vissza a cimoldalra
2020-07-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2689)
A MET felvételei (656)
Régizene (3411)
Komlóssy Erzsébet (45)
B. Nagy János emlékére (156)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (858)
Lehár Ferenc (707)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4861)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4675)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1975)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3964)
Mozartról magasabban (697)
Mi újság a Magyar Állami Operaház Énekkarában? (544)
Kimernya? (3697)
Lisztről emelkedetten (1003)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2801)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Két világ (Strauss-szonáta és a Pierrot Lunaire a Bartók Emlékházban)
- zéta -, 2009-03-16 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009. március 13.
Bartók Béla Emlékház

Krulik Eszter (hegedű), Kertész Rita (zongora), Bodrogi Éva (ének), Rákóczy Anna (fuvola, pikoló), Horia Dumitrache (klarinét, basszusklarinét), Kántor Balázs (cselló)
Vez.: Bali János

R. STRAUSS: Esz-dúr szonáta, Op.18
SCHÖNBERG: Pierrot Lunaire, Op.21

Először azt a címet adtam volna e cikknek, hogy Magasabb szellemiség nélkül és vele, de túl arisztokratikusnak éreztem, s féltem, sokáig kell majd magyarázni. De – most úgy tűnik – a magyarázkodást így sem kerülhetem el.

A Bartók Béla Emlékházban két kitűnő kamaradarab előadására került sor. Richard Strauss még csak kereste hangját az 1887-es keltezésű Esz-dúr hegedűszonáta idején. Így az olykor megbocsáthatóan hajaz a korszak vezető német komponistája, Brahms stílusára. Hogy ez miért megbocsátható? Mert a romantika legkifejezőbb eszköztárával dolgozik, lendületes és magával ragadó, boldog és felszabadultan szenvedélyes. Ugye, milyen kevés zeneműről mondhatjuk el, hogy boldog?

Ebből a boldogságból ezen az esővel és napsütéssel cifrán tarkított tavaszi napon semmi nem teljesült.
Krulik Eszter hegedűhangja nehézkesen és sápadtan, mondjuk ki, verejtékesen szakadt föl, a boldogság és a felszabadultság legkisebb jele nélkül. Egy-egy frázisnál megszaladt a vonó egy pillanatra, de a következőben már le is állt. Mintha valami láthatatlan kéz vagy egy váratlan görcs visszafogná a művésznőt, aki kamarapartnerétől sem kapott segítséget.
Kertész Rita a cirka 100 négyzetméteres teremben olykor a fájdalomküszöbön túli hangerővel döngette zongoráját – s tegyük rögvest hozzá: ok nélkül. Jó, ha ilyenkor a hallgató hazaérve rávetheti magát egy CD-re, és meggyőzheti magát, hogy nem a komponistában volt/van a hiba. A koncert első fele tehát minden magasabb szellemiség nélkül zajlott.

Persze fordult már elő velem hasonló, s ennek megfelelően borúlátóan tekintettem a második rész elé. Vajon mi várható e konzis vizsgakoncert-ízű első félidő után?

Nos, megjelent a várva várt „magasabb szellemiség” – a nagyszerűen felkészült partnerek, a karmester Bali János, és vélhetően a jelentős számú összpróba képében. Pedig a második rész nem kisebb feladatot tartalmazott, mint Arnold Schönberg immár 97 esztendős, de megunhatatlanul újszerű melodrámája, a Pierrot Lunaire megszólaltatását. Maga a publikum is várakozással tekintett a produkció elé, hiszen e mű elég ritkán hallható hazai koncerttermekben. (A helyszín befogadóképességének függvényében nyugodtan mondhatjuk, hogy ott is volt mindenki, aki számít.)

Ha a legutóbbi, 2005-ös budapesti előadásról BaCi azt írta, hogy a Sprechgesangból több volt a sprechen, akkor ezúttal a gesang dominált. Bodrogi Éva énekesi pálya felől, énekesi megközelítéssel érkezett Schönberg remekéhez. Bár a komponista egy (a magyar Jemnitz Sándornak címzett) levelében külön kihangsúlyozta, hogy „a Pierrot Lunaire nem éneklésre való!”, azért ez is lehet egy út. Bodrogi tán a kelleténél nagyobb súlyt fektetett a tiszta szólamra (ezt egy profi énekesnek nem róhatjuk föl hibául), de ebből következően a szólam egyedi játékossága és groteszk drámai hatása némiképp elveszett. Nem véletlen, hogy a szerző recitálót írt elő énekes helyett, s hogy az ősbemutató előadója, Albertine Zehme színésznő volt. Nehéz ügy ugyanakkor egy ilyen nehézségű, ilyen bonyolult ritmikájú műhöz olyan prózai előadót találni, aki Bodrogi precizitását, zenei biztonságát is hozni tudja.

A szólista kamarapartnerei (Krulik Eszter –hegedű, Kertész Rita – zongora, Rákóczy Anna – fuvola, pikoló, Horia Dumitrache – klarinét, basszusklarinét, Kántor Balázs – cselló) egytől egyig kifinomult és pontos munkával szolgálták az előadást. Ebben pedig oroszlánrésze lehetett Bali János dirigensnek, aki a kiosztott nyersfordítás munkáját is jegyezte. Az előadás kidolgozottságából arra következtetek, hogy Bali nyilván ismerte a renitens komponista Edgar Varese-hez írott indulatos levelét, melyben óva intette a mű előadásától, ha nincs rá legalább 100 próbája.

A korrekt és áldozatos együttmuzsikálás végül egy kitűnő, bár korántsem tökéletes Pierrot-produkcióval ajándékozta meg a hallgatóságot.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA - Autósmozi

LEHÁR: A víg özvegy - MET-felvétel
A mai nap
született:
1879 • Ottorino Respighi, zeneszerző († 1936)
1933 • Komlóssy Erzsébet, énekművész († 2014)
1940 • B. Nagy János († 2007)