vissza a cimoldalra
2020-09-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62451)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (306)
Régizene (4435)
Eiffel Műhelyház (291)
Társművészetek (2081)
Kimernya? (3772)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4934)
Balett-, és Táncművészet (6037)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1449)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4108)
Franz Schmidt (3691)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2060)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2841)
A nap képe (2234)
Opernglas, avagy operai távcső... (20659)
Lisztről emelkedetten (1013)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hangzáshidak (Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams)
Dauner Nagy István, 2009-05-14 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams EÖTVÖS PÉTER:
As I Crossed a Bridge of Dreams
Mese

BMC
BMC CD 138

Van-e kompetenciája egy komolyzenei újságnak Eötvös műveihez?
Nincs kétségem, ezekről a felvételekről zenét hallunk, még akkor is, ha ezúttal végképp értelmetlen mindezt Pernye András végletesen puritán feltételei szerint értelmezni, merthogy a zenetudós szerint a zene alapelemei: a dallam, a ritmus és a harmónia. Minden, ami ezeken kívül van, lehet gyönyörködtető, de nem tartozik a lényeghez. Ezek szerint minden, ami Eötvös álom-hídjában tetszik – sőt, minden, ami egyáltalán benne van –, lényegtelen?

Nem tudom, melyiket értem félre, de az biztos, hogy ez a stílus sokaknak könnyen adja magát. A „lényeghez” nem tartozó komponensek lépnek elő, a hangszínek, a dinamika – és főleg az akusztikai tér – válnak igazán fontossá, a „klasszikus” zenei eszközök rovására.

A kísérőfüzetben maga Eötvös is „hangzások-színházáról” beszél:

„Az én felfogásom szerint minden ami hallható, az a zene világához tartozik. A beszéd, a hangszerek hangja, az összes zaj és zörej, amely minket körülvesz. A zeneszerző feladata mindezt formába önteni, megszerkeszteni, a hallgató számára »értelmet« közvetíteni.”

A gondolat nem új, sőt, az érzékek közvetlen auditív megdolgozása a klasszikus szerzőknél is sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Legfeljebb az ennyire vegytiszta formája inkább a könnyűzene felől terjeszkedő zenészekre jellemző, gondolom, emlékeznek a Pink Floyd helikoptereire, vagy Roger Waters Amused To Death albumáról a tücsökciripelésből, távoli kutyaugatásból, halk rádiószóból kibontakozó hangkulisszára.

Az tény, hogy Eötvös sokkal tudatosabb, szebb, és mélyebb zenét komponál, mint a fent említettek. Eötvös nagyságrendekkel komolyabb és felkészültebb mester, és ez hallatszik is. Rokonszenves, hogy bár a szerző hosszan tartó stúdiómunkával rakta össze a kívánt akusztikai környezetet, mégsem engedett az olcsó elektronikus effektek csábításának. Az elkészült műnek nagyon komoly erősségei lettek az előadók, elsősorban az éneklő-recitáló Elizabeth Laurence, de a többi hangszeres szólista, és az egész UMZE is.

Tartsanak bár sznobnak, de le kell szögeznem, hogy elképzelhetetlennek tartok bármilyen szintetizátort, vagy más kütyüt, ami akár csak megközelíthetné azt, ahogy egy hús-vér muzsikus által megszólaltatott kontrabasszus harsona szól. Az összkép pedig meditatív és költői.

Talán pontosan ez az a stílus, ami a legjobb esélyekkel csábíthat el a könnyűzenéhez szokott, de igényes embereket. Első és felületes pillantásra nem is olyan nagy a különbség, de aki másodszor és alaposabban is odafigyel, komoly és gazdag tartalmat talál.

Nekem mégis vannak fenntartásaim. Talán jobban körül tudom írni a hiányérzetem, ha Eötvös már idézett magyarázatával szállok vitába.
„Értelmet közvetíteni” – mondja a szerző, de a hangszínház, a Pernye által másodlagosnak tartott hangszín és tér itt nem annyira hozzáadott és kiteljesítő ráadás, hanem maga a cél. Ezért amit hallok, az majdnem teljes egészében emocionális jelentést hordoz, és Eötvös más műveihez képest kevésbé jelent intellektuális kihívást. Értelmet kevésbé, inkább érzelmet közvetít.

A dupla albumban a CD mellé kapunk egy DVD-t, amit az As I Crossed a Bridge of Dreams 5.1-es térhatású változata mellett tartalmazza a magyar népi szövegekből összerakott, Mese című, szintén hangzás-színházi produkciót. Ezzel az 1968-as szerzeménnyel alighanem azért tudtam kevésbé megbarátkozni, mert a töredékekben felismert szövegek egy jó része ismert, de mégsem tudom összerakni. Természetesen a szerzemény nem arról a szövegről szól, hanem az asszociációkról, a reflexekről, de akkor talán elvontabbnak kellene lennie. Így a szöveg a zenével szemben, a zene pedig a szöveggel szemben működik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Gulyás István (zongora)
Liszt: Zarándokévek, Első év: Svájc


15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Szokolay Ádám - zongora
BARTÓK BÉLA:
Három csíkmegyei népdal zongorára (1907), BB 45b
Zongoraszonáta (1926), BB 88
Válogatás a Gyermekeknek című sorozatból (1908-09), BB 53
Román kolindadallamok (I. sorozat, 1915), BB 67
Szonatina (1915), BB 69
Román népi táncok (1915), BB 68
Táncszvit (1923, 1925), BB 86

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Berecz Mihály (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
Ünnepi hangverseny Bartók Béla halálának 75. évfordulóján

Bartók: Táncszvit, BB 86a
Beethoven: 2. (B-dúr) zongoraverseny, op. 19
Beethoven: Lento assai
Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, BB 114
Élő közvetítés!

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Andrew Staples (tenor)
Szőke Zoltán (kürt, Báll Dávid (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
"Európai hidak 2020 - Egyesült Királyság"
Haydn: Induló a walesi herceg tiszteletére, Hob. VIII:3
Britten: Simple Symphony
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
James MacMillan: Cumnock Fair
A mai nap
történt:
1835 • A Lammermoori Lucia bemutatója (Nápoly)
született:
1877 • Alfred Cortot, zongorista († 1962)
1891 • Charles Münch, karmester és hegedűs († 1968)
1898 • George Gershwin, zeneszerző († 1937)
1930 • Fritz Wunderlich, énekes († 1966)
elhunyt:
1945 • Bartók Béla, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1881)