Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Ritka csemege (Anton Bruckner kamarazenéje)

2009-05-29 09:00:00 BaCi

Anton Bruckner kamarazenéje BRUCKNER:
String Quintet in F major
Intermezzo in D minor
Rondo in C minor
String Quartet in C minor

Fine Arts Quartet
Gil Sharon – viola

Naxos
8.570788

Anton Brucknert néhány évtizeddel ezelőtt kezdte magának felfedezni a magyar közönség.
A konzervatív neveltetésű, mélyen vallásos osztrák zeneszerző a családi hagyományt követve sokáig tanítóként képzelte el jövőjét, a zeneszerzés ismereteinek elsajátításával kezdetben csak autodidakta módon foglalkozott.

Harminc éves is elmúlt, amikor a linzi dóm orgonistájaként rászánja magát a pályamódosításra, s innentől kezdve minden idejét a zenének szenteli. Ekkor jönnek még csak az igazi tanuló évek. Ebben az időszakban kerül Wagner hatása alá, megismerkedik a Tannhäuser, a Lohengrin, a Bolygó hollandi és – ami igazán meghatározó - a Trisztán zenéjével. Első szimfóniáit, jelentősebb miséit egy évtizednyi kemény munka után, negyven évesen veti papírra.

Az igazi ismertséget az 1870-es, ’80-as évek hozzák meg számára. A VII. szimfónia, a Te Deum és a felvételünkön is hallható F-dúr vonóskvintet tették Brucknert sikeres szerzővé, melyet 1891-ben egy bécsi díszdoktori címmel is jutalmaztak honfitársai.

Az 1878-79-ben született kvintett a hozzá kapcsolódó Intermezzóval együtt tehát érett alkotásnak tekinthető. Mégis meglehetősen nehéz szavakba önteni, a romantika mely vonulatához tartozik ez a kamaramű. A terjedelmes tételek világosan magukon hordják Wagner zenéjének nyomait. A hosszan kígyózó dallamok, véget nem érő harmóniamenetek, a bizonytalan, állandóan változó talapzat azonban a wagneri érzelmesség helyett Brahms mély intelligenciáját hordja magában.
Furcsa ötvözet. Az ember nem tudja eldönteni, hogy Bruckner hangjait hallgatva érezzen inkább, vagy gondolkodjék.

Egészen más zene a jóval korábbi c-moll vonósnégyes. Az 1862-ben íródott darabot csak Bruckner halála után találták meg a linzi tanulóévek alatt vezetett vázlatkönyvecskében. Ezek az alkotások még csak az önálló ismerkedés időszakának termékei. Wagner és Brahms hatása itt még nem érvényesül, csupán egy tehetséges, olvasott ifjú zsengéit tartalmazza a kis füzetecske.

A jóval rövidebb vonósnégyes sokkal könnyebb, sokkal áttetszőbb, mint a kvintett. Itt szép számmal akadnak apró motívumok, lazább a szólamok felrakása, több a lélegzetvételi hely, mint a későbbi darabokban.

A Fine Arts Kvartettnek teljesen mindegy, hogy Bruckner korai, vagy érett alkotásait szólaltatják meg. Mindkét esetben fantasztikus előadást produkálnak. Tökéletes kamarazene, mely nélkülöz minden előadói túlzást, mégis kifejező, érzelemgazdag, és rendkívül intenzív. Gil Sharon pedig – határozott karaktere ellenére – teljes összhangban muzsikál a kvartett tagjaival.

Bruckner elsősorban a monumentális alkotásokat kedvelők körében tehet szert népszerűségre. Mahler és Wagner, sőt talán a Brahms-szimfóniák csodálói között is sokan vannak, akik már felfigyeltek az ő szimfóniáira, miséire. Bár Bruckner zenéje nem hordoz magában olyan zenetörténeti jelentőségű újításokat, mint a fent említett szerzők muzsikája, mindenképpen érdemes rá, hogy akik az utóbbi évtizedek „divatjától” távol maradva még csak hírből ismerik, azok is szenteljenek neki egy kis figyelmet. A kiadvány jó alkalmat nyújt a kisebb, átláthatóbb formákat előnyben részesítő hallgatóknak, valamint a kamarazene kedvelőinek is, hogy közelebb kerüljenek egy művelt, rendkívül érzékeny szerző életművéhez.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.