vissza a cimoldalra
2019-06-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2356)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61819)
Franz Schmidt (3351)
Opernglas, avagy operai távcső... (20233)
Ilosfalvy Róbert (847)
Operett, mint színpadi műfaj (3939)
Jacques Offenbach (477)
Palcsó Sándor (244)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3272)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (72)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1680)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4505)
Simándy József - az örök tenor (606)
Élő közvetítések (7916)
Társművészetek (1305)
Erkel Színház (10237)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék (Bartók-művek / Menuhin, Furtwängler)
- zéta -, 2010-08-23 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Bartók-művek / Menuhin, Furtwängler BARTOK:
Violin Concerto No.2, BB 117
Violin Sonata No.1, BB 84

Yehudi Menuhin - violin
Adolph Baller - piano
Philharmonia Orchestra
Wilhelm Furtwängler

Naxos
8.111336

"Mindjárt az első hangoknál elektromos áramkör jött létre közöttünk, kötelék - lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék -, amely mindvégig erős és szilárd maradt. Úgy éreztük, mintha már évek óta ismertük volna egymást." Így emlékezett vissza 1953-ban a még mindig fiatal Yehudi Menuhin Bartókkal történő legelső találkozására. De ne gondoljuk, hogy mindez csak az előadó mindent megszépítő memóriájában maradt meg, mert Bartók ugyanezen találkozóról így írt: "Ha igazán nagy művészről van szó, akkor nincs szükség a zeneszerző tanácsára és segítségére, egyedül is megtalálja a helyes utat."

Kapcsolatuk gyors alakulásáról mindent elárul, hogy a legendásan zárkózott, tárgyszerű kapcsolatokat fenntartó és mindig távolságtartó komponista Menuhinhoz írt második levelét már a "Kedves Barátom!" megszólítással kezdte. Szoros kapcsolatuk egészen Bartók korai haláláig megmaradt, mi több, Menuhin egy szólószonáta rendelésével komoly segítséget nyújtott az amerikai évei alatt anyagi nehézségekkel küzdő alkotónak.

Menuhin 1943-ban ismerkedett meg Bartók Hegedűversenyével (akkor még ő sem tudta, hogy az a második), majd nemsokára elő is adta Minneapolisban (Mitropoulos vezényletével). Néhány héttel később elkezdte tanulni az Első hegedű-zongora szonátát is, ekkor látta szükségét fölkeresni a zeneszerzőt. Innentől kezdve Menuhin szinte napi rendszerességgel játszotta Bartók darabjait, s nem kevés részt vállalt műveinek világszerte történő elterjesztésében.

Ez a "lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék" süt át a Naxos historikus sorozatában most megjelent két felvételén is. A lemezen Yehudi Menuhin pont az imént említett két művet, a Hegedűversenyt és az Első hegedű-zongora szonátát játssza.

Kevés versenyműre igazabb a mondás, mint Bartók hegedűversenyére: a szólista a hátán viszi a művet. Ezt szó szerint is érthetjük, tételenként alig néhány ütem pihenője marad, mindvégig az előtérben mozog. Menuhin tökéletes műismeretről ad tanúbizonyságot, hogy még a külhoni vonósok számára emberpróbáló, verbunkosra utaló részletek is magától értetődő természetességgel, magyarul, nem pedig "magyaroschan" szólalnak meg. A felvétel amúgy éppen 10 esztendővel ama bizonyos első találkozás után jött létre.
Bár Menuhin elsöprő virtuozitással játszik, a darabnak mégsem ez a leglényegesebb vonulata. Számomra az előadás inkább kicsit melankolikus vidámságával tűnik ki, amiben az is szerepet játszhat, hogy a mű néhány perccel hosszabb (azaz lassúbb) más rögzítéseknél, pl. Menuhin 1946-os felvételénél is (azt Doráti vezényelte).

Ebben akár a dirigens is dönthetett, a hegedűverseny ugyanis a londoni Philharmonia Orchestra kíséretével szólalt meg, s a produkció zenei vezetője a lassú tempók nagymestere, Wilhelm Furtwängler volt. Furtwängler jó néhány kortárs mű ősbemutatóját vezényelte, köztük Bartók 1. zongoraversenyét, ahol maga a szerző volt a szólista. Bár közöttük korántsem alakult ki az a bizonyos bensőséges kötelék (sőt, talán inkább ellenszenv), Furtwängler a későbbiekben is műsoron tartott néhány Bartók-művet. A felvételen közreműködése korrekt, leghangsúlyosabban a második, lassú tételben éreztem a dirigens irányító (és sugárzó) jelenlétét.

A CD második felében Bartók 1921-es keletkezésű 1. hegedű-zongora szonátáját hallgathatjuk Yehudi Menuhin és pianista partnere, Adolph Baller előadásában.
Baller Galícia területén született, tanulmányait Bécsben és Budapesten folytatta, a nácizmus elől Amerikába távozott, ahol szinte rögtön összetalálkozott Menuhinnal. Az első véletlenszerű együttjátszást számos közös fellépés követte, Baller évtizedekig Menuhin gyakori kamarapartnere lett, számos produkciójuk került lemezre. Bartók művét 1947-ben, az RCA stúdiójában vették fel.

A csodálatos mandarin és a Táncszvit között komponált 1. hegedű-zongora szonáta rendkívül fontos mű Bartók életében. Egyrészt kirángatta az I. világháború táján rázúduló depresszióból, másrészt talán először érte általa is jelentősnek érzett és kiemelkedőnek értékelt szakmai siker. A mű 1922. áprilisi francia bemutatója után (ahol Arányi Jelly játszotta a hegedűszólamot, s Bartók ült a zongoránál) ugyanis a kor vezető párizsi zenetörténésze, Henry Prunieres vacsorára hívta a fellépőket és a közönség szakmai részét. "A világ legelső komponistáinak a fele jelen volt, vagyis Ravel, Stravinsky, Szymanowsky és még egy pár hírhedt francia" [vajh, kire gondolhatott? - z -], írta néhány nappal később édesanyjának Bartók, és beszámolt róla, hogy a vacsora után meg kellett ismételniük az egész szonátát. A helyi kritika pedig az utóbbi húsz esztendő legjelentősebb művének értékelte a darabot.

Bár az 1. hegedű-zongora szonáta tényleg nem adja könnyen magát, Menuhinék előadása már első hallásra kiemelkedőnek minősíthető. Pontos és összeérlelt produkció. A prímet - nem csodálkozhatunk rajta - persze Menuhin hegedűje adja, de Baller sem játszik alárendelt szerepet, a zárótétel extatikus fináléjában, az örömhajszában teljes mértékben egyenrangú partnere Menuhinnak. A második tétel tétova bevezetésénél a varázslatos tündérvilág hegedűn megszólaló hangulatfestő effektjei már megidézik a Menuhin 1943-as megrendelésére született szólószonátát. Ugyanezen tétel hárfára emlékeztető, vissza-visszatérő zongoraakkordjai pedig Bartók éjszaka-zenéibe kalauzolják el a hallgatót. Kitűnő produkció, érdemes minél többet hallgatni, szinte mindig tud újat felmutatni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Demeter Áron (zongora)
Rippert Péter (zongora), Hencz Kornél, Láposi Dániel (ütőhangszerek)
Demeter Áron zongora diplomakoncertje
BEETHOVEN: 32. (c-moll) zongoraszonáta, op. 111
RAVEL: Gaspard de la nuit
BARTÓK: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Javorková Ildikó (ének)
Közreműködnek: Kaffehr Zsuzsanna, Szenthelyi Krisztián, Katona Lóránt, Ilyés Zsanett, Híves Boglárka, Csölley Martin, Fenyvesi Gabriella Rea, Mráz Nikolett, Erdős Róbert (ének), Kiss Enikő (hegedű), Bárkányi-Horváth Éva (zongora)
Javorková Ildikó ének diplomakoncertje
MOZART: „L’amerò sarò costante” – Aminta áriája A pásztorkirály második felvonásából
MENDELSSOHN: „Zion streckt ihre Hände aus” – duett és kórusrészlet az Éliás oratóriumból
MENDELSSOHN: „Höre, Israel, höre des Herrn Stimme!” – ária az Éliás oratóriumból
BRAHMS: Dalok – Wie Melodien zieht es mir leise durch den Sinn, op. 105/1; Dein blaues Auge, op. 59/8; Mein wundes Herz, op. 59/7; Junge Lieder I., op. 63/5; Lerchengesang, op. 70/2
PUCCINI: Dalok – Sole e amore; Terra e mare; Storiella d’amore; Casa mia, casa mia; Canto d’anime
ELGAR: „The sun goeth down” – ária A királyság című oratóriumból

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál
A mai nap
született:
1913 • Gyurkovics Mária, énekes († 1973)