vissza a cimoldalra
2020-07-05
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3632)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1973)
A MET felvételei (607)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3959)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7362)
Giacomo Puccini (135)
Régizene (3402)
Társművészetek (1804)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (856)
Operett, mint színpadi műfaj (4376)
Mozartról magasabban (695)
Operák, amelyeket utálunk (301)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4850)
Pantheon (2681)
Kortárs zene (91)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62188)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Weiner László kamaraművei
- eszbé -, 2009-09-14 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Weiner László kamaraművei WEINER LÁSZLÓ
Kamarazene mélyhegedűvel

Monika Hölszky-Wiedemann (hegedű)
Dirk Hegemann (mélyhegedű)
Lars Jönsson (zongora)
Erik Borgir (gordonka)
Tatjana Ruhland (fuvola)
A saarbrückeni és a stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekara (SWR) tagjaiból alakult kamarazenekar
Vez.: Julian Kuerti

Hugaroton
HCD 32607

Elsőre talán furcsának tűnik, hogy miért ilyen sajátos (német, román, svéd, norvég, kanadai) nemzetiségű összeállításban szólalnak meg a még itthon sem nagyon ismert Weiner László művei egy Hungaroton Classic kiadású kompakt hanglemezen. Aztán másodikra kicsit tisztul a kép, mert kiderül, hogy a felvétel nem is Magyarországon készült, hanem Stuttgartban, és a közreműködő zenészeket is ez a város köti össze.

Ettől függetlenül nem kapunk magyarázatot arra, hogy miért külföldiek kellenek ahhoz, hogy egy hazájában élt, alkotott, fiatalon és tragikus körülmények közt elhunyt komponista – ebből következően – igen kicsiny életművének majd feléből összefoglaló jellegű hangfelvétel készüljön. Mert tudomásom szerint korábban a Fuvola–brácsa–zongoraversenyt az MR Zenekara már felvette, illetve egy másik lemezen, melyet a Holocaust áldozatává vált magyar komponisták műveiből állították össze (és amelyről BaCi írt), szerepelt a Hegedű–brácsa duó honi előadók interpretációjában, de mindkét esetben csak egy-egy műről van szó.

A művekről igazán sokat nem mondhatunk, éppen azért, mert rövid az életmű, a mi lett volna, ha... kezdetű kérdéseknek pedig itt sincs sok értelmük. Az mindenképpen hallatszik, hogy Kodály-tanítvány művével van dolgunk – maga Weiner is írja naplójában, Kodály Háry Jánosa hatalmas fordulatot hozott életében, akkora hatással volt rá –, de az egyéni hang feltétlenül dominál, markáns jegyei vannak. Annyira, hogy a Brácsa–zongora szonáta ott folytatódik, ahol a Hegedű–brácsa duók befejezték, szinte ugyanaz a zenei anyag. A saját hang fejlődésének további iránya viszont még nem kristályosodott ki teljesen, ezekből a művekből legalábbis nem hallható ki, hogy a mester Kodály, a névrokon Weiner Leó, vagy a Bartók által járt út várt volna rá; de úgy is fogalmazhatnék, hogy saját stílusa meglehetősen sokszínű, több irányt is magába foglal.

Ami még nagyon szembe- (vagy talán stílszerűbb lenne úgy fogalmazni: fülbe)ötlő, az a szerző drámai érzéke. Mind a szonáta, mind a trió, mind a Hármasverseny lassú tétele szívbe markolóan erős érzelmi hatású. Rögtön eszembe jutott egy lemezborító, amin Mozart „nagy” A-dúr zongoraversenye (K.488) kapcsán olvastam a borítószöveg írójától: a (rondó)tételen a zárótémában felcsendülve végigvonul egy sötét árny. Biztos bennem van a hiba, de sosem árnynak éreztem a lefelé irányuló, egy oktávnyi skálát kiadó basszusmenetet, ennél a lemeznél, különösen a Hármasversenyt hallgatva azonnal eszembe jutott ez a megfogalmazás, mert itt többször és többféle módon jelenik meg, nem végigvonul, hanem állandóan kísért.
Nagyon kínálná magát az a gondolat, hogy Weiner biztosan előre érezte sorsának korai és szomorú befejeztét, és ennek megnyilvánulásai a különös harmóniákban, olykor dallammenetekben felbukkanó furcsa disszonanciák. Lehetséges, hogy így van, de ezt sosem fogjuk megtudni, és nem jó, ha abba a hibába esünk, hogy belemagyarázunk a műbe a szerző szándékától eltérő gondolatokat.

Az előadók biztosan nem magyaráztak bele semmit, mert talán a szerző iránti túlzásba vitt tiszteletből, vagy csak szimplán a kellő bátorság híján korrekt előadást produkáltak– a szó minden pozitív hozadékával, de a kicsit pejoratív felhangot is ideértve –, és az általam asszociált „sötét árnnyal” szemben a lemezen felcsendülő alkotásoknak inkább a játékos, táncos karakterét domborították ki, miközben a népies vonások egyfajta „jólneveltséggel” szólalnak meg.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1914 • Fischer Annie, zongorista († 1995)
1916 • Rév Lívia, zongoraművésznő († 2018)
1924 • Starker János, csellista († 2013)
elhunyt:
2007 • Régine Crespin, énekes (sz. 1927)
2010 • Cesare Siepi, operaénekes (sz. 1923)