vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kapcsoljuk Münchent (Kodály és Martin a Bajor Rádió Énekkarától)
Balázs Miklós, 2010-01-12 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Kodály és Martin a Bajor Rádió Énekkarától FRANK MARTIN: Mass for Double Choir
ZOLTÁN KODÁLY: Missa brevis
FRANCIS POULENC: Litanies a la Vierge Noire

Chor des Bayerischen Rundfunks
Max Hanft (Orgel)
Peter Dijkstra

BR Klassik
403571900500

A klasszikus zenei hanglemezpiac, bármennyire is sanyarú napokat él, talán színpompásabb képet mutat, mint valaha. Abban az értelemben legalábbis, hogy minden eddiginél több label ajánlja-kínálja termékeit a lassan, de biztosan fogyatkozó vásárlóközönség kegyeibe. Egy részük kizárólag más lemez- vagy rádiótársaságok felvételeit "maszkírozza" saját portékává, másik részük rendületlenül jelentkezik újdonatújan készített hanglemezekkel, s akadnak olyanok is, akik a kettőt vegyítve igyekeznek piacot találni termékeiknek. A korábban körülbelül egy tucat komolyan veendő kiadóra szűkült kínálat mára olyannyira szétaprózódott, hogy azok is alig ismerik ki magukat az ide-oda vándorló címkék, művek, előadók és előadások rengetegében, akiknek pedig ez volna a dolguk.

Hogy ez a "feldarabolódás", "szóródás" - vagy nevezzük akárhogyan e jelenséget - jót tesz-e a piacnak (értsd: képes-e népszerűbbé, keresettebbé, eladhatóbbá tenni az ún. komolyzenét), nehéz megmondani. A túltermelés ténye nyilvánvaló, és ismerünk olyan fogalmat is, hogy "túltermelési válság". A kicsiny független kiadóknak a multinacionális cégekkel szembeni kézzelfogható előnyeiről és hátrányiról már sokszor volt alkalmam megnyilvánulni, arra azonban még álmomban sem tehetek kísérletet, hogy a kis lemeztársaságok jelenét alaposan feltérképezzem - éppen a kínálati piac gyakorlatilag beláthatatlan tagozódása miatt.

Viszonylag új színfolt ebben az üzletágban a jeles szimfonikus zenekarokhoz kapcsolódó labelek megjelenése. Az ezredfordulót megelőző évekből erre igen kevés példát találni, ma már annál többet. Saját kiadású CD-kkel jelentkezik az utóbbi évek óta több kiváló, s hangversenyeik iránt nemzetközi érdeklődésre is okkal számot tartható zenekar, mint pl. a Londoni Szimfonikusok ill. a Filharmonikusok, a manchesteri Hallé Zenekar, az amszterdami Concertgebouw Zenekar, a szentpétervári Mariinszkij Színház Zenekara, a Chicagói Szimfonikusok és több más együttes is. S a mind bejáratottabb címkéket is felismerjük immár az LSO Live-tól a CSO Resoundig.

A tavalyi év is egy ilyen vállalkozás zászlóbontását hozta: a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának, valamint a Müncheni Rádiózenekarnak (Münchner Rundfunkorchester) koncertfelvételei is ezen "saját" címke alatt jelennek meg: BR Klassik - természetesen a Bajor Rádió és az említett zene- és énekkarok szoros együttműködésének gyümölcseként.

"Hier ist die Bayerischer Rundfunk" - visszhangzik hallójárataimban a bayreuthi Wagner-közvetítések első beszédhang-sora ma is, akárhányszor e zenekarról hallok. Jóllehet a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara szinte a hangrögzítés elterjedése óta készít lemezeket, mint Németország - és Európa - egyik magasan jegyzett alakulata, lesz dolga szerkesztőknek, ha az együttesek legszebb egykori és mai koncertjeit akarják hanglemezek segítségével a szélesebb közönség füle elé tárni.
Alig több mint fél tucat eddig napvilágot látott lemezük között igazi csemegéket is találunk: K. A. Hartmann Simplicius Simplicissimus című operáját például, továbbá a most bemutatandó lemezt, mely Kodály Zoltán Missa brevise mellett a mifelénk ritkán emlegetett svájci komponista, Frank Martin kétkórusos miséjét, valamint egy rövid Poulenc-karművet is bemutat.

A Peter Dijkstra vezette Bajor Rádió Énekkara okkal kap egyre nagyobb szerepet a jelen lemezkiadásában. Hisz aligha véletlen, hogy az utóbbi időben Nikolaus Harnoncourt (aki pedig igen ritkán dolgozott korábban Münchenben) is két, meglehetősen nehéz és komplikált kórustételeket tartalmazó oratóriumot is itt rögzített lemezre (Schumann: Az Éden és a Péri; Dvořák: Stabat Mater).

Mert bizony irigylésre méltóan intakt a kar megszólalása, s talán ez az énekegyüttes legnagyobb erénye: a hangadás és a dallamvezetés tisztasága, a hangzás áttetszősége, az együtténeklés pontossága. Ez kölcsönöz a kórus előadásainak egyfajta szelíd fényt, patinát, mely a Martin-mise éteri, mégis érzékletes szépségét olyan varázsosan transzparenssé teszi, Kodály darabját pedig minden visszafogott modernsége ellenére is méltóságteljesen, már-már romantikusan hullámzóvá formálja. Dijkstra a hangzás szépségét emeli ki mindenekelőtt ezekben az előadásokban, s a kodályi zaklatottság és a Martin darabjára jellemző ájtatos letisztultság nem kontrasztál annyira egymással, mint előzetesen várnánk.
Jóllehet mindkét mise latin nyelvű, s mint minden mise, a katolicizmus egyetemes érvényét hivatott hirdetni, mégis minden pillanatban érezni egyiken a nyugati, francia kórusiskolán nevelkedett énekkultúra jelenlétét, másikon a közép-európai zord valóság, az iszonyattal terhes jelen bélyegét. Így, bár két gyökeresen eltérő nyelvet beszélnek, mégis az istenkeresés ugyanazon kérdését hordozzák.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)