vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egy lehetőség (Lendvay Kamilló egyházi művei)
- dni -, 2009-09-10 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Lendvay Kamilló: Heavenly City LENDVAY KAMILLÓ:
The Heavenly City
Requiem

Jekl László, Kertesi Ingrid (ének)
Mérei Tamás (gordonka)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Kórusa
Vez.: Tihanyi László, Kovács László

Hungaroton
HCD 32574

Lendvay Kamilló műveivel elég nehezen barátkozom. A tartózkodással nem vagyok egyedül, mintha a szerző kissé légüres térben mozogna. A mai mainstreammel szemben kissé idős, a saját generációjához képest viszont mintha nem találta volna meg a saját kereteit, saját „táborát”. Operettszínházi karmester múltja miatt sokan még mindig a könnyebb műfajokhoz kötik, habár teljesen oktalanul. A Bűvös széknek, és különösen legismertebb művének, a Tisztességtudó utcalánynak is inkább az Andrássy út, mintsem a Nagymező utca a természetes élettere. Mintha ezzel a skatulyázással feszülne szembe a szerző vallási ihletettségű műveinek hosszú sora – a 89-es Via Crucistól a közelmúltban elkészült Heavenly City-ig.

Érdekes, de Lendvay ide sem tud – vagy ide sem akar – maradéktalanul betagozódni. A vallási ihletettség egyértelmű, de az egyházi felhasználás, a liturgikus szolgálat esetleges lehetősége nyilvánvalóan nem érdekli a szerzőt. A Requiem mindössze három tételes, mégsem csonka kompozíció. Az oratorikus mű nem követi a gyászmise menetrendjét, a szöveg tulajdonképpen csak lehetőség, ürügy a személyes gondolatok tolmácsolására, a Heavenly City librettója pedig eleve szubjektív válogatás a Jelenések könyvéből – németül!

Pontosan ez az egyéni álláspont, a gondos szövegválogatás, a markáns (valamint sarkos-szögletes) zenei megfogalmazás teszi számomra érdekessé ezt a hanglemezt.

Komolyan kell vennem, és ha idegennek is tűnik számomra a hangvétel, azon kapom magam, hogy igen sokszor végighallgatom az egészet. Talán többször is előveszem, mint a kedvenc darabokat. Ilyenkor nem csak a CD-t, hanem saját magamat is „tanulmányozom”.

Amire kilyukadok, az viszont engem is meghökkent, kénytelen vagyok kissé körülírni, pontosítani, mert hát ki érné be – különösen egy kortárs művel kapcsolatban – azzal a felismeréssel, miszerint:
ez a zene nem szép!

Tudom, illetlenségnek számít ilyesmit számon kérni, még akkor is, ha egyre többen jönnek rá, hogy a kortárs zene egyáltalán nem zárja ki a hagyományos értelemben vett szépséget. A Requiem Canticles postludiuma? Webern? Ligetitől például a Lux Aeterna? Kurtág "Truszova-dalok”? És így tovább, igazán hosszú-hosszú sorban az igazi gyönyörűség. Mégis, a szépség csak egy lehetőség.
Ahogy a hiánya is az...

De nem is ez zavar, hanem az esetlegesség. Néhol ugyan vannak szép pontok (egy-egy gordonkaszóló eleve nehezen tudna csúnya lenni, Mérei Tamás pedig komolyan veszi feladatát), ezek a szigetek azonban nem készítenek elő továbbiakat, nem következnek előzményekből, nem jelentenek csúcspontokat. A többi hatást, kórus-glisszandót, sprechgesäng szavalást ugyanúgy nem nagyon tudom mihez kötni.

Impressziók, gondolatok, részletek. Nekem nem sikerült összeraknom őket.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)