vissza a cimoldalra
2020-04-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11475)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7341)
Wagner-felvételek (283)
Opernglas, avagy operai távcső... (20445)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3768)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62100)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1906)
Franz Schmidt (3568)
Plácido Domingo (926)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (1012)
Pantheon (2579)
Verdi-felvételek (566)
Kimernya? (3513)
Momus-játék (5814)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4730)
Lehár Ferenc (685)
A MET felvételei (129)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Dalciklus szimfóniában - szimfónia dalciklusban (Mahler: Dal a Földről / Michael Halasz)
macskás, 2010-01-26 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Mahler: Dal a Földről / Michael Halasz MAHLER: Das Lied von der Erde

National Symphony Orchestra of Ireland
Ruxandra Donose - mezzo-soprano
Thomas Harper - tenor
Michael Halasz

Naxos
8.550933

Gustav Mahler zenéje megosztja a hallgatókat, ki rajongva szereti, ki teljes mértékben elutasítja a nagyszabású műveket. Talán a zeneszerző dalirodalma lehet az, melyet a szkeptikus Mahler-ellenzők is elfogadnak, ha nem másért, a rövidebb dalok, tételek miatt. Mahler a kis formákban jóval otthonosabban mozgott, mint a hatalmas méretű szimfóniák világában, a zeneszerzői jegyek sokkal koncentráltabban jelentkezhetnek egy-egy rövidebb darabban/tételben.

A Mahler-kultusz nálunk most bontakozik ki, magyar operaházi karmestersége idején sem ismerték műveit jobban, mint manapság. Ehhez persze hozzájárul a komolyzenében is létező divathullám - hol Janácek, hol Dvořák kevéssé ismert műveit hallani többször, hol a spanyol, brazil szerzőkét. A lemezpiac óriási választéka is jelzi a Mahler-művek iránti keresletet, a legnagyobb karmesterek szinte kötelességüknek érzik, hogy Mahler legalább két-három szimfóniáját - de sokan az életmű legtöbb darabját - lemezre vegyék.

Mahler életművében különleges helyet foglal el "a halál jegyében fogant" Dal a Földről, mind a műfaj, mind a versek, mind az életút tekintetében. Azt is hozzá kell tenni, hogy a ciklus határvonalat képez a romantika lezárása és a XIX-XX. század fordulójának zenéje között. Míg Schönberg a későromantikus, expresszív kifejezésmódot felcserélte egy addig ismeretlen (és a közönséget megbotránkoztató) stílusra, Mahler és sokan mások nem tudtak váltani. Gondoljunk csak bele: Richard Strauss még komponált, mikor Bartók már halott volt, s John Cage preparált zongorát használt műveiben.

Mahler dalciklusai (a Vándorlegény-dalok, a Gyermekgyászdalok, a Rückert-dalok és az 1908 körül írt Dal a Földről) a zeneszerző nagyon mély belső világát vetítik ki. Talán nem véletlen, hogy Mahler viszonylag sok dalciklust írt, hogy a versek válogatása is egyedi, hogy a Vándorlegény dallama és Csodakürt-dalok szövege-dallama máshol is előkerül. Nem véletlen az sem, hogy a Dal a Földről szövegei Hans Bethge Kínai versek című kötetéből valók, a többszörös fordításon és alakításon átesett költemények a bölcsességet, az életet-halált érintik. Oka van annak is, hogy a szimfóniának aposztrofált mű nem számozva szerepel Mahler szimfóniái közt, a babona, miszerint egy tizedik szimfónia írása káros az egészségre, Mahler esetében is érvényre jutott.

A sok felvétel közül a Ruxandra Donose és Thomas Harper szólójával, a Michael Halasz vezényelte Ír Nemzeti Szimfonikus Zenekarral 1994-ben készült, újra kiadottat hallgattam meg.

Ruxandra Donose gazdag, sötét hangszíne nagyon szép, bársonyos, a magas hangok nem okoznak problémát, a mélyek néha kissé erőltetettek. A zenei megfogalmazás szép, mit szép, gyönyörű, érzékletes, tetszett a dinamikai sokszínűség, a dalokhoz illő dús vibrato. A negyedik dal (A szépségről) életerőtől duzzadt, élvezettel hallgattam. Egyetlen kifogásként a második dal elején a legváratlanabb helyeken félreintonált hangokat említem. A hangerőt tekintve Donose messze túlszárnyalja Thomas Harpert, akinek a hangja nem jellegzetes, ami még nem baj, de sajnos előadása sem. A magas hangok - különösen a nyitó Trinkliedben - forszírozottak, nem eléggé testesek. Az életöröm megfogalmazása Harpernál inkább a kurjongatás. Sokszor az volt az érzésem, Harper izomból teszi oda magát, mindenképp át akarja énekelni a zenekart. Pianói viszont szépek, bár néha inkább szépelgőek. Míg Donose képes "zenekarba illesztett szólamként" tolmácsolni a dalokat, Harper kevésbé, igaz, az alt (vagy bariton) szólam szerepe a sztoikus nyugalmat ábrázolja inkább.

Az ír zenekar nagyon szépen játszik a - feltehetően koncerten rögzített - felvételen: a hangszerszólók különösen megejtően szólnak, az utolsó dal dús hangú fuvolaszólói és Donose éneklése csodálatos. A hangszínek szerepe Mahlernél nagyon fontos, a különleges hangszerek (mint a tom-tom, vagy a csodálatos hangú basszusklarinét) itt is feltűnnek, a kamarazenekari felrakásokkal együtt, melyet a zenekar nagyon jól érzékeltet. Michael Halász jól választotta meg a hangzásarányokat. A mélyrezesek tekintélyt parancsolnak, a vonósok finom árnyalatokkal színezik a darabot. A fafúvósok hihetetlen, közös rezdülései egy-egy agogikánál, dinamikai mozzanatnál szinte megállítják a levegőt.

A kísérőfüzet Keith Anderson munkája, most is alapos, képet ad mind Mahler életéről, mind a műről és annak az életműben való elhelyezéséről.

Hírek
• A Pannon Filharmonikusok kérésére a Vidanet Kábeltelevíziós Szolgáltató ZRT kódolatlanná tette előfizetői számára a Mezzo csatornát
• ELMARAD A TAVASZI FESZTIVÁL - sajtóközlemény
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1866 • Ferruccio Busoni, zongorista, zeneszerző († 1924)
1873 • Szergej Rahmanyinov, zeneszerző († 1943)
elhunyt:
1580 • Alonso Mudarra, zeneszerző (sz. kb. 1510)
1917 • Scott Joplin, zeneszerző (sz. 1868)