vissza a cimoldalra
2019-09-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20310)
Társművészetek (1400)
Élő közvetítések (8125)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1753)
Franz Schmidt (3421)
Simándy József - az örök tenor (624)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25042)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7212)
Pantheon (2385)
A nap képe (2153)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4381)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1352)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61894)
Kedvenc előadók (2840)
Operett, mint színpadi műfaj (4058)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék (Bartók-művek / Menuhin, Furtwängler)
- zéta -, 2010-08-23 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Bartók-művek / Menuhin, Furtwängler BARTOK:
Violin Concerto No.2, BB 117
Violin Sonata No.1, BB 84

Yehudi Menuhin - violin
Adolph Baller - piano
Philharmonia Orchestra
Wilhelm Furtwängler

Naxos
8.111336

"Mindjárt az első hangoknál elektromos áramkör jött létre közöttünk, kötelék - lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék -, amely mindvégig erős és szilárd maradt. Úgy éreztük, mintha már évek óta ismertük volna egymást." Így emlékezett vissza 1953-ban a még mindig fiatal Yehudi Menuhin Bartókkal történő legelső találkozására. De ne gondoljuk, hogy mindez csak az előadó mindent megszépítő memóriájában maradt meg, mert Bartók ugyanezen találkozóról így írt: "Ha igazán nagy művészről van szó, akkor nincs szükség a zeneszerző tanácsára és segítségére, egyedül is megtalálja a helyes utat."

Kapcsolatuk gyors alakulásáról mindent elárul, hogy a legendásan zárkózott, tárgyszerű kapcsolatokat fenntartó és mindig távolságtartó komponista Menuhinhoz írt második levelét már a "Kedves Barátom!" megszólítással kezdte. Szoros kapcsolatuk egészen Bartók korai haláláig megmaradt, mi több, Menuhin egy szólószonáta rendelésével komoly segítséget nyújtott az amerikai évei alatt anyagi nehézségekkel küzdő alkotónak.

Menuhin 1943-ban ismerkedett meg Bartók Hegedűversenyével (akkor még ő sem tudta, hogy az a második), majd nemsokára elő is adta Minneapolisban (Mitropoulos vezényletével). Néhány héttel később elkezdte tanulni az Első hegedű-zongora szonátát is, ekkor látta szükségét fölkeresni a zeneszerzőt. Innentől kezdve Menuhin szinte napi rendszerességgel játszotta Bartók darabjait, s nem kevés részt vállalt műveinek világszerte történő elterjesztésében.

Ez a "lelkeket egybekapcsoló, bensőséges kötelék" süt át a Naxos historikus sorozatában most megjelent két felvételén is. A lemezen Yehudi Menuhin pont az imént említett két művet, a Hegedűversenyt és az Első hegedű-zongora szonátát játssza.

Kevés versenyműre igazabb a mondás, mint Bartók hegedűversenyére: a szólista a hátán viszi a művet. Ezt szó szerint is érthetjük, tételenként alig néhány ütem pihenője marad, mindvégig az előtérben mozog. Menuhin tökéletes műismeretről ad tanúbizonyságot, hogy még a külhoni vonósok számára emberpróbáló, verbunkosra utaló részletek is magától értetődő természetességgel, magyarul, nem pedig "magyaroschan" szólalnak meg. A felvétel amúgy éppen 10 esztendővel ama bizonyos első találkozás után jött létre.
Bár Menuhin elsöprő virtuozitással játszik, a darabnak mégsem ez a leglényegesebb vonulata. Számomra az előadás inkább kicsit melankolikus vidámságával tűnik ki, amiben az is szerepet játszhat, hogy a mű néhány perccel hosszabb (azaz lassúbb) más rögzítéseknél, pl. Menuhin 1946-os felvételénél is (azt Doráti vezényelte).

Ebben akár a dirigens is dönthetett, a hegedűverseny ugyanis a londoni Philharmonia Orchestra kíséretével szólalt meg, s a produkció zenei vezetője a lassú tempók nagymestere, Wilhelm Furtwängler volt. Furtwängler jó néhány kortárs mű ősbemutatóját vezényelte, köztük Bartók 1. zongoraversenyét, ahol maga a szerző volt a szólista. Bár közöttük korántsem alakult ki az a bizonyos bensőséges kötelék (sőt, talán inkább ellenszenv), Furtwängler a későbbiekben is műsoron tartott néhány Bartók-művet. A felvételen közreműködése korrekt, leghangsúlyosabban a második, lassú tételben éreztem a dirigens irányító (és sugárzó) jelenlétét.

A CD második felében Bartók 1921-es keletkezésű 1. hegedű-zongora szonátáját hallgathatjuk Yehudi Menuhin és pianista partnere, Adolph Baller előadásában.
Baller Galícia területén született, tanulmányait Bécsben és Budapesten folytatta, a nácizmus elől Amerikába távozott, ahol szinte rögtön összetalálkozott Menuhinnal. Az első véletlenszerű együttjátszást számos közös fellépés követte, Baller évtizedekig Menuhin gyakori kamarapartnere lett, számos produkciójuk került lemezre. Bartók művét 1947-ben, az RCA stúdiójában vették fel.

A csodálatos mandarin és a Táncszvit között komponált 1. hegedű-zongora szonáta rendkívül fontos mű Bartók életében. Egyrészt kirángatta az I. világháború táján rázúduló depresszióból, másrészt talán először érte általa is jelentősnek érzett és kiemelkedőnek értékelt szakmai siker. A mű 1922. áprilisi francia bemutatója után (ahol Arányi Jelly játszotta a hegedűszólamot, s Bartók ült a zongoránál) ugyanis a kor vezető párizsi zenetörténésze, Henry Prunieres vacsorára hívta a fellépőket és a közönség szakmai részét. "A világ legelső komponistáinak a fele jelen volt, vagyis Ravel, Stravinsky, Szymanowsky és még egy pár hírhedt francia" [vajh, kire gondolhatott? - z -], írta néhány nappal később édesanyjának Bartók, és beszámolt róla, hogy a vacsora után meg kellett ismételniük az egész szonátát. A helyi kritika pedig az utóbbi húsz esztendő legjelentősebb művének értékelte a darabot.

Bár az 1. hegedű-zongora szonáta tényleg nem adja könnyen magát, Menuhinék előadása már első hallásra kiemelkedőnek minősíthető. Pontos és összeérlelt produkció. A prímet - nem csodálkozhatunk rajta - persze Menuhin hegedűje adja, de Baller sem játszik alárendelt szerepet, a zárótétel extatikus fináléjában, az örömhajszában teljes mértékben egyenrangú partnere Menuhinnak. A második tétel tétova bevezetésénél a varázslatos tündérvilág hegedűn megszólaló hangulatfestő effektjei már megidézik a Menuhin 1943-as megrendelésére született szólószonátát. Ugyanezen tétel hárfára emlékeztető, vissza-visszatérő zongoraakkordjai pedig Bartók éjszaka-zenéibe kalauzolják el a hallgatót. Kitűnő produkció, érdemes minél többet hallgatni, szinte mindig tud újat felmutatni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Erkel Színház

1ST STEPS
Balett-est három részben

19:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Szent Efrém Férfikar
"Visegrádi Imák"
Cseh, lengyel, szlovák és magyar motetták, himnuszok.

19:30 : Budapest
Müpa, Fesztivál Színház

Peter Veale (oboa)
Ryoko Aoki (narrátor)
Musikfabrik Köln
Vezényel:
Eötvös Péter
ALEX NANTE: Las noches de las piedras - magyarországi bemutató
EÖTVÖS PÉTER: Secret Kiss - melodráma narrátorra és öt hangszerre; magyarországi bemutató. Japán nyelven, magyar felirattal. A szöveget Alessandro Baricco Selyem című regényéből Mezei Mari állította össze
MALIK KISHINO: Naki Ryu, Flutter echo oboaszólóra - magyarországi bemutató
EÖTVÖS PÉTER: Sonata per sei - három zongorára és három ütőre
A mai nap
elhunyt:
1179 • Hildegard von Bingen (sz. 1098)
1762 • Francesco Geminiani, hegedűs és zeneszerző (sz. 1687)
1803 • Franz Xaver Süssmayr, zeneszerző (sz. 1766)
1966 • Fritz Wunderlich, énekes (sz. 1930)
1986 • Kórodi András, karmester (sz.1922)
2011 • Kurt Sanderling, karmester (sz. 1912)