vissza a cimoldalra
2020-02-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11466)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (8394)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3685)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7274)
Ki írhat kritikát? (1444)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4688)
A nap képe (2189)
Erkel Színház (10539)
Opernglas, avagy operai távcső... (20414)
Gioacchino Rossini (1029)
Juan Diego Flórez (747)
Társművészetek (1594)
Kolonits Klára (1157)
Balett-, és Táncművészet (5976)
Franz Schmidt (3535)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1870)
Momus-játék (5787)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hétköznapi profizmus (NFZ / Stravinsky, Prokofjev, Webber)
Johanna, 2009-03-09 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2008. március 6.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
A Magyar Rádió Gyermekkórusa
Jandó Jenő – zongora
Szabóki Tünde, Nyári Zoltán – ének
Trefán Szonja, Szilveszter Klára – gyermekszólisták
Vez.: Antal Mátyás

STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
PROKOFJEV: 1. (Desz-dúr) zongoraverseny, Op.10
WEBBER: Requiem

Különlegesnek ígérkező felállásban került műsorra a Zsoltárszimfónia péntek este a Nemzeti Hangversenyteremben: az Antal Mátyás vezette Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar férfikara mellett az előadáson a Magyar Rádió Gyermekkórusa is közreműködött – ám közülük ezúttal csak a lányok álltak színpadra. Mivel a szerző eredetileg fiúkórussal képzelte el a női kar helyettesítését, ez az ötlet igazán kiválónak ígérkezett. Úgy képzeltem, ezáltal Sztravinszkij remekműve még a szokottnál is hatásosabb, megrendítőbb lesz. De a leányok kicsit fátyolosan, kicsit pontatlanul énekeltek ezen az estén. Csak nagyritkán érzékeltem valamit abból a tisztán csengő hangszínből, amit a gyermekkórusok általában magukénak tudhatnak. A zenekar is kicsit nehezen talált magára a mű első két tételében. Nem volt ugyan semmiféle nagyobb baki, vagy feltűnő szétesés, de mégis hiányzott Sztravinszkij művéből valami. Tisztességgel előadták mindazt, ami a kottában szerepel, ugyanakkor távolságtartónak, egy kissé túlbiztosítottnak éreztem az előadást.

Ahogy túlbiztosítottnak tűnt Prokofjev versenyműve is. A darab nem túl gyakori szereplője koncertéletünknek, és ez nagy kár. Nem azért, mintha ezt a zongoraversenyt a zeneirodalom csúcspontjának tartanám (bár kétségkívül fontos pillanata). Sokkal inkább azért, mert e versenymű annyira más, mint a többi, hogy megérdemelne egy kicsivel több figyelmet. Sziporkázó ötletek, kísérletezés, meghökkentés, igazi lázadás ez a zene, amelyben a szerző minden lehetséges módon szakít mindazzal, amit addig zongoraverseny néven írtak. A főtéma annyira triviális, hogy már szinte provokatívnak tűnhet, nem is igazán lehet komolyan venni, vagy még inkább úgy mondanám, nem érdemes túlkomolykodni. Ahogy a második tétel heves szenvedélyességét viszont nem tanácsos visszafogni. Az egész művet áthatja a szerzőre később is oly jellemző irónia, a játékos humor, a féktelenség és a páratlan intelligencia. Grimaszok, kacagás és sírás, forrófejű ifjúi hév, lehengerlő és fojtogató akkordok – egyszerűen elképesztő.

Nos, a péntek esti előadásban háttérbe szorult kissé a darab lehengerlő és elképesztő mivolta. Jandó Jenő kiválóan birtokolja a darab minden hangját, de nem vállalt különösebb kockázatot. Nem törekedett a szélsőségek bemutatására, felcukkolásra, a közönség lelki nyugalmának szétzilálására. Kár, mert szerintem menne neki. De tény, hogy így is ő vitte előre a darabot, Antal Mátyás leginkább a biztonságos kíséretre szorítkozott a zenekar élén. Ő sem próbálta a hallgatóságot felébreszteni, lelki nyugalmából kibillenteni. Ám ezt talán a publikum sem igényelte oly nagyon – a siker így is megvolt (jóllehet Jandó Jenő a hatalmas taps ellenére sem kívánt ráadással kedveskedni).

Az első félidő két kiváló zeneműve után meglehetősen nagy visszalépésnek éreztem Webber Requiemjét. Néhány jól kidolgozott percet leszámítva a darab elég unalmas alkotás, innen-onnan elcsent ötletekkel, sok helyen elég sekélyes, ihletettségtől mentes megoldásokkal. Az előadói gárda viszont igazán tisztességgel helytállt, az énekes szólisták épp úgy, ahogyan a kórus és a zenekar. Feltétlenül említést érdemel a két gyermekszólista, Trefán Szonja és Szilveszter Klára. Mindkét kislány kristálytiszta, gyönyörű hangon, muzikálisan, tökéletes szövegmondással, pontos intonációval énekelt.

A Nemzeti Filharmonikusok most is bizonyította profizmusát, szép szólókkal, biztos összjátékkal, de ennél sokkal többet nem kaptunk tőlük ezen a koncerten. Egy átlagos, dolgos hétköznapnak lehettünk szem- és fültanúi.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Anu Komsi (szoprán), Keller András (hegedű), Zempléni Szabolcs (kürt), Várjon Dénes (zongora)
KURTÁG GYÖRGY: Kafka-töredékek, op. 24
LIGETI: Kürttrió

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Szeged Classic Trió:
Varga Laura (fuvola), Vizsolyi Lívia (fagott), Klebniczki György (zongora)
W.Fr. BACH: Siciliano
CLEMENTI: F-dúr szonáta
HAYDN: G-dúr trió, No. 15
FARRENC: Trió, op. 46/4
WEBER-VILBACH-LEFORT: A bűvös vadász - parafrázis
GERSHWIN (Kontra Zoltán átirata): Három dal - Nice Work If You Can Get It
- The Man I Love
- I Got Rhythm
SOSZTAKOVICS: Öt darab - részletek
- Prelude
- Gavotte
- Polka

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Lendvay József (hegedű), Oláh Kálmán, Balázs János (zongora)
Műsorvezető: Bősze Ádám
"Cziffra Fesztivál 2020" - Paganini+
PAGANINI: g-moll caprice, op. 1/6 („Trilla”)
LISZT: 1. (g-moll) Paganini-etűd
OLÁH KÁLMÁN: g-moll Paganini-etűd
PAGANINI: Esz-dúr caprice, op. 1/17
LISZT: 2. (Esz-dúr) Paganini-etűd
OLÁH KÁLMÁN: Esz-dúr Paganini-etűd
PAGANINI: E-dúr caprice, op. 1/1
LISZT: 4. (E-dúr) Paganini-etűd
OLÁH KÁLMÁN: E-dúr Paganini-etűd
PAGANINI: E-dúr caprice, op. 1/9 („Vadászat”)
LISZT: 5. (E-dúr) Paganini-etűd („La chasse”)
OLÁH KÁLMÁN: E-dúr Paganini-etűd
PAGANINI: a-moll caprice, op. 1/24
LISZT: 6. (a-moll) Paganini-etűd („Téma és variációk”)
LUTOSŁAWSKI: Variációk egy Paganini-témára
PAGANINI: 2. ( h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
A mai nap
elhunyt:
1987 • Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij, zeneszerző (sz. 1904)