, és beszámolt róla, hogy a vacsora után meg kellett ismételniük az egész szonátát. A helyi kritika pedig az utóbbi húsz esztendő legjelentősebb művének értékelte a darabot.

Bár az 1. hegedű-zongora szonáta tényleg nem adja könnyen magát, Menuhinék előadása már első hallásra kiemelkedőnek minősíthető. Pontos és összeérlelt produkció. A prímet - nem csodálkozhatunk rajta - persze Menuhin hegedűje adja, de Baller sem játszik alárendelt szerepet, a zárótétel extatikus fináléjában, az örömhajszában teljes mértékben egyenrangú partnere Menuhinnak. A második tétel tétova bevezetésénél a varázslatos tündérvilág hegedűn megszólaló hangulatfestő effektjei már megidézik a Menuhin 1943-as megrendelésére született szólószonátát. Ugyanezen tétel hárfára emlékeztető, vissza-visszatérő zongoraakkordjai pedig Bartók éjszaka-zenéibe kalauzolják el a hallgatót. Kitűnő produkció, érdemes minél többet hallgatni, szinte mindig tud újat felmutatni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Terem

"Doktorandusz koncertek 1."
Janáček: Hegedű-zongora szonáta
Kökény Eszter (hegedű), Várallyay Kinga (zongora)
Gounod: „Ah! Je ris de me voir si belle” – Margit ékszeráriája a Faust című opera harmadik felvonásából
Csajkovszkij: „Otcsevo eta prezsgye ne znála” – Jolanta ariosója a Jolanta című opera első felvonásából
Bede Blanka (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
Hindemith: Brácsa-zongora szonáta, op. 11/4
Enescu: Koncertdarab
Bor Péter (brácsa), Dani Imre (zongora)
Gershwin: „My man’s gone now” – Serena siratója a Porgy és Bess című opera első felvonásából
Bede Blanka (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
Bartók: 1. hegedű-zongora szonáta, BB 84
Osztrosits Eszter (hegedű), Dani Imre (zongora)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Kovács Csilla, Balogh Eszter, Varga-Tóth Attila, Christian Immler
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
Vezényel: Vashegyi György
Werner: Der Gute Hirt (1739) - Introductio
Werner: c-moll Salve Regina (1762)
Werner: Holoferne & Judith (1742) - Introductio
Albrechtsberger: c-moll Salve Regina
Werner: Die allgemeine Auferstehung (1745) - Introductio
J. S. Bach: Ich will den Kreuzstab gerne tragen - kantáta, BWV 56
Werner: Der verlorne Sohn (1747) - Introductio
Werner: g-moll Salve Regina (1729)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kelemen Barnabás (hegedű), Claudio Bohórquez (cselló), Nagy Péter (zongora)
"Kamarazene nagyteremre"
Brahms: 1. (G-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 78
Brahms: 2. (F-dúr) cselló-zongora szonáta, op. 99
Brahms: 1. (H-dúr) zongoratrió, op. 8
Élő közvetítés!
A mai nap
történt:
1893 • Csajkovszkij VI. ("Patetikus") szimfóniájának bemutatója (Szentpétervár)
elhunyt:
1755 • Joseph Bodin de Boismortier, zeneszerző (sz. 1689)
1973 • Gyurkovics Mária, énekes (sz. 1913)