Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Sokkal több mint ráncfelvarrás – Megújult a Turandot Szegeden

2009-07-28 00:17:23 Heiner Lajos

2009. július 25.
Szeged
Dóm tér
Szegedi Szabadtéri Játékok

PUCCINI: Turandot

Rálik Szilvia, Rost Andrea, Cselóczki Tamás, Cseh Antal, Nyári Zoltán, Kóbor Tamás, Gábor Géza
Vez.: Kesselyák Gergely

Napra pontosan fél évszázaddal korábban, Erkel Hunyadijával újult meg a Szegedi Szabadtéri Játékok. Egy nappal később pedig a János vitéz premierjére került sor – ez volt Szinetár Miklós első itteni rendezése, melyet még vagy két tucat további követett.
A rendezőt most bensőséges ünnepségen köszöntötte a Játékok vezetősége, átadva a korabeli előadás plakátjának másolatát. Szinetár pedig könnyeden anekdotázva idézte fel a „hőskort”.

Puccini utolsó operáját tavaly magyarul mutatták be, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy a fiatalok megszeressék az operát. Az idei felújítás nyelve olasz (kajánkodnék: a fiatalok egy év alatt megszerették az operát?).

Ám nemcsak a nyelv különbözteti meg a reprízt a tavalyi produkciótól.

Kesselyák Gergely rendezésében én változatlanul a nagy tablókat, a látványt vélem felfedezni, egy-két érdekes, esetleg vitatható megoldás mellett (Kalaf a gongot úgy szólaltatja meg, hogy ruhájával háromszor a földre csap – amúgy állítólag az 1965-ös előadásokon a bolgár Nikola Nikolov fejjel rohant a gongnak...). Megható a finálé, a halott Liu körül kergetőző, csókolózó Turandot és Kalaf, vagy az ünneplő tömeg, vérvörösben, éles a kontraszt a kis rabszolgalány fehér holttestével.

Egyetlen dolgot tartok zeneietlennek (noha kétségkívül hatásos): a taps alatt az opera utolsó néhány taktusának ismétlését.
Ami egyszer lezárult, az lezárult.

Rálik Szilvia a címszerepben szinte újjászületett. Tavaly aggódtam hangi kondíciója miatt, most egy vokálisan szinte intakt, lenyűgöző, ha kellett, jéghideg, ha kellett, lírai figurát hozott.
Abszolút világszínvonal.
Ahogy Rost Andrea Liuja is (a tavalyi előadás figurában legnagyobb csalódása Herczenik volt). Sok-sok szegedi emlékezetében még Tokody fájdalmas, lírai alakításai élnek. Rost is perfekt vokálisan, az ő rabszolgalánya lázadóbb, a III. felvonásban nem megalázkodott szolga, hanem szinte a hercegnő ellenfele.

Cselóczki Tamás rengeteget fejlődött tavaly óta. Szinte semmi elfogódottság, sem a színészi játékban, sem vokálisan, gyönyörűen szól a voce. Egyedül a Nessun dormában akadtak bizonytalan pillanatok. Érthető: mindenki ezt az operaslágert várta, no és pszichésen nem lehet könnyű úgy elénekelni, hogy néhány napja fachkollégája ugyanezen színpadon, ugyanezen áriában óriásit betlizett. Kesselyák egyébként – színpadi előadáson egyedülálló módon –„lezárta” az áriát (a koncerteken, lemezfelvételeken hallható változattal), hatalmas tapsot biztosítva tenoristájának, aki, ha fokozni lehet, még nagyobb elánnal és biztonsággal énekelt.

Remek vokális-színpadi alakítás a három minisztertől (Cseh Antal – Ping, Nyári Zoltán – Pang, Kóbor Tamás – Pong), méltóságteljes volt Gábor Géza Timurja.

A fentiek önmagukban garantálják a remek előadást. Ám – szemben 2008-cal – Kesselyák most nem csak rendezte, hanem vezényelte is az operát.
És ez adott egy új dimenziót az estének.
Taktusról taktusra lehetne végigjárni interpretációját, egyetlen példát hoznék: az I. felvonás Liu-áriájának rövid zenekari lezárását. Ezt a leheletfinom agogikát karmesterképzőkön kellene tanítani. Önkéntelenül is a Fiesco-ária kísérete jutott eszembe Panizza 1939-es Metropolitanes Boccanegrájából.
Hasonlóan dinamikus, de nem elkapkodott, árnyalt, színekben pompázó Turandot-dirigálást élőben még nem hallottam – lemezen is csak egyet, Mehtáét.

Egy szó, mint száz: az elmúlt 35 esztendőben a Szegedi Szabadtéri Játékok nagyon sok előadását láttam – és nagyon kevés ehhez foghatóan zseniálisat.

A tavalyi Turandot után olyan volt ez az este, mintha az ember egy Bruegel-festményt fekete-fehér újságpapírképen ismerne meg, majd az hirtelen előtte ragyogna a Kunsthistorisches Museumban.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.