vissza a cimoldalra
2020-07-05
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Giacomo Puccini (136)
Operák, amelyeket utálunk (304)
A MET felvételei (618)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4851)
Balett-, és Táncművészet (6028)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1429)
Társművészetek (1806)
Franz Schmidt (3632)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1973)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3959)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7362)
Régizene (3402)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (856)
Operett, mint színpadi műfaj (4376)
Mozartról magasabban (695)
Pantheon (2681)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Zúzós kanyar (A Filharmóniai Társaság Mendelssohn-estje)
Matheika Gábor, 2009-04-29 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. április 28.
Magyar Állami Operaház

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Lendvai József – hegedű
Vez.: Pier Giorgio Morandi

MENDELSSOHN:
Hebridák-nyitány
e-moll hegedűverseny
IV. (A-dúr, „Olasz”) szimfónia

Talán sokan meglepődnek a fenti műsoron. Van még ilyen egyáltalán? Mendelssohn-év ide vagy oda, nem túl hagyománytisztelő összeállítás ez?

Kinek a tiszte ezt megítélni? A hangverseny közönségének (azoknak tehát, akiknek szánva volt a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának ezen koncertje) mindenesetre semmilyen problémát nem jelentett ez a tán már merészségig konvencionális műsorválasztás. Rengeteg külföldi, sok deres halánték, őszes hajkorona. És hatalmas lelkesedés mindenünnen. „Magnifique!” – sikkant fel a mögöttem ülő francia hölgy Lendvai József második ráadása után, és valóban jellemezhető a fenti kifejezéssel, ahogy egyszerre vonózik és penget több szólamban, akár egy zenei zsonglőr. Az előtte megszólaló kis Bach-darabkát is szépen, és persze végtelen magabiztossággal játszotta.

Idáig azért jutottunk el, mert már az e-moll hegedűverseny is hatalmas sikert aratott, pedig ez az előadás minden volt, csak megszokott nem. Ha pikírt akarnék lenni, azt mondanám, hogy Lendvai mintegy másfélszeresére tekerte a tempót, és így zavarta le a népszerű művet. Rendkívül hatásos, különösen a Rondó tétel fürgeségében, a zenekar és Pier Giorgio Morandi csak győzze szuflával. Meg kell mondanom, magával a tempóval és az újszerű látásmóddal semmi problémám nincs, ha valaki, hát én nyitott vagyok a megszokott előadói hagyományoktól való elszakadásra, az új keresésére.

Számomra azonban fontos, hogy mi indukálja egy-egy interpretáció tudatosan választott jellegét. Az az érzésem, hogy ezúttal nem a művészi kifejezés egyedi látásmódja, esetleg egy eleddig rejtve maradt zenei gondolat előtérbe emelése, vagy ehhez hasonló újraértelmezési szempont állt a háttérben, hanem a kétségtelenül némileg közhelyesedett zenemű kissé komolyságát vesztett, lezser megközelítése. Olyan ez, mint mikor valaki a régi vágású Jaguár volánjánál elegáns ívkanyar helyett csikorgó kerekekkel, ám végtelen magabiztossággal változtat menetirányt, ijedtségbe oltott csodálatot kivívva utasaiból. Lendvai kétségkívül kivételes képességű hegedűművész, és nagyon támogatandó, ha újfajta szemlélettel, megközelítéssel gazdagítja az interpretációtörténet eddigi fejezeteit, ám szerencsés, ha mindig ott lapul valahol kéznél a művészi értelemben vett alázat.

Morandi nem kapott ilyen ovációt, ez kétségtelen, igaz a képzeletbeli tempométert alaposan vissza is csavarta az Olasz szimfóniára. Ez nem probléma, minden karmesternek szíve joga annyi időt kitölteni az adott zeneművel, amennyi neki szimpatikus, ha a tartalom csorbítatlan marad; az előadás tulajdonképpen a hegedűverseny megszólalásához képest volt csak lassú, nem abszolút értelemben. Szépen szólt a zenekar, egységesen, tónusosan, Morandi pálcája alatt azonban talán komorabban a kelleténél. Nem eleve idegen persze Mendelssohn világától ez a valamelyest súlyosabb megközelítés, a Hebridák-nyitány esetében helyénvaló is, de azért a szimfónia első tételében el tudtam volna képzelni légiesebb, szárnyalóbb felfogású muzsikálást. A közönség ezzel együtt most is hálás volt, és ráadásként ismét felcsendült a mű záró tétele.

Ami azonban a legfontosabb, hogy ez a hatalmas múltú zenekar ezen az estén is pompásan teljesített, a forszírozott tempójú versenymű sem késztette őket hibázásra, vagy a kimunkált színgazdagság megfakítására.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1914 • Fischer Annie, zongorista († 1995)
1916 • Rév Lívia, zongoraművésznő († 2018)
1924 • Starker János, csellista († 2013)
elhunyt:
2007 • Régine Crespin, énekes (sz. 1927)
2010 • Cesare Siepi, operaénekes (sz. 1923)