vissza a cimoldalra
2019-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11457)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62025)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1823)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2999)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4628)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3538)
musical (189)
Operett, mint színpadi műfaj (4182)
Élő közvetítések (8277)
Franz Schmidt (3480)
Kimernya? (3376)
Balett-, és Táncművészet (5940)
Belcanto (933)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (194)
Lisztről emelkedetten (981)
Társművészetek (1536)
Zenei események (1007)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Vázlatfüzet (A Pannon Filharmonikusok és Xavier de Maistre)
Balázs Miklós, 2009-03-16 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2008. március 13.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Pannon Filharmonikusok
Xavier de Maistre (hárfa)
Vez.: Christian Gansch

FAURÉ: Pelléas és Mélisande-szvit
GINASTERA: Hárfaverseny, Op.25
DEBUSSY: Images pour orchestre

Akinek még szemernyi kételye is maradt afelől, hogy érdemes-e egy vidéki zenekarnak bérletet hirdetnie a fővárosban, péntek este aggálya utolsó maradékait is elmorzsolhatta: a pécsi Pannon Filharmonikus Zenekar március 13-i hangversenyén ugyanis éppen akkora (vagyis igen tekintélyes) hallgatóságot regisztrálhatott az érdeklődő, mint pár hete a Philadelphia Zenekar sikerre ítélt koncertjén.

Holott nem állítható, hogy valamiféle – egmontnyitányos vagy bolerós – übernépszerű program vonzhatta a közönséget aznap, hiszen a meghirdetett FauréGinasteraDebussy szerzőhármas egyike sem sorolható a jól bevált, közönségcsalogató mulattatók közé. S ha közelebbről megnézzük a műsorszámokat, bizony kézzelfogható a kockázatvállalás: a jószerivel teljesen elfeledett Pelléas és Mélisande-szvit, a mifelénk ismeretlen Hárfaverseny, a népszerűtlen Képek zenekarra; ez a hangverseny bizony nem okvetlenül a műsorával szólította meg a tömegeket, inkább egy fejlődőképes és rendre jól felkészült, fiatal zenekar újabb nagy ugrását ígérte.

No persze a szólista sem akárki: hallom, Xavier de Maistre ma a hárfaművészek új ikonja, bizonyosan többen épp miatta váltottak jegyet. A francia nem csupán hangszerének mestere, de csakugyan rokonszenves jelenség is, sármos, jó megjelenésű fiatalember, akinek még a dús hajfürtök mögött rejtőzködő szerénység is jól áll. Hárfaművészt persze nem gyakran köszönthet az ember fia az errefelé fellépő szólisták között – s éppen ezért az összehasonlítási lehetőség is csekély –, de ha mégis, érdemes a legjobbal kezdeni: de Maistre igazi komoly művész, ehhez nem fér kétség. Vagyis olyan komolysággal, mondhatni, eltökéltséggel ül a hangszerénél és játszik rajta, akár egy sokat látott, vastapsfelhőkben kiérdemesült zongorista, aki bízik magában, rutinjában, instrumentumában, s bízik a sok éve bejáratott közönségében is.

Ginastera versenyműve, bár csakugyan hálás munkának tetszik, mégis nagyobb hatást tett a közönségre, mint azt előre jövendölhettük volna. Az argentin zeneszerző darabja a XX. század közepén született, zenei nyelvét tekintve lényegében a posztromantikus pozíciókat „bíráló”, a helyét kereső másodmodern számos stílus- és formaelemét egymással vegyítő kompozíció. Mozgalmas, színes, tartalmas mű, tekintélyes méretű zenekart kérve (csak az ütős szekciónak ötfős „személyzettel” kellett jelen lennie), de alaposan kidolgozva a mondanivalót. S mindezt visszafogott hangszereléssel, gyönyörű kadenciákkal, szépen kidolgozott concertáló részekkel. De Maistre előadása egyszerre volt virtuóz és elmélyült, briliáns és tekintélyt parancsoló, egyszerre szórakoztató és lenyűgöző; a művész olyan magától értetődő összhangban, egységben volt a hangszerrel, amit csak a legnagyobbaknál tapasztalni. Az először hallott versenymű úgy hatott a hallgatóra, mint egy ezerszer játszott és csodált, klasszikus darab, mintha kimódolt témái, élénk harmóniái, hosszas szólói sok száz esztendeje a fülünkben csengenének, akár egy Beethoven-zongoraversenyé. Legalábbis ezt sugallja az a mesterkéletlenség, avagy illetékesség, beavatottság, mellyel de Maistre a darab ideális előadójává avanzsál a szemünk előtt.

Nehezebb megítélni Christian Gansch karmestert. Nem csupán azért nehéz, mert először látom, hallom produkcióját, de azért is, mert olyan darabokkal készült, melyek nyomán nem könnyű „felbecsülni” egy dirigenst. Úgy hiszem, sem Fauré szvitje, sem Debussy zenekari poémái nem követelnek karmesteróriást, aki a géniusz megfellebbezhetetlen ösztönével bontaná ki e darabokban megbúvó energiákat. Nem. A Pelléas vagy a Képek partitúrájában benne van minden, amire szüksége lehet a hallgatónak. Elég egy jobb képességű karmester és egy kompetens zenekar, hogy a művek kusza színvilága, hangulata, részletszépségei megjelenjenek, hallhatóvá váljanak. Vallom: a jó Debussy-játék mindenekelőtt iskola, tudás kérdése, nem a konzsenialitásé.

Kár, hogy sem Gansch, sem a zenekar nem mutatkozott elég iskolázottnak ezen az estén. A Fauréval nem volt nagyobb baj, Gansch itt meg-megérezte az akvarellszerű, halványodó-erősödő „pastiche”-ok jellegét, múló csillogását, érezte azok elmosódó, elomló voltát, időlegességét. Fauré romantikában gyökeredző harmóniáit értette és közvetíteni tudta a zenekar is.
Nem így a Képeknél: Debussy darabja felejthető előadást kapott, kevés kolorittal, csekély képzelő- és meggyőzőerővel. Vagy, mondjuk inkább így: zavaróan vázlatos, összeszedetlen volt. A hangok sokszor alig-alig kerültek a helyükre. A vonóskar nem elég kiforrott, nem elég csiszolt tónusa gyakorta öltött aggasztó mértéket, a fafúvósok hol nyers és éktelen, hol egyszerűen semmitmondó megszólalásokkal kísérleteztek, a rezek nem jutottak többre a hangok puszta eljátszásánál, a mélyvonósok pedig mintha ott se lennének, hangjuk legtöbbször csak megbújt a pasztell hangképek, tört ritmusok halovány árnyékában. A Képek, bár korántsem nevezhető szerzője legjobb vagy legnépszerűbb zenekari munkájának, nagyon is izgalmas mű, ám ebből az izgalomból a Pannon Filharmonikusok keveset tudtak közvetíteni.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Müpa, Fesztivál Színház

Máv Szimfonikus Zenekar
vezényel: Cser Ádám
műsorvezető: Molnár Szabolcs
BEETHOVEN: Egmont-nyitány, op. 84
BEETHOVEN: III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 - I. és IV. tétel

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

11:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Balázs János (zongora)
CHOPIN est: 4 keringő, 4 mazurka, 4 impromptu, 2 noktürn, 2 polonéz

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vilde Frang (hegedű), Truls Mørk (cselló)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Sir Mark Elder
FINZI: Levélhullás, op. 20
BRAHMS: a-moll kettősverseny, op. 102
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia, op. 14

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Rádió Gyermekkórusának ünnepi hangversenye alapításának 65. évfordulóján

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Borbély László (zongora)
Classicus Quartet
Kiss Péter (zongora), Rajk Judit (mezzoszoprán), Szűcs Péter (klarinét)
"Mestereink, Eötvös Péter, Jeney Zoltán és Vidovszky László estje"
EÖTVÖS PÉTER: Kosmos
JENEY ZOLTÁN: Három dal Apollinaire verseire
JENEY ZOLTÁN: Unisono
VIDOVSZKY: Reverb
JENEY ZOLTÁN: Két gyászének
JENEY ZOLTÁN: Ezerév ‒ hangszalagra
EÖTVÖS PÉTER: Joyce ‒ klarinétra és vonósnégyesre

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok és a
Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistái
"Weiner koncert"
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva (oboa)
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla (hegedű)
MARIO CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka (gitár)
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István, Nok Roland (harsona)
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya (oboa)
MANUEL MARIA PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter (gitár)
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely (hegedű)
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár (trombita)
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Nagy Péter (zongora)
MENDELSSOHN: Dalok szöveg nélkül (részletek)
SCHUMANN: B-dúr humoreszk, op. 20
SCHUMANN: Gesänge der Frühe, op. 133

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Lantos István (zongora)
Válogatás Haydn és Schubert műveiből

19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Nagy Péter (zongora)
SCHUBERT: 11. (f-moll) zongoraszonáta, D. 625
BARTÓK: Táncszvit, BB 86
SCHUBERT: 21. (B-dúr) zongoraszonáta, D. 960

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Koppándi Vonósnégyes:
Koppándi Jenő, Hutás Erzsébet (hegedű), Ludmány Dénes (brácsa), Kántor Balázs (cselló)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
"...mint húrnak pendülése Lukács bérlet 2."
SMETANA: Moldva
MARTINŮ: Concerto vonósnégyesre és zenekarra
DVOŘÁK: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88
17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

"Arpeggio Gitárzenekar ünnepi koncert"
A mai nap
történt:
1917 • Hilde Zadek, énekesnő († 2019)
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)