Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Angol gyöngyszemek (The Food of Love)

2010-06-28 08:09:48 Johanna

The Food of Love The Food of Love
PURCELL, CORBETTA, SIMPSON, DE VISÉE

Paul Agnew - tenor
Anne-Marie Lasla - basse de viole
Elizabeth Kenny - theorbe, guitare
Blandine Rannou - clavecin, orgue

Naive
AM 185

Henry Purcell egyike azoknak a szerzőknek, akik korai haláluk dacára hatalmas örökséget hagytak az utókorra. Belegondolni is hátborzongató, milyen műveket írhatott volna még az angol komponista, ha néhány évtizeddel tovább élhet. Hazájában nevelkedvén, de a francia és olasz stílust egyaránt jól ismerve sajátos, azonnal felismerhető, kissé melankóliába hajló, rendkívül szuggesztív, váratlan fordulatokban gazdag, teljesen egyéni zenei nyelvezetet hozott létre.

A 2009-ben készült, The Food of Love című lemezen Purcell csodálatos dalaiból kapunk egy csokorra valót. A dalok változatos kísérettel hallhatóak. Van, amelyik gamba-, lant- és csembalókísérettel szólal meg, de akad olyan is amely alatt csak egyetlen hangszer szól; lant, vagy csembaló, vagy csak a gamba egymagában adja az ostinato basszust.
Purcell kiemelt jelentőséget szentelt az úgynevezett ground-nak - ez tulajdonképpen egy ostinatoforma, mely Angliában igen divatos volt a 16-18. században. Szerzőnk időnként akár közismert dalocskákat is felhasznált ismétlődő basszusként ezekben a dalokban. Ilyen ground például többek között az O solitude, vagy a Music for a while is.

Purcell dalait Paul Agnew énekli. A skót származású tenor a barokk zene kiváló specialistája. Hangja finom, hajlékony, hibátlan technikával, és ami talán még ennél is lényegesebb, kiváló zenei ízléssel közelít az angol szerző dalaihoz, melyek - talán nem túl meglepő módon - többnyire a szerelem témakörében mozognak. Agnew nagyszerűen ért ahhoz, hogy egy-egy kitartott hangot hogyan töltsön fel érzelemmel, hogy ott és úgy használja a vibratót, ahol és ahogy az leginkább szolgálja a zene kifejezőerejét. Hangja árnyalatokban, hangszínekben gazdag.

Egy-egy énekes blokk között hangszeres szólókat hallhatunk, így kicsit jobban megismerkedhetünk az énekest kísérő művészekkel. Elizabeth Kenny gitáron adja elő Corbetta Caprice de chacone című művét, meglehetős szenvedéllyel. Anna-Marie Lasla két Christopher Simpson-Prelude-öt választott gambaszólójához. Számomra nem teljesen meggyőző az előadása, kicsit erősek a vonóváltások és hiányolok némi beszédességet is. Blandine Rannou csembalószólója igazán megnyerő Robert de Visée d-moll Prelude-jében.

Ez a négy nagyszerű muzsikus csodálatos felvételt hozott létre. Az egész lemezt áthatja a meghittség, az intimitás légköre. A finom hangú hangszerek, a plasztikus tenorhang és persze Purcell utánozhatatlan muzsikája egészen különös atmoszférát teremt. Nem szabad kihagyni!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.