Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Ismétlőkonczert (Az Operaház 1884. szeptember 27-i nyitóelőadásának műsora)

2009-09-29 09:00:00 - zéta -

2009. szeptember 27.
Magyar Állami Operaház

ERKEL FERENCZ: Bánk bán – I. felvonás
Gertrúd – Pánczél
Ottó – Nyáry
Bánk bán – Bándi
Melinda – Bazsinka
Petúr – Sólyom-Nagy
Biberach – Clementis
Vezényelt: Kovács

ERKEL FERENCZ: Hunyadi László – nyitány
Vezényelt: Kovács

WAGNER RICHÁRD: Lohengrin – I. felvonás
Henrik – Fried
Lohengrin – Molnár
Elza – Sümegi
Telramund – Perencz
Ortrud – Temesi
Hirdető – Cserhalmi
Vezényelt: Fischer

Nagy óhajtást kelté bennünk a nagy ünnep újdonász megköszöntése, mellyben a nagyközönség öröminek kedvére az egykorú Sugár út maga is változhatott nézőtérrül, befogadván a mindennemű szépségre éhezőket. A muzsikát kedvellőknek és betsülni értőknek kedvére megismételtetett a hajdan viharos kedélyekre ragadtatott eredeti konczertprogram, amellyet a bebocsáttatást nem nyert publikum kivetítőknek segélyével ellenőrizhetett.

A konczert legelső részül esmét Erkel Ferenczünk legnemesb honfiúi alkotása kerüle színre, a Bánk bán kezdődő felvonása. Mint Ábrányi Kolléga [Zenészeti Lapok] kifejté, nem tekintő szerencsés csillagzatnak, hogyha a dalműnek csak kezdő színe szólaland meg. Bárha akkor az Intendáns [Podmaniczky] megtíltá a királygyilkos jelenet előadatását az uralkodó iránti tiszteletül, mostan a Főigazgató [Vass] ápola a dédunoka reményteli vendégjelenlétit.

Mindenesetre mostan e beccsel bíró zenemű kiosztása csak részben sikerüle. Biberach szólamit Clementis Úr csak mérsékelt drámai erőről tanúbizonyságot adva, lefojtott szövegmondással téve közzé.
Ottó alakítását a bonvivános Nyáry Úr szolgáltatá a nagy-nagy rettentő akarástól olly hangos szóval.
Gertrúd királynő életre kelését nemes játékmodor kíséretében Pánczél Asszonytól kapánk, bár néha hangit az intenzív zenészegyüttes el-elnyomá.
Melindát a Rossini-féle coloraturás cifraságoknak csak részben eleget tévő Bazsinka Kisasszony éneklé. Számára ajánlatik figyelemre Toperczer Kisasszony rövides pályája, aki a sokféle szólam okozta toroki károkozás miatt kényszerüle az ifjonti visszavonuláshoz.
A Nagyúr szerepében Bándi Úr rosszkedvű és sápadt benyomásokat kelté, mint aki jellemben egyenes és nemes, hangban viszont fogyatkozó és beteges.
Petúrként a művészet szokott kívánalmai szerint lépe szeretve közönsége elé Sólyom-Nagy Úr.

Ahogy korábban Mosonyi Kolléga [Kompozitori Szemle] megjegyezé, nem csekély bátorság, lelki erő kívántatik ahhoz, hogy e dalmű elővezettessék. Kovács Úrban mindeme pallér megvala, szenvedélyességgel és pátosszal átitatódott hittel irányítá a mi Erkelünk operáját. Ugyanő vezeté a dalszínház kitűnő zenekari együttesét a Hunyadi László nyitánya során, mellyel az este legfényesebb sikerét aratá le.

A szünet után felkövetkezendő zenedrámát Wagner Richárd Úr szerzette. A Lohengrin első felvonása a nemes ünnephez szokatlan német nyelven zajla. A vezénylő pálcát kezébe vévő Fischer Főzeneigazgató figyelmen kívül hagyá ugyanis a királyi törvényczikkelyt, mely megtíltá a német nyelven történő énekszót a Magyar Királyi Operaházban.

A szólamok kiosztása e helyen viszont ügyesebben lett megcselekedve, ámbár Henrik herkulesi erejű megszólalása Fried Úrtól csak félig sikerüle, a magas matéria súllyal zengődött, a méllyebb viszont színtelen és halk lőn.
Örömünkre szolgál bevallani, hogy Sümegi Asszony olly intenzív fogékonyságot tanúsíta Elza-álmának elbeszélése iránt, melly a jelenetet a legfényesebbre felragyogtatá.
A czímszerepben Molnár Úr a sokévtizednyi tapasztalat ellenére bizonytalan hangadással kezde, csak idővel engedé föl nemes tenorja, melly a továbbiakban immáron töretlen erővel zenge.
Igen vadóc és szigorúnak tetsző Telramundot énekele Perencz Úr is, akinek betsülettel formált, bukásra engedő alakja így méllyen ívóda belénk.

A sikernek dítséretes részesi volt nagylétszámú Énekkarunk, kiváltképp a férfikar, kik a lovagok szenvedélyit felhevített érzésekkel nyújtták. Fischer Főzeneigazgató a kosmopolitikus zenészet terén nagy eredményre juta, miképp mellynek a mellettem ülő Szilgyo Kolléga [Café Momus] a konczert végén lelkesen hangot is adá.

(Pándi Marianne emlékének ajánlva,
az általa szerkesztett
„Száz esztendő magyar zenekritikája”
segítségével!)

Opera 125






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.