vissza a cimoldalra
2019-11-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11446)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3273)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4430)
Operett, mint színpadi műfaj (4146)
Zenetörténet (256)
Bartók Rádió (757)
Legyen a zene mindenkie! - avagy mit tehetnenk a mai magyar enekoktatasert (61)
Lisztről emelkedetten (977)
Társművészetek (1439)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (109)
Balett-, és Táncművészet (5936)
musical (188)
Élő közvetítések (8232)
Pantheon (2442)
Momus-játék (5761)
Palcsó Sándor (267)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3499)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hangzáshidak (Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams)
Dauner Nagy István, 2009-05-14 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams EÖTVÖS PÉTER:
As I Crossed a Bridge of Dreams
Mese

BMC
BMC CD 138

Van-e kompetenciája egy komolyzenei újságnak Eötvös műveihez?
Nincs kétségem, ezekről a felvételekről zenét hallunk, még akkor is, ha ezúttal végképp értelmetlen mindezt Pernye András végletesen puritán feltételei szerint értelmezni, merthogy a zenetudós szerint a zene alapelemei: a dallam, a ritmus és a harmónia. Minden, ami ezeken kívül van, lehet gyönyörködtető, de nem tartozik a lényeghez. Ezek szerint minden, ami Eötvös álom-hídjában tetszik – sőt, minden, ami egyáltalán benne van –, lényegtelen?

Nem tudom, melyiket értem félre, de az biztos, hogy ez a stílus sokaknak könnyen adja magát. A „lényeghez” nem tartozó komponensek lépnek elő, a hangszínek, a dinamika – és főleg az akusztikai tér – válnak igazán fontossá, a „klasszikus” zenei eszközök rovására.

A kísérőfüzetben maga Eötvös is „hangzások-színházáról” beszél:

„Az én felfogásom szerint minden ami hallható, az a zene világához tartozik. A beszéd, a hangszerek hangja, az összes zaj és zörej, amely minket körülvesz. A zeneszerző feladata mindezt formába önteni, megszerkeszteni, a hallgató számára »értelmet« közvetíteni.”

A gondolat nem új, sőt, az érzékek közvetlen auditív megdolgozása a klasszikus szerzőknél is sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Legfeljebb az ennyire vegytiszta formája inkább a könnyűzene felől terjeszkedő zenészekre jellemző, gondolom, emlékeznek a Pink Floyd helikoptereire, vagy Roger Waters Amused To Death albumáról a tücsökciripelésből, távoli kutyaugatásból, halk rádiószóból kibontakozó hangkulisszára.

Az tény, hogy Eötvös sokkal tudatosabb, szebb, és mélyebb zenét komponál, mint a fent említettek. Eötvös nagyságrendekkel komolyabb és felkészültebb mester, és ez hallatszik is. Rokonszenves, hogy bár a szerző hosszan tartó stúdiómunkával rakta össze a kívánt akusztikai környezetet, mégsem engedett az olcsó elektronikus effektek csábításának. Az elkészült műnek nagyon komoly erősségei lettek az előadók, elsősorban az éneklő-recitáló Elizabeth Laurence, de a többi hangszeres szólista, és az egész UMZE is.

Tartsanak bár sznobnak, de le kell szögeznem, hogy elképzelhetetlennek tartok bármilyen szintetizátort, vagy más kütyüt, ami akár csak megközelíthetné azt, ahogy egy hús-vér muzsikus által megszólaltatott kontrabasszus harsona szól. Az összkép pedig meditatív és költői.

Talán pontosan ez az a stílus, ami a legjobb esélyekkel csábíthat el a könnyűzenéhez szokott, de igényes embereket. Első és felületes pillantásra nem is olyan nagy a különbség, de aki másodszor és alaposabban is odafigyel, komoly és gazdag tartalmat talál.

Nekem mégis vannak fenntartásaim. Talán jobban körül tudom írni a hiányérzetem, ha Eötvös már idézett magyarázatával szállok vitába.
„Értelmet közvetíteni” – mondja a szerző, de a hangszínház, a Pernye által másodlagosnak tartott hangszín és tér itt nem annyira hozzáadott és kiteljesítő ráadás, hanem maga a cél. Ezért amit hallok, az majdnem teljes egészében emocionális jelentést hordoz, és Eötvös más műveihez képest kevésbé jelent intellektuális kihívást. Értelmet kevésbé, inkább érzelmet közvetít.

A dupla albumban a CD mellé kapunk egy DVD-t, amit az As I Crossed a Bridge of Dreams 5.1-es térhatású változata mellett tartalmazza a magyar népi szövegekből összerakott, Mese című, szintén hangzás-színházi produkciót. Ezzel az 1968-as szerzeménnyel alighanem azért tudtam kevésbé megbarátkozni, mert a töredékekben felismert szövegek egy jó része ismert, de mégsem tudom összerakni. Természetesen a szerzemény nem arról a szövegről szól, hanem az asszociációkról, a reflexekről, de akkor talán elvontabbnak kellene lennie. Így a szöveg a zenével szemben, a zene pedig a szöveggel szemben működik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Szent Gellért Plébániatemplom

Weiner liturgikus bérleti sorozat I. - Sztán István emlékére
HAYDN: Korál
Romasz Jácint, Svajka Lázár, Erdősi Máté (trombita) Felkészítő tanár: Monoki Attila
Pusztán Fanni, Haga Réka, Nagy Sándor (trombita) Felkészítő tanár: Ifj. Sztán István
J.S. BACH: Ária a 208- as kantátából
J.J. MAURET: Rondó
Sallai D. Barna, Horeczky Balázs (trombita), Bereczky Bence Gergő (kürt), Dogi Henrik (harsona), Ocskai Miklós (tuba), Felkészítő tanár: Kovács Kálmán
GRIEG: 2 elégikus melódia op.34. (1. Szívfájdalom, 2. Az utolsó tavasz)
Szakgimnáziumi vonószenekar, Vezényel: Ludmány Emil
SUSATO: Reneszánsz táncok I., II., VI. tétel
J.S. BACH: Choral
Huszti Boldizsár, Springs Botond, Sallai D. Barna, Horeczky Balázs (trombita), Wadi Shahin Ákos, Bereczky Bence Gergő (kürt), Ruzsányi István, Dogi Henrik, Nok Roland (harsona), Vida Mátyás, Hegyi Máté (tuba), Körényi Péter, Ligeti Kadosa (ütőhangszerek), Felkészítő tanár: Bálint Rezső
KODÁLY: Esti dal
Weiner Vegyeskar, Vezényel: Balassa Ildikó

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, a Dunaharaszti AMI, a Bartók Konzervatórium ütőhangszeres növendékei (felkészítő tanárok: Tóth Benedek, Bojtos Károly, Holló Aurél)
A Zeneakadémia ütőhangszeres hallgatói
Amadinda Ütőegyüttes
"Amadinda Percussion Project" - Hommage à Balázs Oszkár
BALÁZS OSZKÁR: Nyolc trió
BALÁZS OSZKÁR: Utazás Pentatóniába
BALÁZS OSZKÁR: Három burleszk
BALÁZS OSZKÁR: Integráció
JOHN CAGE: Amores
BALASSA SÁNDOR: Quartetto per percussioni, op. 18
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Goran Filipec (zongora)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kollár Imre
"Lemezbemutató koncert"
LISZT–BUSONI: Spanyol rapszódia
LISZT: Magyar fantázia, De Profundis, Haláltánc
A mai nap
született:
1833 • Alekszandr Porfirjevics Borogyin, zeneszerző († 1887)
1939 • Lucia Popp, énekes († 1993)
elhunyt:
1948 • Umberto Giordano, zeneszerző (sz. 1867)
1997 • Kroó György, zenetörténész (sz. 1926)
2010 • Henryk Górecki, zeneszerző (sz. 1933)
2013 • John Tavener, zeneszerző (szül. 1944)