vissza a cimoldalra
2020-06-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Don Giovanni (264)
A MET felvételei (442)
Pantheon (2639)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62161)
Charles Gounod (233)
Momus-játék (5843)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3894)
Franz Schmidt (3608)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1950)
Kimernya? (3631)
Ilosfalvy Róbert (931)
Callas (451)
Verdi-felvételek (573)
Társművészetek (1716)
Kocsis Zoltán (671)
Operett, mint színpadi műfaj (4311)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Költészet álruhában (Petőcz András és Sáry László közös alkotásai)
BaCi, 2009-07-29 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Közeledések és távolodások Közeledések és távolodások
Petőcz András és Sáry László közös alkotásai

Sáry László – szöveg, fütty, zongora, orgona, harmonika, ütőhangszerek
Petőcz András – szöveg, ütőhangszerek
Sáry Bánk – orgona, harmónium, zongora

Hungaroton
HCD 31392

Petőcz András és Sáry László közös alkotómunkája több mint 20 évvel ezelőtt, Párizsban kezdődött. Az 1990-ben kiadott lemez anyaga pusztán csak egy válogatás a szerzőpáros alkotásaiból.

Az elhangzó darabok zene és szöveg újszerű kapcsolatából születtek, ahol nem egyszerűen a két művészeti ág intellektuális kötődéséről, hanem egy közös létforma világra hozásáról van szó.

Bár a szövegek előbb készültek el mint akusztikus változatuk, mégsem kezelhetjük a verseket magasabb rendű produktumként.

A közös létezésmód nagyban hozzájárul a művek könnyebb befogadásához. A szövegre és a zenére egyaránt jellemző minimalista és repetitív jelleg egyszerre igyekszik a lélek és az elme útjain hozzáférkőzni a hallgató legbelsőbb rétegeihez. A szavak értelme nem csak az ismétlődések miatt kerül más dimenzióba. A ritmus és a megszólaló harmóniák is a szokványos értelmezés elvesztését, az eredeti jelentések elmosódását segítik elő. Az alkotók szabadulni akartak a tudatos gondolkozástól, s éber állapotban, a meditációhoz hasonló koncentráció segítségével igyekeztek eljutni az emberi elme tudat alatt rejtőző, mögöttes tartalmához.

A baj csak az, hogy a művek fent leírt létezésmódját sokkal inkább Petőcz András ismertetője alapján fogalmaztam meg, mint a lemez anyagának sugallatára. Sáry László és Petőcz András meditációja ugyanis egészen más területre kalauzolja a hallgatót, mint a gondolatmentes, befelé figyelő, ellazult test- és lélekállapot.

A meditáció és a művészet kapcsolata önmagában is ellentmondásokat rejt. Az alkotó és a befogadó koncentrációjának iránya nem befelé forduló, hanem egy külső produktumra irányul, így minden esetben kivezet az ÉN-ből. A koncentráció jellege is egészen más. A meditáció energiaszintje lineárisan mozog, míg a művészet megkívánja a hullámzást. Feszült pontok és ellazulások követik egymást, mindennek iránya, helye, értelme, szerepe van.

A lemez anyagának érdekessége leginkább abban rejlik, hogy a meditáció külsőségekben ugyan jelen van, de valójában megmaradunk a művészettől megszokott hatások bűvkörében.

Amit hallunk, az nem elcsitítja a lélek vad mozgásait, hanem felkorbácsolja azokat. Sötét, félelmetes részein járunk az emberiség pszichéjének, amely ezúttal nem kerül az egyén kis teherbíró képességének is megfelelő messzeségbe, hanem ott tobzódik, toporog a szemünk előtt, hogy a biztonságot, nyugalmat ígérő meditációs eszközök álruhájában még sokkolóbb legyen a hatása.

József Attila költészete iszonyú erővel bír. „Levegőt!” c. versét minden magyar ember jól ismeri. Bármi módon utalunk rá, az feloldhatatlan belső feszültségeket hoz felszínre a hallgatóból. Éppen ezért korántsem vagyok biztos abban, hogy a költő beleegyezett volna művének ilyenfajta újraszületésébe. A vers eredeti mechanizmusai lemerevednek, a mű szerkezetének természetes mozgása leáll, s ez a rendellenes halál megintcsak nem az elsimulás felé vezet, sokkal inkább a feloldatlan, görcsös félelmeket rögzíti.

Úgy tűnik, a szerzők értelmezése szemben áll a létrejött műalkotások tényleges alakjával. Nyugalomra készítik fel hallgatóságukat, s aztán alaposan mellbe vágják az ellazult egyént az élet feloldhatatlan feszültségeivel.

A lemezt elsősorban erős idegzetű művészetrajongóknak ajánlom, de ők is jobb, ha nem pesszimista napjaik egyikén ismerkednek meg a versekkel.

Petőcz András és Sáry László ezúttal a nehezebbik, sötét arcukat mutatják meg nekünk.

Hogy Sáry Lászlóban benne rejlik a lélek napos oldala is, azt nem sokkal ezelőtt írtuk meg e lap hasábjain. Manuel Zurria fuvolája, s a keverőpultján éjszakákon át megalkotott hangszínek Sáry zenéjéből a kedves, emberközeli részeket nagyították fel.

Petőcz András a másik oldalt hozta felszínre.

A döntés az Önöké: hallgassák, amelyik közelebb áll a lényükhöz!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1804 • Mihail Ivanovics Glinka, zeneszerző († 1857)
1930 • Erich Bergel, karmester († 1998)
1945 • Frederica von Stade, énekesnő