vissza a cimoldalra
2020-07-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11532)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (696)
Antonin Dvorak (199)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3971)
Régizene (3417)
Opernglas, avagy operai távcső... (20521)
A nap képe (2213)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1431)
Franz Schmidt (3640)
Lehár Ferenc (714)
Jazz (79)
Palcsó Sándor (298)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4863)
Radnai György művészete (59)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1978)
Zenei események (1015)
Zenetörténet (291)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Még mindig (Parsifal a MűPában)
- dni -, 2009-07-01 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. június 28.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

WAGNER: Parsifal

Amfortas: Tomasz Konieczny
Gurnemanz: Eric F. Halfvarson
Parsifal: Nikolai Schukoff
Klingsor: Oskar Hillebrandt
Kundry: Németh Judit
Titurel: Kováts Kolos
1. Grál lovag: Kiss Péter
2. Grál lovag: Ambrus Ákos
1. apród: Maximilian Sepp a Tölzi Fiúkórus tagja
2. apród: Julius Steinbach a Tölzi Fiúkórus tagja
3. apród: Nyári Zoltán
4. apród: Megyesi Zoltán
Viráglányok: Váradi Zita, Lloyd Cecilia, Fodor Gabriella, Korondi Anna, Keszei Bori, Schöck Atala
Egy hang: Schöck Atala

Rendező, díszlettervező: Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra
Fény: Györgyfalvai Károly
Zenei munkatársak: Bartinai Gábor, Petheő Zsolt
Közreműködik: Nemzeti Énekkar (karigazgató Antal Mátyás), MR Énekkar (karigazgató Somos Csaba), Budapesti Stúdió Kórus (karigazgató Strausz Kálmán), MR Gyermekkórus (karigazgató Thész Gabriella)
MR Szimfonikusok
A zenekart betanította: Stephen D’Agostino
Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

Három évvel ezelőtt engem ért az a nagy kitüntetés, hogy beszámolhattam a Budapesti Wagner-napok premierjéről, a Parsifal-bemutatóról. Az idei – ráadásul azon belül is a második – már úgymond repertoár-előadás, amiben ha vannak is szereplőváltozások, azok nem olyan jelentőségűek, hogy komolyabban foglalkozni kellene velük.
Esetleg arra kellene figyelnem, hogy nem kopott-e meg a rendezés? A veszély reális lehet egy szokásos, medvebőr-jelmezes, kellékekkel zsúfolt produkcióban, de itt talán mégsem. Egyszerűen nincs, ami elromoljon.

Most kellene teljesen ellazulva élvezni Wagnert. Figyelhetek olyan zenei folyamatokra, amelyekből egy ilyen nagyszabású remekműben mindig akad fölfedezni való.
De amit végül fölfedeztem, arra nem számítottam.

Éppen a látványban, a rendezésben voltak komoly eltérések a 2006-os „Uraufführung” és a mostani között. Apró változások, amiket esetleg nem csak azért nem tettek szóvá mások, mert nem látták mindkét előadást – lehet, hogy észre sem vették azokat.

Amfortas ezúttal bilincsben érkezik. Apró karkötő, messziről nem is látszik. A Grál felmutatásához le is kerül a kezéről. A mozdulat nem teátrális, ám ettől az egész szerep olvasata drámaian változik. Amfortas bűnös, akinek tette az egész közösséget sújtotta. Nem szánakoznak rajta, sőt, már nem várnak tőle semmit. Amikor a harmadik felvonásban felszólítják tiszte betöltésére, akkor is inkább követelnek, mint reménykednének.

Van még egy eltérés, ami jelentősen megváltoztatja a látvány értelmét és értelmezhetőségét: a három évvel ezelőtti előadáson a teljes kórus kottából énekelt, most viszont kívülről! Nyilván mindenki jobban tud így figyelni, egymásra, a zenekarra, és főleg a karmesterre, de ezen túl is, a tömeg úgy lett cselekvő részese a történetnek, hogy az sok ponton lényegesen megváltoztatta a képet.
Például a színpadon éneklő hat viráglány a korábbi előadásokon is körültáncolta a megkísértendő főhőst, de most a karzaton helyet foglaló nőikar is részt vehetett a „játékban”.
Ennél komolyabb, erősebb, sőt fenyegetőbb értelmet kapott a harmadik felvonásban Amfortas elszigetelődése: amikor nem képes a szentségeket kiszolgáltatni, a lovagok – mármint a kórus – hátat fordítanak neki...

Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra tehát nagyon komolyan belenyúltak az idei előadásba, de az eredmény mégsem győz meg. Az eredeti változat a legegyszerűbb szimbólumokkal csak az alapkérdésekre koncentrált, és én egész életemben emlékezni fogok a nagypénteki varázsban félrehúzott fekete drapéria után felragyogó világosságra.
Az új rendezés viszont elkezdett részletezni és értelmezni, amihez egy ilyen, félig szcenírozott előadásnak nincs elegendő tere és eszköze. Ezzel sajnos éppen a 2006-os verzió egyszerűsége és koherenciája szenvedett csorbát.

Természetesen nem bántam meg, hogy ott voltam, hiszen nagyon szép előadás volt, de kevésbé éreztem fókuszáltnak, mint 2006-ban.

A zenei megvalósítást most nem méltatnám különösebben, az első Budapesti Wagner-napok alkalmából álmélkodtunk a színvonalon, a másodikat élveztük – negyedik alkalommal pedig már elvárjuk.
Mintha kissé el lennénk kényeztetve!

Az énekeseket illetően legtöbben az osztrák születésű Nikolai Schukoff kvalitásain fanyalogtak, számomra kevéssé érthető módon. Szerintem a fiatal énekes azon tenorok közé tartozik, akik adott esetben bariton szerepet is képesek lennének elénekelni. A teljes spektrumban kiegyenlített és egészséges hangszínnel képes megszólalni, a magasságai nem préseltek, a mélyek nem huhognak. Christian Franz tényleg nagyobb átütőerővel bír, de Schukoff egy percig sem volt kevés, és különösen nem volt az ebben a szerepben, Parsifal ugyanis nem hős a klasszikus értelemben – és mint tudjuk: a szent gerelynek már az érintése gyógyít.
Egyébként is, ha egy énekes az adott szerepben meggyőző és szép alakítást nyújt, értelmetlen és igazságtalan másokkal összevetni.

De Halfvarson esetében mégis megteszem. Hatalmas és szép hang, gyönyörű alakítás. Ott helyben és élőben maradéktalannak tűnik, de utólag azon gondolkodom, hogy Gurnemanz szerepéhez inkább egy „gömbölyű”, meleg és barátságos hangszín lett volna kívánatos. Természetesen Matti Salminen jár az eszemben. (De ki tudja, az is lehet, hogy Polgár László?)

Németh Judit pedig fenomenális.

Mi hiányzott tehát a vasárnapi Parsifalból?
Semmi!

Nagyon várom a jövő évi Trisztánt és persze, ha csak egy sorozat Ring is lesz 2010-ben, azon szeretnék ott lenni.

Még valami: Retkes Attila pártelnökké jelölése kapcsán fórumainkon valaki megemlítette, hogy általában jó lenne, ha több muzsikus lenne a politikában. Csak annyit tennék hozzá:
Fischer Ádám for president!


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1895 • Kirsten Flagstad, énekes († 1962)
1934 • Van Cliburn, zongoraművész († 2013)
1947 • Orbán György, zeneszerző
1951 • Sass Sylvia, énekes
elhunyt:
2005 • Piero Cappuccilli, énekes (sz. 1929)