vissza a cimoldalra
2020-07-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3410)
A MET felvételei (650)
B. Nagy János emlékére (156)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (858)
Lehár Ferenc (707)
Pantheon (2689)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4861)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4675)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1975)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3964)
Mozartról magasabban (697)
Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? (544)
Kimernya? (3697)
Lisztről emelkedetten (1003)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2801)
Franz Schmidt (3636)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Vendégünk ismét Csehország (A Cseh Filharmonikusok második koncertje)
BaCi, 2009-05-30 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. május 28.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Cseh Filharmonikus Zenekar
Vez.: Zdenĕk Mácal

MARTINŮ: I. szimfónia, No.1, H.289
MAHLER: I. (D-dúr, „Titán”) szimfónia, No.1

Fantasztikus este volt!
Pedig majdnem lemondtam ezt a koncertet, mert olyan nehéz időszak előzte meg nálam a 28-i estét, hogy szinte biztos voltam benne: ennyire fáradtan kínszenvedés lesz ezt a két terjedelmes szimfóniát egymás után végighallgatni.
Nem lett igazam. A koncert cseppet sem volt megterhelő, ellenkezőleg: a sűrű hanganyag ellenére üdítően hatott az emberre. Frissen, energikusan távoztunk a MűPából, megszabadulva minden fölösleges, fárasztó görcstől, amelyek általában megnehezítik az életet.
De ne szaladjunk ennyire előre.

A pozitív élmények már az előcsarnokban megkezdődtek. A jegyet osztogató hölgy a szokásos kimért udvariasság helyett kedvesen, szinte barátságosan fordult ügyfeleihez. Érezni lehetett, hogy köze van ehhez a házhoz, mindahhoz, ami itt folyik, nemcsak egy időlegesen betévedt alkalmazott.

Szeretném megköszönni Kovács Sándornak, Laki Péternek – és persze a szervezőknek, hogy őket kérték fel a megírásra – a remek ismertetőt. A pontos, precíz, és a szokásos adomáikkal teli anyag lehetőséget nyújtott a hallgatónak, hogy legalább öt perccel a kezdés előtt ráhangolódjék arra, amit hallani fog.

És persze a lényeg: a Cseh Filharmonikus Zenekar és Zdenĕk Mácal olyan rálátással, bölcsességgel és lenyűgözően mély érzelmi töltettel adta elő ezt a két remekművet, mellyel még a fővárosi koncertek rendszeres látogatója is csak ritkán találkozhat.

A zenekar átlagéletkora meglehetősen magas. A sok ősz fej között azonban inkább fiatalokat látni, a középkorosztály soraiból van legkevesebb az együttesben.

A Martinů indulása nem volt teljesen zökkenőmentes. A zongorista – aki az éltesebb játékosok közé tartozott – professzoros ritmusjátéka nem egyszer jelentős különbséget eredményezett közte és a zenekar között. De az első percekben sokszor maga az együttes is részletekben érkezett meg ugyanahhoz az ütemhez.

A hangzás, ennek az érdekes, a sok kromatika miatt úszó, lebegő hatású indításnak az alapvető tónusa azonban már ekkor lebilincselő volt. Olyan lazán ülnek a hegedűsök, olyan arisztokratikus nyugalommal kezelik a vonót a csellisták és a nagybőgősök is, hogy az ember valamiféle testetlen, céltalan, széteső hangot vár. Ehelyett tömör, összefogott, határozott körvonalakkal rendelkezik minden hang, ami az egyén hangszerét elhagyja. Ugyanez jellemzi a fúvósokat is. A második tétel leginkább az övék. Mindenki bátran felvállalja saját szólamát. Merészek a formálások, változatosak a hangindítások, szinte meg lehet fogni a dallamíveket, melyek a zenekar hátsó soraiból felcsendülnek. S itt már az összjátékkal sincs semmi probléma.

A harmadik, Largo tételben ismét a gyönyörű vonóshangzás kerül előtérbe. Kovács Sándortól megtudhatjuk, hogy valószínűleg már ez a zene is a fasiszták kegyetlenkedéseinek áldozatul esett lidicei lakosoknak állít emléket. (Bár később Martinů egy önálló darabbal is megemlékezik a szülőhelyétől nem messze fekvő falucskában történt borzalmakról.)
A zárótétel aztán elfeledteti velünk a gyászt, a borzalmakat. A végére maradnak a szerző sajátos hangzásvilágának lendületes részei.

Már ekkor óriási az együttes sikere. A budapesti közönség, úgy tűnik, megértette és meg is szerette Martinů Első szimfóniáját. Igaz, valószínűleg rajtam kívül mások is akadtak, akik hallották néhány hónappal ezelőtt a Prágai Rádiózenekar előadásában. Akkor is jó zenének tűnt. De abból az előadásból nem derült ki, mennyi érdekes ritmikai eltolás, izgalmas belső szólam teszi különlegessé és nehézzé ezt a szimfóniát.

A második rész aztán már biztos sikert ígért.
Jöttek az ismerős dallamok, a Vándorlegény-dalok közismert tétele, majd pedig a hazánkban is népszerű János bácsi dallama. Itt derült ki, hogy a fúvósok nemcsak merészek, hanem teljesen profik is. Tökéletes volt valamennyi trombitaállás, a klarinét, a fuvola természetzenébe jól illő fricskái. Talán a kürtszólamban lehetett volna kevesebb gikszer, de a hangzás, a hegyeket, erdőket, vadászatokat megidéző zengő kürthang kárpótolt mindenért.
Egészen érdekes volt a János bácsi-téma bemutatása nagybőgőn, hogy aztán az est legszebb pillanatai szólalhassanak meg a klezmereket idéző harmadik tétel stílusos megfogalmazásában.
A negyedik, záró tétel még egy kicsit emlékezik az előző rész gyászos zárására, de aztán ujjongva, az ősz koponyákat és a karmester korát meghazudtoló erővel robban a zene. A termen végigsöpör a vihar, de nem pusztító orkánként, hanem az újjászületés életerejét hirdetve.

Zdenĕk Mácal nem látványos karmester. Nagyon messze van például a finn iskolától, ahol a folyamatok örökös kézbentartása a szokás. Mácal csak alapon mozog, s pusztán ott nyúl bele a zenébe, ahol szükségét érzi. Ott azonban olyan erősen, hogy talán még egy szakiskolásból is profi teljesítményt hozna ki. Csak apró érdekesség, hogy nem a dinamikának megfelelően dirigál – pianóban nem feltétlen kicsik a mozdulatai, fortéban pedig nem mindig nagy lendülettel vezényel. A hangok intenzitása, a karakter, a hangindítás milyensége, szóval azoknak a dolgoknak a mértéke látszik a kezén, amiket nem lehet rögzíteni a kottapapíron.

Hála istennek Prága itt van egész közel, s így reménykedhetünk, hogy minden koncertévadban megcsodálhatjuk Mácal piperkőc bevonulását, s persze vele együtt az együttes világszínvonalú hangjait.


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA - Autósmozi

LEHÁR: A víg özvegy - MET-felvétel
A mai nap
született:
1879 • Ottorino Respighi, zeneszerző († 1936)
1933 • Komlóssy Erzsébet, énekművész († 2014)
1940 • B. Nagy János († 2007)