Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Eschenbach és a fiatalok (A Schleswig-Holstein Fesztiválzenekar koncertje)

2010-07-05 10:16:17 Szilgyo

Christoph Eschenbach 2010. július 2.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Schleswig-Holstein Fesztiválzenekar
Vez.: Christoph Eschenbach

ERKEL: Hunyadi László - nyitány
MOZART: C-dúr szimfónia, K.338
MAHLER: I. (D-dúr, "A titán") szimfónia

Nincsenek illúzióim, ugyanis a Schleswig-Holstein Fesztiválzenekar fiatal muzsikusai egészen biztosan nem olyan ártatlanok és romlatlanok, mint amire a tekintetük alapján következtethet az ember. Túl vannak ők már ezer meg egy próbajátékon, kőkemény versenyhelyzetekben mérettettek meg, mielőtt egy ifjúsági zenekar valamelyik pultja mögött foglalhattak helyet.

Ők a kiválasztottak, azok a szerencsések, akik egy vérprofi dirigens (és nem mellesleg remek zongorista) irányítása alatt tanulhatnak MUZSIKÁLNI. Christoph Eschenbachot korábban sosem láttam/hallottam dirigálni, még lemezéhez sem volt szerencsém, ám könnyen meglehet, hogy ezentúl keresni fogom felvételeit.

Eschenbach ezen az estén ugyanis (el)varázsolt: egy tehetséges, ám korántsem kiforrott zenészekből álló együttest ihletett, maradandó emlékű produkcióra sarkallni nem kis teljesítmény. Most pontosan ez történt, hiszen mindhárom, az este során elhangzó műben volt valami kis plusz, amiért érdemes koncertre járni.

Rögtön felütésként itt volt a Hunyadi László nyitánya. Ki hallott már olyat, hogy egy külföldi dirigens Erkelt vezényeljen külföldi zenekara élén? És ráadásul nem is rosszul. Bizonyára nem én voltam az egyetlen a koncertteremben, aki csodálkozva fedezte fel a nyitány részletszépségeit, amelyekhez lendületes előadásmód társult.

Mozart K.338-as szimfóniájának középső tétele volt a leginkább emlékezetes: helyenként intim kamarazenekari hangzás jellemezte az előadást. Mahler I. szimfóniájában mindezt hiába keresnénk, itt a bombasztikus hangzás, az erőteljes, ám differenciált tuttik a nyerők. A schleswig-holsteini együttes ebben a műben úgy muzsikált, mintha nem alkalmi társulás, hanem évek óta együtt játszó zenekar lenne. Az első tétel némileg fésületlen hangzásáért bőven kárpótolt a második tétel dinamizmusa, a harmadik tétel meseszép szólói (nagybőgő!), valamint a zárótétel mindent elsöprő lendülete. Eschenbach finom hangsúlyeltolásokkal és a produkció maximális kézbentartásával vetette észre magát, többre nem is volt szükség.

Bízom benne, hogy a Schleswig-Holstein Fesztiválzenekar ifjú muzsikusait üdvözölhetjük még a Nemzeti Hangversenyteremben. Ha nem is együtt, ebben a felállásban, de a berlini, bécsi, hamburgi zenekarok soraiban mindenképpen. Egy bizonyos: övék a jövő!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.