vissza a cimoldalra
2020-07-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2685)
Kortárs zene (94)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3961)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4859)
film és zene (202)
A MET felvételei (631)
Kedvenc előadók (2845)
Régizene (3406)
Operák, amelyeket utálunk (305)
Balett-, és Táncművészet (6029)
Mozartról magasabban (696)
Giacomo Puccini (137)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1429)
Társművészetek (1806)
Franz Schmidt (3632)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1973)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hegymenet (A MÁV Szimfonikus Zenekar a Zeneakadémián)
- mg -, 2009-03-04 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2009 március 2.
Zeneakadémia

MÁV Szimfonikus Zenekar
Dima Tkachenko, Yoon Jin Kim (hegedű)
Vez.: Young Chil Lee

BACH: d-moll versenymű két hegedűre, BWV 1043
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, Op.35
MENDELSSOHN: III. (Skót) szimfónia, Op.56

Nagyon sok évvel ezelőtt láttam utoljára a MÁV szimfonikusokat. Akkor, ha jól emlékszem az együttes 50. évfordulóján rendezett koncerten a zenekar teljesítménye minden szempontból átlagos volt, de átjárta az estét az ünnepélyes hangulat.

Ezúttal, úgy hiszem nem volt különösebb ok az ünneplésre, bár mindig nehéz és kockázatos egy olyan hangverseny alapján ítélkezni, amely tipikusan a vendégművészek fellépéséről szól, és feltehetőleg nagyon csekély számú próbára előzte meg. Én azt mondanám, bízom benne, hogy valóban kevés volt a próba, mert ez sok mindenre magyarázatot adhat.

Bach d-moll versenyműve 2 hegedűre olyan szép darab, amellett, hogy igen ismert, hogy tulajdonképpen nagyon nehéz elrontani. A hallgatót bizonyos szintig végigkíséri mindaz a felemelő, amit ez a zene létrehoz benne, ennek ellenére nehéz elmenni azon körülmény mellett, hogy a nyitótétel első fele úgyszólván tele volt fals, kisiklott hegedűhangokkal. Ráadásul legfeltűnőbben, és dominánsan az első szólista hangszere felől érkezett mindez. Dima Tkachenko, amennyire egyetlen koncert alapján megítélhető, jelentős muzikalitással rendelkező hegedűművész, kellő lendülettel, lelkesedéssel, és nyilvánvaló rátermettséggel. Technikailag is felkészült, ám valószínűtlenül selymes, lágy hegedű hangjába néhol (nem különösebben ritkán) szisszenésig zavaró rozsdák vegyülnek. A háttérben nem csupán fizikai termete okán valósággal megbúvó Yoon Jin Kim kissé dobozhangú hangszerén tulajdonképpen sokkal tisztábban játszotta a második szólamot. A zárótétel gyors párbeszéde a zenekar és a mű szólistái között kissé csúszkált, első jeleként annak, hogy az előadók összecsiszolódása sem igen valósult meg. Különös, hogy a makulátlannak távolról sem nevezhető produkció ellenére a közönség már itt mélyen a szívébe zárta az ukrán fiatalembert, és amit nehezen vallok be, én sem voltam igazán kivétel.

Dima Tkachenko
Dima Tkachenko
Csajkovszkij hegedűversenyétől vártam a végső választ ennek a miértjére. Talán nem kéne, hogy érdekeljen, de nyilvánvaló, hogy Tkachenko az a fajta művész, aki saját menedzselésére is sokat ad. Ez sugárzik a színpadról, a műsorfüzet kis életrajzából is ilyesmire lehet következtetni, no meg, odafigyel az öltözködésére: a D-dúr hegedűversenyre lekerült róla a hosszú zakó, és felbukkant a jégtáncversenyeket eszembe juttató, csillogó flitterekkel díszített fekete ing. Elegáns, csöppet vásári, de valahogy mégis megnyerő. De vajon mi jön a hegedűből?

Meggyőző erő, bátorság, bevállalás... és némi fals. Nem túl gyakran, nem olyan mértékben, és mennyiségben, ami már kínos, de többször a kelleténél. A kadencia üveghangjai szöszösek, nem makulátlanok, igaz nem hamisak. A legszebben, szinte brácsás melegséggel a mély fekvésekben produkál a hangszer Tkachenko kezében. Sajnos a zenekar sem nyűgöz le. Pontatlan belépők, esetlen, a kelleténél jóval hangosabb, mackós rezek a pianokban, pallérozatlan fafúvós összjáték, érleletlen összhangzás. Ami kétségtelen, hogy ennek ellenére az előadás nem esik szét, tulajdonképpen élvezhető lenne, van íve, iránya, és a zárótétel, mely az átlagosnál is gyorsabb tempójával újabb bizonyság Tkachenko bevállalós habitusára, végül is egész jól sikerül.

A Paganini La campanella ráadásként virtuóz és fényes, a magas hangok láss csodát víztiszták, és a siker jelentős. Olybá tűnik, hogy a közönség ezúttal igen fogékony az adni nagy lelkesedéssel akaró szólista hozzáállására, lendületére, életre valóságára, és elnéző minden mással szemben. Elmondhatom, hogy bennem sem maradt semmi ellenérzés, drukkolok a fiatal ukrán hegedűsnek, van benne spiritusz, de a kitartó skálázást úgy érzem egy percre sem szabad abbahagynia.

Kicsit aggódtam a második félidő előtt, mert a zenekar az eddigiek alapján nem játszott épp csúcsformában. Sajnos ez Mendelssohn Skót szimfóniájára sem változott. Ez a mű technikailag tán könnyedén abszolválható, ám lehelet finom ívei, kecses vonalai, és a paradox módon mégis benne rejlő súlyos erő miatt mégis csak olyan zenekaroknak való, amelyek számára a pontos, összehangolt együtt játszás még gyengébb napjaikon sem kihívás. Megszólalt kedvenc Mendelssohn szimfóniám minden hangja, de maga a mű csak nyomokban bukkant fel a cizellálatlan, kimunkálatlan zenekari hangzás mögül. Young Chil Lee, a dél-koreai dirigens nem is próbálkozott interpretációval, értelmezéssel, nagyon messze álltunk attól, hogy ennek értelme legyen. Kézben tartotta a folyamatokat, és hozzásegítette a zenekart, hogy híven eljátssza a művet, ami azonban így híján volt mindennek, ami miatt Mendelssohn senki mással össze nem téveszthető mester. Pedig egy-egy pillanatra megmelengette a szívemet a fuvola gyönyörű szólója, a mély vonósok nem egyszer bizonyságot adtak a felől, hogy sokkal több van bennük, és a rézfúvós kar is teljességgel magára talált a darab végén. Mint tudjuk, egy romantikus szimfónia esetében a siker nagyrészt amúgy is azon múlik, hogy az utolsó másfél perc hogyan sikerül, így az ováció sem maradt el. A koreai dirigens ezt azzal is nyomatékosította, hogy a darab kódáját ismételte meg ráadás gyanánt.

Annyira könnyű lenne azt mondani, hogy a közönség megint összetévesztett egy gyengébb koncertet egy jó produkcióval. És annyira igazságtalan. Ha valaki a szépet veszi észre, az mindig helyén való, és ha azt állítanánk, hogy az estének nem voltak szép pillanatai, akkor téves ösvényen járnánk.

Egy olyan hangverseny, mely jellegénél fogva nehezen illeszthető a zenekar építés folyamatába, nem adhat alapot az ítélkezésre, és a komoly vélemény alkotásra. A MÁV Szimfonikus Zenekar azonban akkor tesz majd meg előre nagy lépést, amikor a leggyengébb produkciójuk sem esik egy bizonyos szint alá. És ezen Kollár Imrének és csapatának nagyon sokat kell még dolgoznia.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1860 • Gustav Mahler, zeneszerző († 1911)
1911 • Gian Carlo Menotti, zeneszerző († 2007)
1939 • Jelena Obrazcova, énekművész ( † 2015)
1945 • Matti Salminen, énekes