Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Brahmsot a Twitterre! (Zongoratriók / Vienna Piano Trio)

2010-02-11 09:06:05 Bódi Árpád

Brahms Zongoratriók BRAHMS:
Piano Trio No. 1 in B major, Op. 8
Piano Trio No. 2 in C major, Op. 87

Vienna Piano Trio

Naxos
8.550746

Kezembe adtak egy CD-t. Vagyis nem koncerten hallgattam a Vienna Piano Trio Brahms-játékát. Talán mert nem vettem fel még őket az iWiW-ismerőseim közé. Így nem is értesíthettek róla, hogy újra megjelent egy régi hangfelvételük, hát nézzem meg a facebookjukat, ahol elérhető a YouTube-ra feltöltött videójuk. És persze, ha kedvem van, akkor a Twitteren követhetem a mindennapjaikat: mikor utaznak és hova koncertezni, hol van a kedvenc kocsmájuk, hol voltak nyaralni a feleségükkel, vagy éppen melyik bécsi edzőteremben "gyúrnak" a következő fellépésére.

A Vienna Piano Trio honlapja is professzionális, ahogy a róluk készült fényképek is tökéletesen beállítottak. Derűs, jóképű férfiak, természetesen nyakkendő nélküli fekete ing teljes lazaságával: "Egy ideális világ, ideális művészei." Milyen jó is nekünk, gyarló zenehallgatóknak, hogy ilyen tökéletes művészek muzsikáját élvezetjük. A "sztármuzsikus" megjelenéstől függetlenül a trió több mint két évtizedes múlttal dicsekedhet, amit gondosan dokumentáltak, így honlapjukon elérhető a róluk szóló több mint kétszáz cikk is, valamint meggyőzően deklarálja népszerűségüket, hogy 2012-ig olvasható a koncertnaptárjuk. Nagyon szép példái a "koncerttermi muzsikusoknak", vagyis azoknak a zenészeknek, akik nem spontán módon muzsikálnak.

Vártam, hogy meghallgathassam régi-új CD-jüket, amelyet Brahms két zongoratriójának szenteltek. Kissé érthetetlen számomra, miért ezt a két triót választották, hacsak nem az volt a szándék, hogy megmutassák a zeneszerző fejlődését.

H-dúr zongoratrió, op. 8 (1854, átdolgozva 1891)

Molnár Antal úgy fogalmazott, hogy Brahms művészete a konzervatív, akadémikus műveltségű intellektuelek művészete. Úgy sejthetjük, nem erre a trióra gondolt. A harmadik tétel kivételével zavaróan indulatos zenéről van szó. A mű még nem képes igazán jó egyensúlyt találni az egyéni mondanivaló, az érzelmek és a forma között.

A Vienna Piano Trio is nehezen birkózik meg a feladattal, és ezt szó szerint érthetjük, hiszen a mű hallgatása közben is szinte fájnak a hallgató izmai. Az első és utolsó tétel utolérhetetlenül erőszakos, a Scherzo tételben is közlik velünk, hogy "nincs mese!", így végighallgatjuk.

Megkönnyebbülés, hogy Brahms szükségét érezte egy igen bensőséges Adagio megírásának, bár sajnálatos, hogy a tétel felétől már nincs igazi mondanivaló, ezt sztármuzsikusok úgy oldják meg, hogy "eladják" a produkciót, hizlalják a hangokat, a vonósok különösen hajlanak a vibrátóval való kitöltésre. A tétel tizedik perce végre lezárja a "sosincsvége" hangfolyamot.

A zárótétel igen érdekes témát mutat, amely valóban értékesen van feldolgozva, továbbfejlesztve. A rövid motívum kifejtése a beethoveni hagyományokat, juttatja eszünkbe, különösen az V. szimfónia témafejlesztését. Kár, hogy ennyire kiabálni kell a hallgatóval. A produkció végén az a kérdés merül fel az emberben: muszáj a zongorának mindig játszania? Sőt: állandóan szólnia kell a zenének?

C-dúr zongoratrió, op. 87 (1880)

Brahms nem klasszicizáló, hanem klasszikus művész. Ezt a C-dúr trió gyönyörűen példázza. Az Allegro beethoveni hangulata sodor, az Andante szép hangszerarányai, a művészek párbeszédei, a vonósok sűrű hangjai elvarázsolnak. A harmadik tétel fojtott, csendes és sebes játéka igazán megmutatja a Vienna Piano Trio technikai és zenei tudását: a muzsikusok között tökéletes az összhang.

Az utolsó tétel Brahmsot is megmutatja. Telve van derűvel, tisztasággal, melegséggel, gyakran juttatja a hallgató eszébe a zeneszerző szimfóniáit. A Vienna Piano Trio élvezi és élvezetessé teszi a művet, egy szó világossá teszi az előadás minőségét: ragyogó!

Brahms és a twitter

A lemez meghallgatása után akaratlanul is felmerül a kérdés: kiállták-e Brahms művei az idő próbáját, vagy rétegzenévé váltak? Lehet, ma többen játszanak Brahmsot, mint amennyien hallgatják? Persze nem. De már nem a héroszok idejét éljük. Brahms félórás művekben képes kifejezni zenei mondanivalóját, és bár ez valóban nem fér bele egy twitter, vagy SMS 160 karakterébe, kérdésessé válik, hogy a komponista ma mennyire képes népszerűvé válni heroikus kifejezésmódjával. Sajnos - az ifjú korosztályt kivéve - kevés a Brahms zenéjének befogadására alkalmas hatalmas lélek.

Nem, Brahmsot nem vihetjük az iWiWre vagy a Twitterre: "Nem férne bele!" Akkor, hogyan tehetjük ismerőssé? A válasz részben a Vienna Piano Trio munkássága, másrészt az, hogy nagy művészeinknek nem csupán "marketingelniük" kellene magukat, hanem Dohnányi nyomdokán elindulva vidéken is, minden ember számára elérhetővé tenniük a zenei nagyságokat.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.