vissza a cimoldalra
2020-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1945)
Marton Éva (780)
Operett, mint színpadi műfaj (4302)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (171)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3877)
A MET felvételei (423)
Ilosfalvy Róbert (930)
Franz Schmidt (3605)
Kimernya? (3623)
Erkel Színház (10595)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4591)
Beverly Sills-"The All-American prima donna"-"America´s operatic sweetheart" (241)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4802)
Udvardy Tibor (224)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1423)
Balett-, és Táncművészet (6023)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

„Földiekkel játszó égi tünemény” (Brahms-zongoranégyesek)
BaCi, 2009-05-05 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Brahms-zongoranégyesek BRAHMS:
Piano Quartet No.1, Op.25
Piano Quartet No.3, Op.60
Piano Quartet No.2, Op.26

Renaud Capuçon – violin
Gautier Capuçon – cello
Gérard Caussé – viola
Nicholas Angelich – piano

EMI / Virgin
2 CD
50999 519310 2 5

Brahmsban elsősorban a zenetörténeti hagyományok megőrzőjét, a klasszikus zenei formák biztonságot nyújtó keretei közt alkotó óvatos romantikust látjuk. A felvételen hallható muzsikusok azonban valami mást mutatnak meg a német zeneszerzőből. Valamit, amit talán az intermezzók, keringők, a Requiem „Selig sind...” tételében fedezhet fel legkönnyebben a zenerajongó.

Első nekifutásra meghökkentő a francia zongoranégyes megfogalmazása. Hiába keressük ugyanis a Brahmsra annyira jellemző párhuzamos mozgások súlyosságát, összekötő erejét. Nagy ívű legatók, nehézkesen mozgó dinamikai változások helyett szinte archaikus vonókezelés, pillanatonként változó, hullámzó, érzékeny zenei szövet várja a hallgatót.

Először az ember persze azt keresgéli, amit elvár Brahms muzsikájától. A hagyományok szerint az izgalmakat inkább a vonó lábhoz viszonyított helyzete jelentené, semmint a sebessége, vagy a rá nehezedő súly változtatása.
A nagy ívű legatók hiánya először túl könnyűvérűnek, túlontúl fiatalosnak, átgondolatlannak mutatja az interpretációt. (Ezt látszik alátámasztani az együttes átlagéletkora is, hiszen Renaud Capuçon és Angelich harminc és negyven között vannak, Gautier Capuçon pedig még csak húszas éveiben jár.) Nem érthetőek a folyamatos megtorpanások, a rengeteg lélegzetvételnyi szünet, és a fémes, szinte csillogó hangszín is erősen megkérdőjelezhetőnek tűnik.

Az együttes tökéletes összjátéka azonban arra sarkallja a hallgatót, hogy határozott koncepció keresésébe kezdjen. Mert amit hallunk, az olyan, mintha ez a négy ember már a bölcsőben együtt kezdett volna sírni. Minden tökéletes egységben, egyetértésben történik.

A legfélelmetesebb az egészben az, ahogyan a zongora illeszkedik a három vonós játékához.
Nicholas Angelich tökéletes kamarazenész, tökéletes partner. Ez a gépies hangszer úgy lélegzik, olyan vibrálóan változik a keze alatt, mintha nem is kalapácsokat irányítana az ujjaival, hanem megannyi parányi vonóval szólaltatná meg a zongora húrjait. Nincsenek tömbösített menetek, csupán egy érzékeny vonószenekart lehet hallani a fekete dobozból.

És amikor az ember elkezdi élvezni ezt a változatos, elegáns összjátékot, akkor rádöbben, mennyire jól áll ez Brahms muzsikájának. Hogy a nagy formák (még az A-dúr kvartett terjedelmes szerkezete is) mennyi finomsággal vannak tele, milyen áttetsző felrakással építi meg Brahms a hosszabb tételeket is.

És amikor végre elszakadtunk a nagy vonalaktól, akkor kezdjük igazán értékelni a játékosok előadásmódját. Egyszeriben megértjük, miért van annyi súlytalanul induló hang, miért van annyi megszakított folyamat, miért alkalmaznak az előadók olyan kevés helyen vibrátót. Ebben a közegben válik érthetővé, miért fektet Angelich viszonylag kevés súlyt a basszusra, s az is, hogy miért bánik olyan óvatosan a pedállal. Szinte nincs is jobb pedál, vagy legalábbis nem tűnik fel egyetlen helyen sem a jelenléte.

A klasszikus formák háttérbe szorulnak, csak alapjául szolgálnak egy végtelenül szimpatikus szemléletmódnak. A parányi ember kerül előtérbe. Az ember, aki bolyong élet és halál útvesztőiben, s elveszettségében a boldogság folytonos keresésébe kapaszkodik.
Ha jobban utánagondolunk, akkor ez a vonal is állandóan jelen van Brahms műveiben. Még a Requiem, a szimfóniák is telis-tele vannak e halvány reménysugár bíztató jelenlétével.

A francia testvérpáros, az idősödő brácsaművész és az amerikai származású zongorista négyese sok felfedeznivalót kínál a zongorakvartettek felvételével.
Igaz, szép pillanatokat szereznek hallgatóságuknak.

Hírek
• Ismét szolgáltathatnak zenét a vendéglátóhelyek
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)