vissza a cimoldalra
2020-01-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (605)
Zenetörténet (262)
Kimernya? (3421)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4662)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3645)
Franz Schmidt (3511)
Pantheon (2511)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1850)
Operett, mint színpadi műfaj (4207)
Élő közvetítések (8352)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62059)
Kedvenc magyar operaelőadók (1155)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2708)
Palcsó Sándor (279)
Miller Lajos (91)
Ilosfalvy Róbert (875)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Forrongó délután (A BFZ és Hillary Hahn)
Matheika Gábor, 2009-05-12 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. május 10.
Zeneakadémia

Budapesti Fesztiválzenekar
Hilary Hahn (hegedű)
Vez.: Fischer Iván

ROSSINI: A tolvaj szarka – nyitány
MOZART: A-dúr hegedűverseny, K.219
DVORÁK: VII. (d-moll) szimfónia, Op.70

Lehetett már hallani a Budapesti Fesztiválzenekart ennél egységesebben, precízebben, adott esetben nagyobb összpontosítással muzsikálni. Volt már meggyőzőbb a zenekari egység, kifinomultabb az összhangzás, sőt, ezúttal egy-egy rézfúvós bizonytalanság is becsúszott. A helyzet azonban az, hogy az együttes olyan felmérhetetlen mennyiségű belső energia hordozója, amiről azt gondolhatnánk, önmagában elégséges a Zeneakadémia egyetlen mozdulattal való újjáépítéséhez.

Apropó Zeneakadémia. A szóban forgó hangverseny harmadízben szólalt meg, ráadásul délutáni időpontban; első két alkalommal a Művészetek Palotája szolgáltatta a színpadot. Érdekes lenne egyszer megtapasztalni, hogy ilyen esetben, amikor nemcsak az időpont, de a helyszín is cserélődik, ráadásul harmadik alkalommal kellene a zenekar muzsikusainak ugyanazon a hőfokon teljesíteniük, változik-e valami e pár nap leforgása alatt a megszólalás minőségében, az összpontosításban, urambocsá az interpretáció koncentráltságában. Egy bizonyos, az előadói szándék komolysága nem csorbult semmit, no nem mintha ez nem volna elvárható Fischer Iván együttesétől. A végeredmény összességében lehengerlő, megsemmisítő.

Nehéz bármit mondani arról, ahogy megszólalt Dvořák VII. szimfóniája, pedig ezúttal valóban nem makulátlan énjét mutatta a zenekar. Ilyen esetben azt mondom, sebaj, sőt a maximális pedantéria hiánya, ha lehet, előnyére vált az előadásnak. Sokak számára, és ez talán nem mellékes, azért még ma is problémás ez a mű. A tény, hogy ez esetben a cseh mester képtelen volt azzal a könnyedséggel, magától értetődő folyamatossággal komponálni, mint egyébként, talán nyomot hagyott a darabon. Azt világosan éreztem mindig is, hogy tematikai anyaga talán a legerősebb a szimfóniák összevetésében, beleértve a Kilencediket is, ám az a gördülékenység nincs meg benne, amely például az ezt követő G-dúr ópuszra kétségkívül jellemző.

Pedig nagyon szerettem volna rajongani érte már kora ifjúságom óta, mert borongós, sőt néhol vészjósló légköre rendkívüli mértékben vonzott. Könnyen lehet egyébként, hogy épp a megformálással járó küzdelem jelentette a belépőt, és teremtette meg a lendületet az azt követő problémamentesebb alkotói korszakhoz. Egyébirányt a kiskaput az tette be végleg, hogy Harold Schonberg híres könyvében minden gond nélkül üres homlokzatként aposztrofálja a szimfóniát. Ez talán nem ütött volna szíven annyira, ha nem talál telibe bennem valami ehhez nagyon hasonló érzést a darabbal kapcsolatban. Továbbra is imádtam, és titkos favoritként kezeltem, de vártam azt az előadást, mely megcsillant valamit abból a kincsesbányából, melyet Dvořák kissé nehézkesen, de elrejtett benne.

A Fesztiválzenekar produkciója igen közel került ehhez az ideálhoz. Megtudhattuk, hogy micsoda különbség van fortissimo és fortissimo között tónusban, hangszínben, és bámulhattunk, miképp kell tizenkilencre lapot húzni, és rátenni még egy lapáttal. Nagyszerű érzékkel bánt az együttes a Dvořákra oly jellemző harmóniavilággal. Fischer feszesre szabta az előadást, a súlypontok nem enyésztek el a zenei szövetben, hangsúlyok, szűk ívek és tudatosan élesített fordulatok jelölték ki az interpretáció sarokköveit.

A Rossini-nyitány esetében (mely nem csupán egy könnyed belépő volt a koncertre) az előadói építkezés megfontoltságával találtam szemben magam, a darab vége felé kétszer is megszólaló fokozás pedig egyenesen félelmetes volt. Mindennek jelentősége van, még a záróakkord legutolsó leheletének is, erről tanúskodik Fischer minden mozdulata, gesztusa. Ha meg kellene fogalmaznom, miben is áll e hangverseny legfőbb erénye, akkor azt mondanám, hogy Fischer Iván nem ismer félelmet; amit eltervezett fejben, azt kicsiholja játékosaiból, még ha azok esetleg nincsenek is csúcsformában, legalábbis saját magukhoz képest.

A nagy meleg és a levegőtlenség ellenére a publikum kicsihol ráadásként egy Szláv táncot, konkrétan a rendkívül hangulatos hetediket, aztán Fischer egy könnyed, humoros gesztussal mindenkit hazaküld.

Kicsit talán illetlenség, hogy Hilary Hahn nevét csak most hozom szóba, pedig hát világhíresség, és tényleg nagyon szépen játszotta Mozart híres A-dúr koncertjét. Elegancia, magabiztosság, rendkívüli báj, egy (nem titok) huszonkilenc esztendős muzsikustól, akit mondjuk tizennyolcnak néznék. Tartok minden belemagyarázástól, külső alapján történő ítélkezésről, ezért becsukom a szemem, és csak hallgatom a mesterművet. Nagyon szép hegedűhang, tágas ívek, és talán egy nagyon halvány hezitálás, hogy merre is térüljön az értelmezés, vegyen-e valamilyen konkrét, karakteres irányt. Lehet, hogy tíz esztendő múlva már egy másik, sokkal inkább saját egyéniségre szabott Mozart szólal majd meg Hahn hegedűjén, de én örülök, hogy most leginkább azt halljuk, amit szoktunk, de azt nagyszerű tálalásban.
Nem tudok azonban elszakadni azon érzésemtől, hogy ez az este mégis sokkal inkább szólt a zenekarról, mint a világhíres szólistáról.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D. 821
Dóczi Péter (cselló), Sándor Zsuzsa (zongora)
MOZART: 1. (D-dúr) fuvolanégyes, K. 285
Bíró Zsófia (fuvola), Ecseki Anikó (hegedű), Tóth Balázs (brácsa), Magyar Gábor (cselló)
GERSHWIN: Három prelűd (Novák András átirata)
Rumy Balázs, Novák András (klarinét), Mersei Zsolt, Csongár Péter (basszusklarinét)
BRAHMS: Magyar táncok (Veronique Poltz átirata)
Gjorgjevic Dóra, Ittzés Zsuzsa (pikkoló), Kassai István (zongora)
ROSSINI: Három ária a Sevillai borbélyból (Werner Gábor átirata)
Mohai Bálint, Bánfi József, Tüske Aladár (fagott)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

16:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Schöck Atala (ének)
Háry Ágnes (brácsa)
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kovács János
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia; II. tétel: Bál, IV. tétel: Menet a vesztőhelyre; V. tétel: Boszorkányszombat
Faust elkárhozása – drámai legenda
Szilfek tánca a II. részből
Rákóczi-induló az I. részből
Nyári éjszakák – dalciklus
I. dal: Villanella
II. dal: A rózsa lelke
A trójaiak – opera
A núbiai rabszolgák tánca
Harold Itáliában – szimfónia brácsaszólóval
IV. tétel: Rablók orgiája – Emlékezés letűnt jelenetekre
Rómeó és Júlia – drámai szimfónia
Mab királynő – Scherzo

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Keskeny Richárd, Sas Dániel (zongora)
"Hangulatkoncert"
BRAHMS: VI. magyar tánc
LISZT: B-A-C-H fantázia és fúga
LISZT: XIII. magyar rapszódia
BARTÓK: Szonáta, Sz. 80, BB 88
BARTÓK: Improvizációk magyar parasztdalokra, op. 20, Sz. 74, BB 83
POULENC: Szonáta zongorára, négy kézre, FP 8

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Lajkó István (zongora)
David Oistrakh Quartet: Andrej Baranov, Rogyion Petrov (hegedű), Fedor Belugin (brácsa), Alexej Zsilin (cselló)
"Négyszer négyes plusz egy"
MENDELSSOHN: 6. (f-moll) vonósnégyes, op. 80
CSAJKOVSZKIJ: 1. (D-dúr) vonósnégyes, op. 11
DVOŘÁK: 2. (A-dúr) zongoraötös, op. 81
22:00 "Kóda" - beszélgetés a közreműködőkkel

19:45 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

A Budapesti Fesztiválzenekar művészei
Gálfi Csaba (brácsa), Juhász Barna (brácsa), Pivon Gabriella (fuvola), Polónyi Ágnes (hárfa)
Koncertmester: Pilz János
VIVALDI: g-moll concerto két hegedűre, csellóra és vonósokra, RV 578
HÄNDEL: D-dúr concerto grosso, HWV 323
BACH: 6. (B-dúr) Brandenburgi verseny, BWV 1051
MOZART: 4. (D-dúr) szimfónia, K. 19;
C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
17:00 : Martonvásár
Brunszvik-kastély

Puskás Tícia (hegedű), Kállay Ágnes (cselló), Marosfalvi Tünde (zongora)
DEBUSSY: g-moll szonáta, no. 3, L. 140
DEBUSSY: G-dúr trió, L. 3
BARTÓK: Román népi táncok, BB 68 (Székely Zoltán átirata)
PIAZZOLLA: Oblivion (cselló-zongora átirat)
A mai nap
történt:
1909 • Az Elektra bemutatója (Drezda)
született:
1886 • Wilhelm Furtwängler, karmester († 1954)
1913 • Witold Lutosławski, zeneszerző († 1994)
elhunyt:
1967 • Ettore Bastianini, operaénekes (sz. 1922)
1978 • Palló Imre, énekes (sz. 1891)