vissza a cimoldalra
2020-07-11
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11532)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4862)
Radnai György művészete (58)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (863)
Lehár Ferenc (710)
Operett, mint színpadi műfaj (4379)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1977)
Zenetörténet (290)
Jazz (77)
Antonin Dvorak (198)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (1016)
Bartók Béla szellemisége (282)
Bartók Béla (1881-1945) (215)
A MET felvételei (681)
Kimernya? (3701)
Franz Schmidt (3638)
A nap képe (2212)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A 2. Nemzetközi Trombitaverseny győzteseinek koncertje
Matheika Gábor, 2009-09-21 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. szeptember 19.
Zeneakadémia

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Csökmei Margit, Tóth Balázs, Olivier Bombrun, Alexandre Baty – trombita Vez.: Stephen D’Agostino

BRANDT: Concert Piece in F minor, Op.11 No.1 (Csökmei Margit)
TELEMANN: D-dúr trombitaverseny (Tóth Balázs)
HERTEL: Esz-dúr trombitaverseny (Olivier Bombrun)
HAYDN: Esz-dúr trombitaverseny (Alexandre Baty)

Gondoljanak bele: négy mű egy koncerten, és mindegyikben trombita játssza a szólót. A trombita csodálatos hangszer (vagyis hát hangszerek csoportja), fényes tónus, rugalmasság, mozgékonyság, a kifejezés lehetőségeinek széles spektruma jellemző rá, és mégis hajlamos vagyok azt gondolni, hogy mértéktartónak kell lenni, ha róla van szó. Nem titok, a Telemann-versenymű előtt átülök az ötödik sorból valahová a terem végébe, mert úgy érzem, hogy egyszerűen túl élénk túl erős, amit ilyen közelről kapok a szólóhangszertől. Kissé távolabbról minden a helyére kerül, az est főszereplője páratlan selymességét, fényét mutatja, de immár sokkal inkább a zenei szövetbe ágyazva.
Természetesen arra is van magyarázat, hogy miként kerül négy, trombitára íródott darab egyetlen hangverseny keretébe: lezárult a 2. Nemzetközi Trombitaverseny, mely egyébként minden hazánkban rendezett internacionális zenei versenyek közül épp a negyvenharmadik volt.

A gálaest műsora, mely a Joseph Haydn emlékére megrendezett viadal méltó lezárása volt, megváltozott: az előzetesen meghirdetett Leopold Mozart-versenymű nem hangzott el, helyette a XIX. és XX. század fordulójának orosz dallamai csendültek fel.
Mielőtt azonban a nyertesek színpadra léptek volna, a díjkiosztó ünnepségre került sor, amely követte a bevett szokásokat. Schanda Beáta bevezető mondatai után a héttagú zsűri elnöke, Hans Gansch mondott beszédet. A két első helyezett francia versenyzőn kívül három magyar és egy kolumbiai trombitaművész részesült valamilyen díjazásban, akik közül az első négy helyezést elérők voltak hivatottak a koncerten hangszerüket is megszólaltatni.

Még a szünet előtt lépett színpadra a verseny 3. helyezettje, Csökmei Margit, aki Vaszilij (Wassily) Brandt f-moll, no.1-es koncertdarabját adta elő, Sarkady Katalin zongorakíséretével. A kevéssé ismert orosz komponista ezen műve itt-ott manapság is feltűnik a koncertpódiumokon. A zongoraszólam romantikusan hömpölygő bevezetése után mindjárt egy kétoktávnyi zuhanással indít a szólóhangszer. A kezdés nem volt makulátlan, az utána következő nem túl heves futamok is arról tanúskodtak, hogy a trombitaművésznő meglehetősen izgul; Csökmei gyakori fellépő már évek óta különböző formációkban, a Zeneakadémia nagytermében szólót fújni azonban nagyobb koncertrutint kíván, még akkor is, ha messze nem volt zsúfolásig telve a nézőtér. Erre egyébként rácáfolt a nyilvánvalóan részben szakmabéli publikum hangereje, mellyel a fellépő művészeket minden produkciót követően hálásan megjutalmazta. A nem túlzottan magasröptű, de egyszerűségében mégis szép darab énekelnivalóan íves, lágy főtémája, mely többször visszatér a későbbiekben, szépen, selymesen szólalt meg, és úgy tűnt, hogy az előadó is megnyugodott az oroszosan érzelmes dallamokban.

A szünet után a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, illetve annak kamaraegyüttese foglalta el a színpadot, hogy három trombitakoncert megszólaltatásában segítse a győztes versenyzőket. A 4. helyezett Tóth Balázs a nagyjából Haydn kortárs Johann Wilhelm Hertel Esz-dúr trombitaversenyével készült, és nagyon jó benyomást tett. Annak ellenére, hogy a viadal döntőjének, így a gálakoncertnek is ő volt a legfiatalabb résztvevője (idén 23 esztendős), kicsit sem tűnt lámpalázasnak. Ehelyett elmélyült a kecses koraklasszikus darab könnyed íveiben, és magabiztosan tette hozzá a zenekari kísérethez élénk szólamát. Hangszerének tónusa kimunkáltnak, érzékenynek tűnt, és mikor a fürge harmadik tétel is lezárult, a közönség különösen nagy ovációban részesítette.

Olivier Bombrunnek Telemann szokatlan szerkezetű D-dúr koncertje jutott. A négyrészes mű lassú-gyors-lassú-gyors tételsorrendre épül, melyek közül a harmadik tétel teljességgel nélkülözi a szólóhangszert. Bombrun a fennmaradó három tételben különösen szépen muzsikált, talán csak egyetlen gyorsabb futamban volt fellelhető apróbb technikai baki.
Haydn Esz-dúr trombitaversenyére természetesen kisebb szimfonikus zenekarrá bővült az együttes. Alexandre Baty, a verseny győztese kekiszínű öltönyben, szürkés nyakkendőben, amolyan civil eleganciával lépett színpadra, mintha diplomakiosztóra érkezett volna. Játékára is ez a keresetlen könnyedség jellemző, pedig mikor először szájához emelte hangszerét, akár egy hatalmas perecet, mintha kicsit sután, szokatlanul tartotta volna kezében. Játéka azonban – cáfolatképpen – pontos, elegáns és tiszta.

AZ MR Zenekar és Stephen D'Agostino azt hozta, amit kell, háttérben maradt és kiszolgált, bár a Telemann-koncert közben még a szűk létszám ellenére is kicsit többnek, dúsabbnak éreztem a kíséretet a kelleténél.

A koncertet követően hosszasan lapozgattam a Nemzetközi Trombitaverseny hivatalos kísérőfüzetét; elsősorban az összesen 47 nevezett versenyző pár szavas ismertetőjét olvasgatva, arcképüket nézegetve. Közülük most négy trombitaművészt láttunk-hallottunk muzsikálni, de az ezt megelőző egy hétben további negyvenhárman is megmérettettek. Hiába a sok vita és kétkedés, még ma is a zenei versenyek jelentik az egyik legfőbb kiugrási, vagy legalábbis megmutatkozási lehetőséget a fiatal muzsikusok számára. Higgyünk a zsűrinek, hogy most ők voltak a legjobbak, de bennem mindig ott motoszkál a kisördög, hogy nem maradt-e a „futottak még” névsorban olyanok, akik sokkal többre érdemesek, mint egy zenei verseny elő- vagy középdöntője. Persze attól, hogy most nem nyertek, még adott a lehetőség, nincs egyéb, mint megbízni a szakmai stáb döntésében, hogy most, ezen a héten azok voltak a legjobbak, akik felléptek szombat este. Saját produkciójuk alapján legalább is nincs okunk kételkedni ebben.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1925 • Nicolai Gedda, énekes († 2017)
1929 • Hermann Prey, énekes († 1998)
elhunyt:
1937 • George Gershwin, zeneszerző (sz. 1898)