vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Két stílus, két énekesnő, két gyönyörű lemez (Anne Sofie von Otter és Patricia Petibon barokk albumai)
Johanna, 2010-06-17 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

- Ombre de mon amant - French baroque arias
Rosso - Italian Baroque Arias
Ombre de mon amant - French baroque arias
Anne Sofie von Otter
Les Arts Florissants
William Christie
Universal / Deutsche Grammophon
477 8610

Rosso - Italian Baroque Arias
Patricia Petibon
Venice Baroque Orchestra
Andrea Marcon
Universal / Deutsche Grammophon
477 8763

Európában a barokk korszak virágzása idején határozottan elkülönült egymástól két stílusirányzat, a francia és az olasz. A zeneszerzők, bármely tájékán éltek is e földrésznek, főként e két stílusban komponálták muzsikájukat. A különbség igen feltűnő. Az olasz zene édes és dallamos, a végsőkig szenvedélyes, díszítéseiben kedveli a cirádás dallamíveket, a harmóniameneteket, az akkordfelbontásokat, meglehetősen fülbemászó, sokszor szinte már slágerszerű, gyakorta elképesztő virtuozitást igényel. A francia ezzel szemben inkább elegáns, finomkodó. Díszítései az apró trillák, előkék, utókák, átmenő hangok, melyek mind a kifejezőerőt, a mondanivalót hivatottak szolgálni. Talán kevésbé könnyedén kúszik az ember fülébe, mint a hajlékony dallamokkal játszó olasz, de ha már egyszer ott van, nagyon nehéz elszakadni tőle.

A Deutsche Grammophon a közelmúltban két kiváló énekesnő lemezét is megjelentette, különös módon éppen e két különböző stílus muzsikájából válogatva.
Időrendben az első Anne Sofie von Otter felvétele, melyen a művésznő francia barokk zenéket, Charpentier, Michel Lambert és Rameau műveket énekel a Les Arts Florissants és William Christie társaságában.
A másik korongon Patricia Petibon, a Venice Baroque Orchestra és Andrea Marcon előadásában Antonio Sartorio, Alessandro Stradella, Händel, Alessandro Scarlatti, Porpora, Vivaldi és Benedetto Marcello olasz stílusú áriáit hallhatjuk.
A két nagyszerű felvétel kitűnő alkalmat kínál a két stílus sajátosságainak megfigyelésére is.

De ahogyan a francia és az olasz zene tökéletesen elkülönül, ez a két lemez is valószínűleg teljesen más-más lelkületű zenehallgatót fog elbűvölni. Patricia Petibon virágja teljében tündököl éppen, hatalmas formában van. Hangja hibátlan, technikája lenyűgöző. A lemezen szereplő zenék szenvedélyesek és boldogok, elkeseredettek és fájdalmasak vegyesen. Patricia Petibon bámulatosan hajlékony hangja már az első pillanatban elvarázsolja a hallgatót. Talán a legpontosabb kifejezés az éneklésére a lehengerlő.

Csodálattal hallgatom ezt a hibátlan technikát, ezt a ragyogó tudást, a művésznő okosságát, ahogyan a da capo áriákban semmit sem csinál kétszer egyformán, ahogyan keresi és meg is találja a hatásosság eszközeit, ahogyan megkomponál minden sóhajt, minden apró lélegzetvételt. Zseniális, bár helyenként talán kissé már színpadiasnak tűnhet. A lemezen rettenetesen nehéz virtuóz zenék mellett jó néhány szívbemarkoló ária is felhangzik, olyan közismertek is, mint Händeltől a "Piangero la sorte mia", vagy a "Lascia ch'io pianga", és sorolhatnám még. Különös módon itt is az ész, a zenei intelligencia, a jól kitalált színészi játék hatása alatt vagyok inkább. Csodálat az, amit érzek, bármiféle érzelem legyen is egyébként a zene tárgya.

Anne Sofie von Otter lemeze egészen másféle hangulatú. Bár az énekesnő kétségtelenül túl van már azon a virágkoron, amelyben Petibon éppen most jár, hangja nem oly erőteljes, nem is oly fiatalos, s a felvételen szereplő zenék sem adnak annyira egyértelmű lehetőséget a tündöklésre. Zavaró néha a hangban meglévő túlzott lebegés is. De összhatásában mégsem ezek határozzák meg a lemezzel kapcsolatos élményt. Ez a felvétel meghat. Anne Sofie von Otter énekében a szenvedély legbelül, a lélek mélyén izzik, a fájdalom tapintható közelségbe kerül. Sokkal több van itt a virtuóz csillogásnál, a lehengerlő technikánál, a közönség elkápráztatásánál. Nem is hiszem, hogy ez volna a célja. Helyenként felzaklat, másutt komoly elmélyülésre késztet, szinte meg is változtat egy kicsit. Akár egy fontos beszélgetés egy jó baráttal az élet nagy kérdéseiről.

A két lemezen két nagyszerű barokk együttes is segítségére van az énekesnőknek. A Les Arts Florissants, William Christie vezetésével, már nem először nyűgöz le. Ez az együttes egy szólista érzékenységével képes játszani. A francia zenét hibátlan stílusérzékkel interpretálják, s tökéletes társai az énekesnőnek. Nem kevésbé figyelemreméltó társaság a Petibont kísérő Venice Baroque Orchestra sem. Játékuk olaszosan tüzes, magával ragadó, s technikailag szintén elképesztően jók.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)