vissza a cimoldalra
2020-07-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2685)
Kortárs zene (94)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3961)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4859)
film és zene (202)
A MET felvételei (631)
Kedvenc előadók (2845)
Régizene (3406)
Operák, amelyeket utálunk (305)
Balett-, és Táncművészet (6029)
Mozartról magasabban (696)
Giacomo Puccini (137)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1429)
Társművészetek (1806)
Franz Schmidt (3632)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1973)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Haydn és Bartók az MTA Dísztermében
Johanna, 2009-03-30 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. március 25.
MTA Díszterem

Gottlieb Wallisch – zongora, Benjamin Schmid – hegedű, Richard Harwood – gordonka, Ralph Manno – klarinét

HAYDN: G-dúr trió (Zigeunertrio), Hob. XV:25
BARTÓK: 1. rapszódia gordonkára és zongorára
BARTÓK: Kontrasztok
HAYDN: G-dúr capriccio zongorára (Acht Sauschneider müssen sein), Hob. XVII:1
BARTÓK: 2. rapszódia hegedűre és zongorára
HAYDN: C-dúr trió, Hob. XV:27

Bízom benne, hogy az idei Tavaszi Fesztiválon minden kamaraest olyan maradandó élményt nyújt majd közönségének, mint amilyet ez a négy ifjú zenész szerzett az MTA Dísztermében szerdán este. Gottlieb Wallisch játékát ugyan néhány éve már hallhattuk a Zeneakadémia nagytermében, de kamarapartnerei egyelőre nem túl ismertek Magyarországon. Pedig érdemes megjegyezni a nevüket.

Hangversenyüket igen okosan tervezték meg. A műsort két hangulatos Haydn-trió keretezte (az első egy magyaros rondóval zárult, bizonyára kedves udvariassági gesztusként), s közöttük ügyesen osztották el a különböző összeállítású darabokat. Ilyen formán változatos felállásban szerepelt a négy muzsikus, nem hagyva unatkozási lehetőséget hallgatóiknak. Bár Haydn műveit is igen izgalmasan interpretálták – különös tekintettel a két elsöprő zárótételre –, igazán Bartók zenéinek előadásával nyűgözték le közönségüket.

Számomra a legmeggyőzőbb ezen az estén Benjamin Schmid és Ralph Manno volt. Schmid játéka könnyed, hajlékony, de szilaj és energikus is tud lenni. A művész minden porcikája a zenei mondanivaló minél hitelesebb közvetítését szolgálja. Testtartása, mimikája, minden mozdulata tökéletesen illeszkedik a zenei történésekhez, s ezzel még erőteljesebbé teszi az egyébként is igen meggyőző hangzást. Vonótechnikája kiváló, az egészen puha, hallhatatlan váltásoktól a nyers, sercegő hangindításig mindent bemutatott. Bartók 2. rapszódiájában maradéktalanul sikerült bizonyítania rátermettségét. Nem hiszem, hogy bárkinek hiányérzete lehetett akár az érzékenység, a szenvedélyesség, akár a „magyaros” előadásmód, vagy bármely technikai követelmény tekintetében. A produkciót a közönség szinte lélegzetvisszafojtva figyelte és – csekély létszámához mérten – hatalmas tapssal jutalmazta.

Ralph Manno hasonló előadói stílust képvisel, mint hegedűművész kollégája, bár a Kontrasztokban még Schmid temperamentumán is túltett. Ritmusérzéke elképesztő, klarinéthangja gyönyörű és színes, energiáit alig tudja kordában tartani, úgy tűnt, sosem fogy ki a levegőből, és legszívesebben valami vad tánccal kísérné saját zenélését. Manno lubickol a zenében, s nem csak a hangszere segítségével, de minden elképzelhető módon, folyamatosan kommunikál partnereivel. A 2. rapszódia mellett ezt a művet éreztem a koncert legsikerültebb pontjának.

Richard Harwood Haydn trióiban kiváló, biztos és muzikális alapot nyújtott társainak. Csellóhangja selymesen lágy, mégis dús és erőteljes. A rapszódia előadásából azonban valami hiányzott. Megvolt minden hang, intonáció terén is rendben volt, sőt az igyekezet is dicséretes, de az volt az érzésem, a művész még nem készült el egészen a darabbal. A ritmikai feszesség időnként hiányzott, a hangsúlyok néhol már erőszakossá váltak, de leginkább az érzelmek szenvedélyes kifejezése terén maradt adósunk Harwood.

Gottlieb Wallisch rendkívül megbízható zongorista, kamarapartnerként igen alkalmazkodó, figyelmes társnak tűnt. A szóló capriccio esetében azonban volt némi hiányérzetem. Az ötletesség a pedálhasználatban merült ki, ami számomra egyáltalán nem volt meggyőző. Szívesebben hallottam volna egy pedálozás-mentes, sokkal színesebb, sokkal izgalmasabb, aprólékosabb Haydn-előadást.

A közönség csekély létszáma kissé lehangoló volt, bár kétség kívül annak is van varázsa, ha egy kamarazenei koncert „családias hangulatban” telik, s az is tény, hogy aznap este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is Bartók-születésnapot tartottak. Nagyon örvendetes viszont, hogy a külföldi muzsikusok még meggyőzőbben játsszák Bartók, mint Haydn műveit, pedig azok előadásával sem volt semmi baj.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1860 • Gustav Mahler, zeneszerző († 1911)
1911 • Gian Carlo Menotti, zeneszerző († 2007)
1939 • Jelena Obrazcova, énekművész ( † 2015)
1945 • Matti Salminen, énekes