vissza a cimoldalra
2020-07-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (650)
B. Nagy János emlékére (156)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (858)
Lehár Ferenc (707)
Pantheon (2689)
Régizene (3409)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4861)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4675)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1975)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3964)
Mozartról magasabban (697)
Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? (544)
Kimernya? (3697)
Lisztről emelkedetten (1003)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2801)
Franz Schmidt (3636)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bach a borok között (A Grazioso Kamarazenekar a Királyi Borházban)
Johanna, 2009-07-05 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. július 3.
Királyi Borház és Pincemúzeum

Grazioso Kamarazenekar
Szabó Anita, Móré Irén – fuvola
Gál Márta – csembaló

BACH:
III. Brandenburgi verseny, BWV 1048
IV. Brandenburgi verseny, BWV 1049
h-moll szvit, BWV 1067

Új helyszínnel gazdagodott Buda komolyzenei koncertélete. A Budai Várban, a Korona cukrászdával szemben, a Királyi Borház és Pincemúzeum területén rendezi háromrészes sorozatát a Nemzeti Filharmonikusok tagjaiból 2007-ben alakult Grazioso Kamarazenekar.
A helyszín pazar, az elképesztő, szerteágazó pincerendszerben palackozott borok százai tekinthetők meg elegáns vitrinekben kiállítva, s jó pénzért meg is kóstolhatja őket a látogató.

A három koncert közül a középsőt volt alkalmam meghallgatni pénteken este. Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt a szervezők az eredetileg az udvarra tervezett hangversenyt egy pinceszerű, hosszú, boltíves terembe menekítették, amely igen hangulatos, ám akusztikai szempontból meglehetősen macerás helyszínnek bizonyult.

A zenekar a terem közepén helyezkedett el, kör alakban, a nézők pedig két oldalról fogták közre az együttest. A terem teljesen megtelt s a közönség – sokan túl lévén már az első pohár bor elkortyolgatásán – kitűnő hangulatban volt. Ez a derű és elégedettség egyébként végigkísérte az egész estét. A zenészekből is a könnyedség áradt, akár egy jókedvű nyáresti házi muzsikálás tanúi volnánk.

S ebbe persze sok minden belefér. Készséggel siklunk el egy-két hamiskás hegedűhang felett, hamar feledjük azt a néhány tempóbéli zökkenőt, és az örömzenélésre koncentrálunk. Kicsit már nehezebben bocsátottam meg a cselló continuo hamisságát, de még nehezebben azt a tényt, hogy az együttes kevéssé tudott, vagy akart alkalmazkodni a terem adottságaihoz. A hangzás túl harsányra, túl vaskosra sikeredett. Különösen zavaró volt ez akkor, amikor a zenekarhoz fuvola is csatlakozott. A kétfuvolás Brandenburgi versenyben teljesen elnyomták Móré Irén és Szabó Anita játékát.

A h-mol szvitben még inkább szükség lett volna a visszafogott vonósjátékra. Főként azért is, mert Szabó Anita sok helyütt igen szép frazeálásokkal próbálkozott, melyeket sokszor inkább csak a mozdulataiból tudtam kikövetkeztetni, hallani nem sokat lehetett belőle. De a zenekartól sem mindig hallottam, hogy követték volna a fuvolista elképzeléseit. Talán, mert harsányságukban ők sem minden esetben vették észre azokat.

Ahogy hallgattam a koncertet, ott motoszkált a fejemben egy gondolat, melyet Varga Péter kollégám legutóbbi interjújában olvastam. Barthold Kuijken ugyan a régizenélésről beszélt, de azt hiszem, mondanivalója minden zenész számára megfontolandó lehet. Szerinte nagyon fontos, hogy a muzsikus, az előadó soha ne legyen elégedett teljes mértékben azzal, amit csinál. Hogy mindig legyenek újabb kérdései, mindig kételkedjen állításai helyességében. Azt hiszem, ezzel a módszerrel kerülhető el, hogy túl nagy önbizalommal és esetleg túl kevés alázattal nyúljunk egy-egy zseniális zeneműhöz.

A Grazioso Kamarazenekar koncertje számomra a profizmust képviselte. De jelen esetben ezt nem pozitívumként éltem meg. A profizmusnak azt a fajta attitűdjét éreztem, ami sikerességében már valószínűleg nem jut el a kételkedésig, a pontosabb kérdések megfogalmazásáig, így a helyesebb válaszokig sem. A profizmusnak azt az arcát láttam, ami elfeledte az alázatot. És hiába hallottam kiváló zenészeket, hiába játszottak zseniális muzsikát, hiába kaptak nagy tapsot, számomra játékukból hiányoztak a gondolatok.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA - Autósmozi

LEHÁR: A víg özvegy - MET-felvétel
A mai nap
született:
1879 • Ottorino Respighi, zeneszerző († 1936)
1933 • Komlóssy Erzsébet, énekművész († 2014)
1940 • B. Nagy János († 2007)