vissza a cimoldalra
2018-08-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61020)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (760)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6681)
Pantheon (2244)
Élő közvetítések (7344)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (984)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Richter az Richter (Rasmussen Richter-könyve)
Balázs Miklós, 2010-06-07 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Rasmussen: Richter, a zongorista KARL AAUGE RASMUSSEN:
Richter, a zongorista
402 oldal
3490 Ft
Rózsavölgyi és Társa

Olvasom a sajtóban: sorban nyeri a díjakat a BMC tizennégy lemezes Richter-gyűjteménye, a zongoraművész magyarországi fellépéseinek felvételeiből válogató Richter in Hungary. Nagyjából ennek a lemezkiadványnak a megjelenésével egy időben látott napvilágot magyar nyelven a dán zeneszerző és publicista, Karl Aauge Rasmussen Szvjatoszlav Richter, a zongorista című portrékötete. Aki teheti és kívánja tehát, eddig sohasem látott-hallott közelségbe kerülhet Szvjatoszlav Richterrel.

Hogy csakugyan Richter, a zongorista, s nem inkább, mondjuk, Richter, az ember lehetne a kötet megközelítésének irányát közelebbről megvilágító cím, arról ezért lehetnek kétségei az olvasónak. Rasmussen könyve gondos adatgyűjtés nyomán született, a korszakos muzsikus számos közeli ismerősének, honfi- és kortársának visszaemlékezéseit közli, s igyekszik ezeket egybeépíteni, továbbá valamiféle "összesítő igényű" képet kirajzolni a mesterről. Első pillantásra a Rasmussen-tanulmány egyik felbecsülhetetlen értékének tetszik, hogy olyan iratokba is betekintése nyílt a szerzőnek (korábban titkos, vagy legalábbis féltve őrzött KGB-anyagok, rokonok és ismerősök eddig nem közölt beszámolói stb.), melyek akár új ablakokat is vághatnának az életműre a Szvjatoszlav Richter pályáját, életrajzát, munkásságát kutatóknak. Le kell szögeznem: nem vágnak.

Az a néhány, eddig ismeretlen - vagyis közszájon nem forgó - részinformáció, melyet Rasmussen nóvumként kíván az olvasóval megosztani, kevés kivétellel érdektelen - a teljes pályakép és a művészi hatóerők megértése szempontjából legalábbis bizonyosan. (Bár illendő hozzátenni: e Rasmussen-írás is számos tévedést helyesbít, és több tévhitet oszlat el.) Ami azonban Richter művészi fejlődésének, hitvallásának, gondolkodásának mélyére utat találna, alig akad a felszínre emelt újdonságok között. A szöveg inkább csapkodó, töredezett, számos helyen önismétlő, és hiányzik belőle az összefogottság, vagy a "valamit mondás" igénye. Kissé mozaikszerű. Annak ellenére, hogy a könyv cseppet sem esszé-jellegű, Rasmussen írása mégis a lezáratlanság, az esetlegesség, a letisztulatlanság érzetét kelti, holott amire választ keresett, arra jórészt talált is, amire nem is keresett (vagy nem talált), sokszor annak is hosszas és többnyire meddő magyarázat-kísérletét kínálja.

Mert Rasmussen egyszerűen nem ír jól. A kötet olvasmányos ugyan, de nem igazán tud érdekes lenni, és valahogy folyvást ott érzem mögötte, hogy miközben kísérletezik Richter emberi és művészi személyiségének legfontosabb vonásainak megragadásával, tárgya megannyiszor kicsúszik a kezei közül. Mindahány hosszas elmefuttatás vége csak ez lehet: Richter "rejtélyes és paradox személyiség". Csakhogy ezt már a fülszöveg is közli, pusztán ezért a kötetbe belelapozni sem szükséges.
Nem érzem azonban, hogy okvetlenül a szerző hibája volna, amiért nem igazán képes közel vonni az olvasót a zongoristához, vagy nem talál fogást a tárgyán. Richter személyisége nem egyszerűen "nem adja meg magát könnyen" a kutatónak, hanem egyáltalán nem adja meg magát. Úgyszólván megragadhatatlan. Ellenáll mindenfajta közelítési kísérlenek. Enigma, ahogyan a művészről portréfilmet forgató Bruno Monsaingeon (akire Rasmussen is sűrűn hivatkozik) mondja. Rasmussen is küzd ezzel az enigmával - és alulmarad.

Nem is lehet ez másként, hiszen a dán író lényegében nem jut tovább Richter jellemének feltérképezésében az előbbinél, jelesül, hogy a muzsikus "ellentmondásos személyiség" volt - legfeljebb ehhez a tézishez keres újabb és újabb érveket. Vagyis Richter egyszerre volt hallatlanul szenzibilis művész és érdes modorú, kemény férfiú, egyszer mogorván puritán, máskor szokatlanul igényes, irigylendően szofisztikált vagy épp kiábrándítóan otromba. Hogy Rasmussen ezen paradoxonok gyümölcseként festi le a művészi nagyság eredőit, s vetíti Richter személyiségének ellentmondásait művészetének páratlan energiáira, nem újság. Hogy Rasmussen szokatlanul sokat foglalkozik Richter - zenei szempontból egyébként teljesen indifferens - homoszexualitásával, nem fájó annyira, mint az, hogy terjedelmes és egyszersmind szükségtelen fejezeteket iktat be egyes kortársakról (Prokofjevről, Sosztakovicsról például), melyek csak lazán kapcsolódnak közvetlen tárgyához, inkább a hely és az idő metszetében kívánnak valamiféle kvázi-korrajzot nyújtani, azt is csekély valós eredménnyel és tartalommal. Nehezen indokolható az is, hogy elméleti, műesztétikai dilemmákban, melyek a sajátos richteri interpretációs stratégiák felé vezetnének, csak a kérdésfeltevésig jut el Rasmussen, holott maga is úgy véli, Richtert egész életében ezek a problémák foglalkoztatták.

Vagyis, például, ha Rasmussen szerint Richter egyáltalán nem érdeklődött a politika iránt, miért szerepel a szövegben oly hangsúlyosan és ilyen mennyiségben politikai tartalmú, voltaképpen szócséplő fejezet? Ha Richter tisztában volt saját nemi identitásával, s azt a lehetőségekhez mérten elfogadta, sőt, vállalta is, vajon miért kell érdemi információkkal alig szolgáló alkalmi szeretőit megszólaltatni, vagy színlelt párkapcsolatát ezerszer citálni? A Jütlandi Konzervatórium professzorának miért éppen azok a legfontosabb, a legbővebben tárgyalt kérdései, melyek saját bevallása szerint sem vezetnek el a zongoraművész Richterhez, vagyis esetleges megválaszolásukkal is alig kerülhetünk közelebb Richter művészi megnyilvánulásainak értőbb analíziséhez?

Pedig Rasmussen láthatóan pontosan tudja, mennyi hitelt kell adnia Richter egy-egy nehezen indokolható kijelentésének, naplóbejegyzésének vagy videofelvételen rögzített elszólásának. Hisz ő is tisztában van vele, Richter sokszor alig törődött a szavakkal, melyeket a szájára vett, vagy a hirtelen, váratlan tettekkel, annál többet a hangokkal, melyeket eljátszott. Richter, az ember, Rasmussen könyvében gyakran ellenszenves és taszító figura: egy sokszor infantilis, meggondolatlan mondatokkal, elhamarkodott ítéletekkel, rossz beidegződésekkel terhelt öregember, egy gyanakvó, kétségektől, ócska babonáktól és gyerekes félelmektől gyötört különös, torz figura. Az olvasó ezen dilemmáit természetesen a jól szerkesztett, válogatott diszkográfia megléte, vagy a sűrű szerzői önreflexió sem oldja.
Kár, hogy a fentiekhez képest jóval kevesebbet olvasni Rasmussennél a vélhetően jóval több gyakorlati haszonnal szolgáló muzsikusi életpálya döntő mozzanatairól, olyan fontos momentumokról, melyek a frusztrált és meggyötört ukrajnai pianista fiút a XX. század ünnepelt, s talán legnagyobb zongoraművészévé tették. A minden ésszerű magyarázatot visszautasító Richter-mítosz néha fölszikrázik Rasmussen mondataiban, néha békésen hamuvá szunnyad.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"
00:00 : Sátoraljaújhely
Városközpont, Szabadtéri Színpad

Budapest Jazz Orchestra
Művészeti vezető: Kollmann Gábor
"Zempléni Fesztivál"
Singin' and Swingin' – magyar örökzöldek swing show-ja

11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
DEBUSSY: Egy faun délutánja
(zongora négykezes változat, M. Ravel átirata)
Frankl Péter, Fejérvári Zoltán (zongora)
BRAHMS: Négy duett, Op.28 baritonra, altra és zongorára
Randall Scarlata (bariton), Károlyi Katalin (alt), Würtz Klára (zongora)
DVOŘÁK: F-dúr vonósnégyes Op.96
Apollon Musagète Kvartett

17:00 : Szegi
Grand Tokaj Pincészet

Four Fathers Énekegyüttes
"Zempléni Fesztivál"
A Gregoriántól a Rock and Roll-ig

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
SCHUMANN: a-moll szonáta No.1, Op.105
Sayaka Shoji (hegedű), Fejérvári Zoltán (zongora)
SCHUBERT: Pisztrángötös D.667, Op.114
Frankl Péter (zongora), Pawel Zalejski (hegedű), Piotr Szumiel (brácsa), Piotr Skweres (cselló), Devich Benedek (nagybőgő)

19:00 : Szerencs
Görögkatolikus templom

Akadémiai Cantus Kamarakórus (Ukrajna)
Művészeti vezető: Emil Sokach
"Zempléni Fesztivál"

19:00 : Bodrogkeresztúr
Henye Borbár

László Attila (gitár)
Oláh Kálmán Quartet
"Zempléni Fesztivál"
Zenei párbeszédek [ részletek ]

20:00 : Sárospatak
Református Kollégium, Imaterem

Balog József (zongora)
"Zempléni Fesztivál"
BARTÓK: Három csíkmegyei népdal
6. Bagatell – Lento
Allegro Barbaro
Válogatás a Gyermekeknek IV. Füzetből
Improvizációk Magyar Parasztdalokra
LISZT: h-moll szonáta

21:30 : Sárospatak
Makovecz Imre tér

Sárik Péter Trió
"Zempléni Fesztivál"
Esti Jazz
A mai nap
történt:
1876 • A Siegfried bemutatója (Bayreuth)
született:
1924 • Gencsy Sári, énekes († 2008)
1955 • Alexandru Agache, operaénekes