Hommage à Kodály

Borbély Mihály Quartet
Kántor Balázs – cselló

BMC
BMC CD 155

Nehéz a világon békét teremteni. Sokszor egy országon belül is nehéz az ellentétes nézeteket közös nevezőre hozni, hát még a különféle népek között. Azt hiszem, joggal lehetnek büszkék magukra a kultúra területén tevékenykedő emberek. Ez az a terület, amely szinte minden esetben a megegyezést, egymás megértését, a megbékélést szolgálja. A komolyzene több száz évre visszatekintő pazar múltja természetesen nagyon szép vonala ennek a nemzetek, különféle nézetek közti kapcsolatteremtésnek. Nyelvezetének nehézsége azonban meglehetősen leszűkíti hatókörét. Sokaknak – gyakran önhibájukon kívül – nem volt lehetőségük megtanulni ezt a nyelvet. Márpedig előzetes tudás nélkül megérteni csak nagyon kis szeletét lehet a komolyzenének.

A mi jó öreg, sokszínű Európánkban különösen fontos egymás megértése, elfogadása. Legtöbben nemcsak a valóságban élvezik a határok elmosódását, a szabad utazgatás lehetőségét, hanem a kultúra, így a zene területén is keresik a kitekintés, a magukétól eltérő létezésmód megismerésének módját.

Ma már az EU művészeti konyhájának hatalmas üstjében fortyogunk, ahol nekünk is bőségesen kijut a világon egyre-másra születő keverékműfajok vegyes, ám legtöbbször nagyon is fül- és elmebaráti irányzataiból.

A Borbély Mihály Quartet és Kántor Balázs közös lemeze is ennek a fantasztikus forgatagnak egy behatárolhatatlan ágába tartozik. Valahol a világzene, a jazz és a komolyzene határán utazgatunk a kiváló zenekar és csellista vezetésével. A sok ismerős elem és az új ötletek keveréke pedig egyértelműen felvázolja Magyarország sajátos zenei világát.
Ők most egy kicsit visszafelé gondolkoztak. Nem az ősforrástól indultak annak feldolgozásai felé, hanem Kodály művein keresztül igyekeztek meglehetősen sajátos módon megfogni a magyar népzene elemeit.

Kodály nyelvezete sokkal egyszerűbb, sokkal érthetőbb a nagy tömegek számára, mint Bartóké. Kodály azonban nem illeszkedik olyan magas szinten a komolyzene nemzetközi nyelvezetébe, mint Bartók. Éppen ezért Bartókot hamar befogadta a nagyvilág is, míg Kodály zenéjének – mely sokkal direktebb módon kötődik a magyar népzenéhez, mint Bartóké – némi reklámra van szüksége ahhoz, hogy széles körben ismertté válhassék.

Borbély Mihály és zenésztársai sokat tettek azért, hogy Kodály is bekerüljön az őt megillető helyen a világ tudatába.

A felvett hanganyagban szerepelnek eredeti Kodály-művek is (mint például a cselló szolószonáta III. tétele, melyet Kántor Balázs nagyszerű előadásában hallgathatunk meg), közvetlenül utánuk pedig mindig egy abból táplálkozó improvizációs zenei anyag következik. Borbély Mihály így teszi lehetővé, hogy akár egy skót turista is élvezettel barangoljon egy kellemes, hűs whisky mellett a számára meglehetősen távoli magyar népzene világában.

Ott vannak a Kodály által is annyira szeretett népzenei hangszínek. Megjelenik a tárogató, a tilinkó ránk jellemző hangzása, de a szaxofon, a nagybőgő, az ütőhangszerek és a zongora együtt megadják a mindenki számára érthető keretet is.

Külön ki kell emelni, hogy a közérthetőségre való törekvés és Kodály alapvetően klasszikus arculata nem gátolták meg Borbély Mihályt abban, hogy darabjaiban tökéletes biztonsággal megragadja a magyar népzene jellegzetes ritmikáját, harmóniakezelését, dallamvilágát. A jazz, a könnyűzene elemei úgy segítik a befogadót, hogy közben megtartják a népzene lényegi jellemzőit is.

A lemez minden perce arról tanúskodik, hogy létrehozói a komolyzene, a népzene és a jazz világában egyaránt otthonosan mozognak.
Csak így jöhetett létre ez a rendkívül magas szintű, egyéni világzene. Reméljük, hogy minél több országban hirdeti majd a magyar zenekultúra szépségét.