vissza a cimoldalra
2019-12-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11457)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1538)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62032)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1365)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3541)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1824)
Franz Schmidt (3481)
Pantheon (2463)
Operett, mint színpadi műfaj (4183)
Kórusok, kórusművek, karéneklés (115)
Élő közvetítések (8279)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2999)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4628)
musical (189)
Kimernya? (3376)
Balett-, és Táncművészet (5940)
Belcanto (933)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Májusünnep I.: Elena, a királynő (Traviata / Mosuc, Castronovo, Bruson)
- zéta -, 2009-05-04 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. május 2.
Magyar Állami Operaház

VERDI: Traviata

Elena Mosuc, Gémes Katalin, Charles Castronovo, Sánta Jolán, Renato Bruson, Daróczi Tamás, Gárday Gábor, Ambrus Ákos, Kenesey Gábor
A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Vez.: Miguel Gomez-Martinez

„Bukás! Kimondottan bukás! Nem tudom, ki ebben a hibás: jobb, ha erről nem beszélünk. Nem beszélek a zenéről és engedd meg, hogy egy szót se szóljak az énekesekről...” – írta elkeseredetten Giuseppe Verdi a Traviata velencei bemutatója után. Nos, 156 esztendővel a balul sikerült premier után Budapesten hatalmas sikert aratott a „kaméliás hölgy”, s a siker okán nagyon is szólnunk kell az énekesekről. De előtte egy pár szót a körülményekről is.

Az opera műfaja fennállása óta mindig is az előadók kultuszára épült. Már a legelső évtizedekből maradtak feljegyzések és legendák arról, hogy egy-egy énekes milyen nagy hatással volt hallgatóságára. Bár manapság ezt sokan vitatják, de én a műfaj természetes velejárójának tekintem az operai sztárkultuszt is. Ugyan a Magyar Állami Operaház is kialakította saját vezető énekesi gárdáját, de az internacionális sztárok budapesti fellépte mindig kiemelt kulturális eseményt jelentett. Ez – anyagi, személyi és persze politikai okokból – több hullámban jelentkezett nálunk. A két világháború között elsősorban Saljapin, Gigli, Pertile, Svanholm, Cigna és Maria Müller vendégfellépte jelentette a csúcsot, majd egy hosszabb kényszerű szünet után a 60-as, 70-es években mások mellett Gobbi, di Stefano, Tebaldi, Del Monaco, Simionato, Gedda, Scotto, Windgassen és Bergonzi énekének tapsolhattunk önfeledten. A nagy vendégjárásnak azután a 90-es évekre sajnálatosan leáldozott.

Hogy az Operaház új vezetői sikeresen ismerték fel a nemzetközi sztárgárda meghívásának művészi és (ne titkoljuk:) anyagi előnyeit, annak ékes bizonyítéka a Májusünnep. Változást jelent viszont, hogy míg a korábbi meghívások az egész évadra elszórtan jelentkeztek, a Májusünnep egy tíznapos fesztivált jelent csak, s a sztárok így nem egyedül, hanem kettesével-hármasával jelennek meg egy-egy produkcióban. Esténken a három főszerep mindegyikét egy-egy valódi, bár a pálya eltérő szakaszában lévő sztár alakította.

Békés András Traviata-rendezése, ha jól számolom, 23 éve van a színen, becslésem szerint a 200. előadás környékén lehetünk. Ennek ellenére meghökkentően sikerült az eredeti elképzelések szerint megvalósítani a rendező terveit. Az egy Kelen Péteren kívül még senkinek sem sikerült az előjáték és a nyitókép nagy rendezői trouvaille-ját (Alfred megjelenését a Violetta halála utáni hitelezői „kirabláson”) annyira konzekvensen megjelenítenie, mint Charles Castronovónak. A hatásos megjelenésű fiatal amerikai tenor énekléséből azonban hiányzott valami. Abszolút biztosan uralta a szólamot, érzékenyen, mi több, nemesen gyönyörű frázisokkal és végtelenül kulturáltan énekelt. Mégis valami folyamatos hiányérzetünk maradt Castronovo éneklését hallva. A probléma ott lehet, hogy olaszos hangzású neve ellenére Castronovo nem Carlo, hanem Charles. Másképp mondva, hogy az amerikai precíz énekesiskola jobban kiütközik rajta, mint az itáliai temperamentum. És persze a – Gedda óta minden vendég számára – kötelező C-t is hiányoltuk a stretta legvégéről.

A pálya elején járó Alfred édesapját a nemzetközi operaélet abszolút doyenje, Renato Bruson alakította. A 73. életévében járó baritonlegenda döbbenetesen jó hangi állapotban van. Persze a voce a legmagasabb fekvésben kissé kibolyhosodott már, de mégis: mennyire sokszínűen tud Bruson megszólalni! Amilyen keményen indít a Violetta-kettősben, amilyen durván szól fiára a III. felvonásbeli kártyajelenet után, épp olyan puhán szól a haldokló lányhoz az utolsó jelenetben. A szólam minden hangjáról pontosan tudja, mit jelent, hova vezet, mit fejez ki, s ez csak a legeslegnagyobbaknak adatik meg.

Persze egy Traviata-előadást leginkább a címszerep alakítója határozza meg. Elena Mosuc személyében egy zeniten lévő világsztárt ünnepelhetett a nagyérdemű – s teljes joggal. Violetta szólama összetett, az első felvonásban leginkább bravúrkoloratúrák, a második-harmadikban drámai szopránok, az utolsóban pedig lírai szopránok tudnak sikert kicsiholni. Mosucnak minden tökéletesen sikerült. Első felvonásbeli nagyáriáját utoljára Ágai Karolától hallottam ilyen bombasztikusan, ilyen elképesztően üzembiztos esz-szel a legvégén. Violetta másoknál jelentéktelen frázissá silányuló búcsúját Alfredtől a második felvonásban Mosuc páratlanul megrázóan tudta közvetíteni, s az utolsó jelenet hátborzongató hangjait kevesen éneklik ennyire hatásosan. Döbbenetesen ábrázolta Violetta összeomlását is az idősebb Germonttal folytatott vitában. Egy nagyon nagy alakítást kaptunk Elena Mosuctól!

Bár a Traviata nem az az opera, amiben a dirigensek megcsillanthatják erényeiket, a sikerben szép része volt a granadai születésű Miguel Gomez-Martineznek. Biztos kézzel fogta össze a produkciót, s tisztességgel szolgálta sztárénekeseit.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

"A szomorúság és vigasz énekei - Liszt Ferenc kései zongoraművei"
Lemezbemutató és koncert
A lemezt bemutatja: Domokos Zsuzsanna, zenetudós, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont Igazgatója, valamint Hunka Róbert Zoltán, a lemez producere (Hunnia Records and Film Production)
Közreműködik : Borbély László (zongora)

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Komáromi Márton (ének)
Bereczki Julianna (csembaló), Fahidi Patrícia (hegedű), Derzsi-Pap Enikő (hegedű), Botos Veronika (brácsa), Maróth Bálint (cselló), Tóth-Kiss Péter (nagybőgő)
"Barokk Kamaraest"
Händel, Vivaldi, Scarlatti, Pergolesi, Caldara művei

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Rácz János (fuvola), Várnai Beáta (klarinét), Polonkai Judit (fagott), Szélpál Krisztina (oboa), Tóth Gábor (kürt)
Verbőczi Noémi, Kóbor Demeter (tánc)
Az est házigazdája: Tóth Endre zenetörténész
A karácsonyi verseket, novellákat válogatta és előadja: Hirtling István Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész
"Karácsonyi ének"
DVOŘÁK: Szláv táncok op. 46, no. 8
CSAJKOVSZKIJ: A diótörő - részletek
Jingle Bells, New Orlrans Style
La Paloma
J.S. BACH: D-dúr szvit, BWV 1068 - Air, Gigue
SOSZTAKOVICS: 2. keringő
DELIBES: Pizzicato a Sylvia című balettből
ABREU: Tico-Tico

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Kodály 137"
KODÁLY: Hét zongoradarab op. 11 – 6. Székely nóta
KODÁLY: Négy dal – 2. Nausikaa
KODÁLY: Magyar népzene – 8. A rossz feleség
KODÁLY: Marosszéki táncok
KODÁLY: Kádár Kata
KODÁLY: Hét zongoradarab, op. 11 – 2. Székely keserves
Fodor Bernadett, Rálik Szilvia (ének), Kovács Gergely (zongora)
KODÁLY-GYULAI PÁL: Este
ZÁMBÓ JONATÁN: Álomtündérek – négy bölcsődal
KODÁLY: Új esztendőt köszöntő
DOBOS DÁNIEL: Regős ének
KODÁLY: Semmit ne bánkódjál
KODÁLY: Esti dal
Mondok Yvette (ének)
Alma Mater kórus
Vezényel: Somos Csaba
A mai nap
született:
1770 • (vlsz.) Ludwig van Beethoven, zeneszerző († 1827)
1775 • François-Adrien Boïeldieu, zeneszerző († 1834)
1882 • Kodály Zoltán, zeneszerző, népzenekutató, zenetudós († 1967)
1917 • Delly Rózsi, énekes († 2000)
1946 • Trevor Pinnock, karmester, csembalista
elhunyt:
1783 • Johann Adolph Hasse, zeneszerző (sz. 1699)
1921 • Camille Saint-Saëns, zeneszerző (sz. 1835)
1923 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző (sz. 1873)