vissza a cimoldalra
2019-12-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11457)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1538)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62032)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1365)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3541)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1824)
Franz Schmidt (3481)
Pantheon (2463)
Operett, mint színpadi műfaj (4183)
Kórusok, kórusművek, karéneklés (115)
Élő közvetítések (8279)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2999)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4628)
musical (189)
Kimernya? (3376)
Balett-, és Táncművészet (5940)
Belcanto (933)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Húsz év múltán (Richard Strauss: Salome)
- zéta -, 2009-06-02 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. május 29.
Magyar Állami Operaház

R. STRAUSS: Salome

Gulyás Dénes, Temesi Mária, Natalia Ushakova, Gurbán János, Nyári Zoltán, Schöck Atala
A Magyar Állami Operaház Zenekara
Vez.: Dénes István)

Úgy tűnik, minden korosztálynak megvan a maga Salome-élménye. Ifjú operalátogató koromban tátott szájjal hallgattam az „öregeket”, Anja Silja 1968-as remekbeszabott vendégszerepléséről áradoztak, aki – elmondásuk szerint – az unottan realista rendezés kereteit burjánzó erotikával és sugárzó zeneiséggel töltötte ki. Silját a címszerepben nem láthattam. Nekünk Szikora János rendezése jutott. 1989-ben nem panaszkodtunk, kellően átgondolt, szecessziós díszletek közt, szecessziós elemekkel dúsított operával ismerkedhettünk meg.

Pozitívumnak tekinthető, hogy a produkció minden figurája akkor és később is adekvátan kiosztható volt a társulatban, itt elsőként a címszerepbe később beállt Zempléni Mária székbeszögező alakítása tolakszik emlékezetembe. S bár a rendszerváltással a vendégjárás erősen lecsökkent, a bemutatót követően azért a Saloméban viszonylag gyakran összefuthattunk jeles nemzetközi előadókkal. Közülük leginkább Fritz Uhl démoni Herodesére, és a 2003-ban Herodiásként visszalátogató Anja Siljára gondolok gyakran. (Aki ott volt, biztos emlékszik, amint a híres Hétfátyol-táncot, mint valami felkiáltójel, mozdulatlanul állva, megkövülten figyelte. Nincs az a rendezői színház, ami ennél hatásosabbat ki tud találni.)

Húsz évvel később Szikora János Saloméja még mindig a színen van, bár az időnkénti új beállásokkal a rendezés bizonyos elemei elvesztek. Csak egy példa: a legutolsó jelenetben Herodes parancsára beront négy katona, pajzsukkal beborítják, és azok között beszúrva négy dárdadöféssel megölik Salomét, akinek holtteste kizuhan a pajzsok alól. Most a pajzsok valahogy kint maradtak, így a döfések egyenesben érték a hősnőt. A hatásból minimum ötven százalék elveszett.

A megvalósítás ilyetén bizonytalanságai ellenére (melyet nem illik a rendező számlájára írni) a Salome a mai napig életképes rendezés. A figurák mozgatása pontosan szolgálja a drámát, s nem utolsósorban a zenei megvalósítás még mindig eléri a kívánt hatást.

A Salome zenei felelőse az elmúlt évtizedekben elsősorban Kovács János volt, ezúttal azonban a karmesteri pálcát Dénes István vette át tőle. Dénes érzékeli a darab súlypontjait, s tisztességgel segíti énekeseit is. Remekül fogja egybe a monstre zenekart, s ami talán kevéssé valósult meg, az valószínűleg az együttes próbák alacsony számában keresendő. Mindenesetre a némileg visszafogott tempók és nyomában a viszonylag tiszta zenekari játék a dirigens korrekt és biztos előadásra való törekvését célozták. De az öt zsidó jelenete talán még sosem sikerült ennyire ütősen.

A főszereplők egy kivétellel mind újonnan álltak be szerepeikbe. A címszerepben fellépő vendégművész, Natalia Ushakova mérsékelt teljesítményt nyújtott. Sportnyelven szólva ezen az estén Ushakova biztonsági kűrt futott. Tartózkodott minden olyan erőteljesebb hangi és színészi megnyilvánulástól, ami a szólam további előadását veszélyeztette volna. Erejét pontosan beosztotta ugyan, de nem lépte át a határt, amit – érzésem szerint – Richard Strauss hősnője sokszor megtesz. A határt a normalitás és az abnormalitás között. Ushakova Saloméja nem egy egzaltált, nem egy elkényeztetett királylány, hanem jólfésült úrilány egyfajta polgári miliőből. Alakítása ezért nem is lehetett több a korrektnél, s ha az előadással kapcsolatban hiányérzetünk volt, az nagyban „köszönhető” neki.

Gulyás Dénes Herodese viszont számomra revelációnak bizonyult. A pályája kezdetén elsősorban kantábilis szerepekben feltűnő MozartDonizettiVerdi-tenor a karrierje második felében szerepkört váltott, s a bel canto hősök helyére a deklamáló nagy karakterek kerültek. Közülük is kiemelkedett a Peter Grimes címszerepe és a Doktor figurája Eötvös Három nővérében. Ebbe a sorba pontosan illeszkedik Herodes szólama. Gulyásnál alap, hogy anyanyelvi szinten hozza a sprechgesang előadásmódot. Minden hangot a kifejezés szolgálatába állít, s ennek érdekében – valamikori bel canto dalnokként dicséretes módon – bátran mer csúnyán is énekelni. A figura szélsőségei Gulyás alakításában jobban kijönnek. Herodese így a megszokottaknál is kéjvágyóbb és ugyanakkor gyávább. Retteg a következményektől, a hatalmat és a helyzetéből fakadó előnyöket viszont nem bírja elengedni. Pszichózisa nagyon is valóságosnak tűnik. Gulyás produkciója helyet követel a bevezetőben említett nagy alakítások között, s az énekes összetett pályáján újabb szerepeket vetíti látnoki szemünk elé (pl. remek Loge lehetne).

Herodiás szólamát Temesi Mária énekelte – szintúgy először. Előadásában erősödött a szerep mellékfigura volta. Ennek oka az lehet, hogy bár Temesi a szólamot tisztességgel leénekelte és a színpadi alakítása is megfelelt az eredeti rendezői elképzeléseknek, de előadása eklektikusnak bizonyult. Ennek gyökereit az eredeti Szikora-rendezésben találhatjuk. Szikora kevésbé találta meg a kulcsot a királynő alakjához, de ez csak Silja néhány évvel ezelőtti vendégszereplésénél tűnt fel. Temesi királynője kevésbé rémisztő, kevésbé gyengéd és kevésbé uralkodói, mert e jellemvonásokat folyamatosan váltogatja, ahelyett, hogy egyetlen jellemző tulajdonságot valósítana meg konzekvensen.

Folytatódott a gátlástalan szerepkiosztás Nyári Zoltán esetében, aki Narraboth megformálásával mutatkozhatott be. Az amúgy szimpatikus énekes egy-két éven belül már szinte mindent kipróbált, amit tenorista csak megtehet. Volt Tamino és Turiddu, Lenszkij és Don José. Most a német hősi fach egyik kezdő szerepében próbálkozott, mint más szerepben is: nagy akarással és kevesebb stílusérzékkel. Kár lenne érte, oly sok félbeszakadt karriert látni.

Schöck Atala pontosan teljesítette az Apród szerepének követelményeit, hallatszik rajta a „bayreuthi iskola”. Jochanaan régi alakítója Gurbán János. A mostanában – érzésem szerint indokolatlanul – háttérbe szorult hősbariton példás hangi teljesítményt nyújtott a próféta szerepében.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

"A szomorúság és vigasz énekei - Liszt Ferenc kései zongoraművei"
Lemezbemutató és koncert
A lemezt bemutatja: Domokos Zsuzsanna, zenetudós, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont Igazgatója, valamint Hunka Róbert Zoltán, a lemez producere (Hunnia Records and Film Production)
Közreműködik : Borbély László (zongora)

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Komáromi Márton (ének)
Bereczki Julianna (csembaló), Fahidi Patrícia (hegedű), Derzsi-Pap Enikő (hegedű), Botos Veronika (brácsa), Maróth Bálint (cselló), Tóth-Kiss Péter (nagybőgő)
"Barokk Kamaraest"
Händel, Vivaldi, Scarlatti, Pergolesi, Caldara művei

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Rácz János (fuvola), Várnai Beáta (klarinét), Polonkai Judit (fagott), Szélpál Krisztina (oboa), Tóth Gábor (kürt)
Verbőczi Noémi, Kóbor Demeter (tánc)
Az est házigazdája: Tóth Endre zenetörténész
A karácsonyi verseket, novellákat válogatta és előadja: Hirtling István Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész
"Karácsonyi ének"
DVOŘÁK: Szláv táncok op. 46, no. 8
CSAJKOVSZKIJ: A diótörő - részletek
Jingle Bells, New Orlrans Style
La Paloma
J.S. BACH: D-dúr szvit, BWV 1068 - Air, Gigue
SOSZTAKOVICS: 2. keringő
DELIBES: Pizzicato a Sylvia című balettből
ABREU: Tico-Tico

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Kodály 137"
KODÁLY: Hét zongoradarab op. 11 – 6. Székely nóta
KODÁLY: Négy dal – 2. Nausikaa
KODÁLY: Magyar népzene – 8. A rossz feleség
KODÁLY: Marosszéki táncok
KODÁLY: Kádár Kata
KODÁLY: Hét zongoradarab, op. 11 – 2. Székely keserves
Fodor Bernadett, Rálik Szilvia (ének), Kovács Gergely (zongora)
KODÁLY-GYULAI PÁL: Este
ZÁMBÓ JONATÁN: Álomtündérek – négy bölcsődal
KODÁLY: Új esztendőt köszöntő
DOBOS DÁNIEL: Regős ének
KODÁLY: Semmit ne bánkódjál
KODÁLY: Esti dal
Mondok Yvette (ének)
Alma Mater kórus
Vezényel: Somos Csaba
A mai nap
született:
1770 • (vlsz.) Ludwig van Beethoven, zeneszerző († 1827)
1775 • François-Adrien Boïeldieu, zeneszerző († 1834)
1882 • Kodály Zoltán, zeneszerző, népzenekutató, zenetudós († 1967)
1917 • Delly Rózsi, énekes († 2000)
1946 • Trevor Pinnock, karmester, csembalista
elhunyt:
1783 • Johann Adolph Hasse, zeneszerző (sz. 1699)
1921 • Camille Saint-Saëns, zeneszerző (sz. 1835)
1923 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző (sz. 1873)