Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Isaac és Obrecht a Belvárosi Szent Anna-templomban

2009-08-19 00:04:02 Bános Cecília

2009. augusztus 11.
Belvárosi Szent Anna templom
Corvina Consort
Szt. Tibor vértanú szertartás
S. Tiburtii Martyris

Kellemes meglepetés az Anna-kápolna negyed hatos miséjén a rég elfelejtett, 15-16. századi franco-flamand polifónia zenei hagyományával találkozni. A belvárosi utcák agresszív hangzavara után a kápolna misztikus csendje, a zene és a szertartás hangulata lenyugtat, elfelejtteti mindennapi életünk feszültségeit. Heinrich Isaac misetételeit (Introitus, Kyrie, Alleluia, Sanctus, Agnus dei, Communio) és az azt kiegészítő gregorián dallamokat (Graduale, Offertorium) a szertartásba bevonva adta elő az együttes. Az utolsó zeneszám (Exitus) Jacob Obrecht szerzeménye volt.

Heinrich Isaac és Jacob Obrecht mesterművei pillanatról pillanatra alakuló hangszínkeverékek csodálatos palettáját tárják elénk. Az előadók hangsúlyt fektetnek a korhű előadásmód bemutatására, ehhez kiváló zenei képzettséggel rendelkeznek, összeszokottak. Szükséges is, a 16. századi vokálpolifónia már a képzett zenészeknek íródott, hiszen annakidején a schola cantorumokban vagy a maîtrise-ekben napi több órás, éveken át tartó képzés folyt.

Nem róhatjuk fel a Corvina Consortnak, hogy a cantus szólamot nem gyermek fiúhang énekelte, gondolom azok a srácok, akik szóba jöhetnének, most a strandon élik ki gyermekvilágukat, így mi most Andrejszki Judit fiatalosan csengő hangszínének örülhettünk. A bassus szólam énekese, Demjén András a korhű előadásmód tekintetében nagyszerűen megállta helyét, bár olykor-olykor a nagyon mély hangok kissé halkan szólaltak meg. Az altust éneklő Pászti Károlynak és a tenor hangszínt képviselő Kalmanovits Zoltánnak néha ki kellett harcolnia létjogosultságát a másik két szólistával szemben.

A templom tere igen jó akusztikát ajándékoz a zenészeknek, egy-egy zenei mondat befejezésekor a hangok még másodpercekig zengnek. Ilyen helyszínen a szünetek szabad beiktatása is az előadásmód része lehet. Ez természetesen nem a zene megtörését, hanem csupán a tér kínálta lehetőségek kihasználását jelenti. Sokszor a zenében a legnehezebb a nem zenélés, ami a hallgatóknak igazi fellélegzést, az addigi információk feldolgozását jelenthetné. Ezeket a pillanatokat vállalni kell, mert szükség van rájuk. A Corvina Consort előadásából hiányoltam az ilyen lehetőségek kihasználását.

Szintén az előadásmóddal kapcsolatos lehetőség a zene térbeli jelenlétének kifejezése, a szertartás jelleg érzékeltetése egy zenés be- illetve kivonulással (a francia Kantika énekegyüttes koncertjén találkoztam ezzel az előadói gyakorlattal).
Vagy akár meg lehet próbálkozni avval a korhű felállással is, amely például Philippe Galle, 16. századi mester rézkarcán látható: az énekesek középen állnak félkörben háttal a hívőknek egy hatalmas pulpitus körül, amely a nagy kottát tartotta, szemben az oltárral. Ezt a felállást a francia Ensemble Organum énekegyüttes egyik koncertjén láttam.
Paul Van Nevel, a reneszánsz zene kiváló tudósa, együttesével, a Huelgas Ensemble-lal egyedi felállást mutat be: nagy körben állva, a kör közepe felé fordulva énekelnek, a közönség körülöttük élvezi zenéjüket.

Talán a Corvina Consort négy énekes zenésze is találhatna olyan egyéni elhelyezkedést, ami zenei, akusztikai, művészi szempontból jobban megfelelne a korhű előadásmódnak, s megbontaná a felállás statikusságát.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.