Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Srdečně vás vitame v mad’arsku, milý pane kapelniku! (BFZ, Meyer, Mácal)

2009-02-24 12:50:00 Heiner Lajos

2009. február 22.
Zeneakadémia

Budapesti Fesztiválzenekar
Sabine Meyer (klarinét)
Vez.: Zdeňek Mácal

OTMAR MÁCHA: Változatok Jan Rychlik egy témájára és halálára
WEBER: 1. (f-moll) klarinétverseny, Op.73
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei

A Fesztiválzenekar ugyanazon műsorral, ugyanazon közreműködőkkel három egymást követő napon adott koncertet Budapesten: először a Művészetek Palotájában, majd két alkalommal a Zeneakadémián.
Nem tudom, hogy az első két estén hányan látogatták a hangversenyeket – az utolsón telt ház volt.
Aki nem jutott be, bánhatja.

Magyarországi bemutató volt az első műsorszám, Otmar Mácha (1922–2006) műve, Változatok Jan Rychlik egy témájára és halálára, a komponista barátjának állítva emléket.
Finoman hangszerelt, hallgatható kompozíció.

Majd napjaink talán első számú klarinétosa, Sabine Meyer lépett a pódiumra. Carl Maria von Weber 1. (f-moll) klarinétversenyét játszotta.
Az élmény háromszoros volt.
Frau Meyer játékáról, azt hiszem, már mindent leírtak. Virtuozitás, líra, technikai tökély, gyönyörű hangszín, de ezek mind ismertek – s mégis, a felfedezés erejével hatnak.
Aztán a zenekar. Régen hallottam az együttest, rá kellett ismét döbbennem: ez egy nagyon, nagyon jó zenekar.

És a mű.
Sokszor morfondírozik az ember, mi lett volna, ha? Ha Mozart, vagy Schubert pár évtizeddel tovább él. Ha Haydn 36 évesen hal meg.
Ha Webert negyvenéves korában nem ragadja el a tuberkulózis.
Évtizedek óta az az érzésem, hogy a német komponista opusait nem játsszák eleget Magyarországon. Hány éve lehetett utoljára látni-hallani a Freischützöt? Pedig ha a zenei romantika megszületését egyetlen műhöz kellene kötni, az talán az opera nyitánya lenne. Vagy a Farkasszakadék-jelenet – kedvenc tesztem, hogy zenebarát, de nem igazán zeneértő ismerőseimnek megmutatva megtippeltetem, mikor születhetett a mű – rendszerint öt-hat évtizeddel későbbre teszik keletkezését.
Az f-moll klarinétverseny sötét indítása már a Bűvös vadászt előlegezi meg, noha vagy évtizeddel korábbi darab. Aztán a gyönyörű Andante, a virgonc záró Allegro – intarziás ékszerdoboz ez a versenymű.
Meyertől két bőkezű ráadás.

A szünet után Muszorgszkijtól az Egy kiállítás képei, természetesen Ravel hangszerelésében.
Cizellált előadás.
Ismét elgondolkodok. Mácal állt a Cseh Filharmonikusok élén.
Nagy elődei (Tálich, Kubelik, Ancerl, Neumann) nem voltak „sztárkarmesterek” karajani, bernsteini, maazeli értelemben, a zenekar azonban mindig a legjobbak közé tartozott, talán mindennél többet elmond, hogy Mravinszkij – aki gyakorlatilag csak „saját” zenekarával, a Leningrádiakkal lépett fel – is vezényelte őket.
Mácalnál semmi póz, semmi felesleges mozgás, színjátszás, mint sok más kollégájánál („pódium-prostituáltak” – mondta egyszer Matacic, azazhogy nem egészen így, jóval erősebben fogalmazott).

Értelmetlen részleteiben elemezni ezt az interpretációt. Semmi felfedezés, a műre más oldalról való rácsodálkozás, amit az ember például Sinopoli vagy Gardiner felvételei kapcsán érezhet időnként.
Nem, ez „egyszerűen” egy nagy mű perfekt előadása volt.

A tekintélyes zenei szaklap, a Gramophone által a világ kilencedik legjobbjának besorolt zenekarától, élén a huszadik helyen álló orkeszter korábbi vezető dirigensével.
A Fesztiválzenekar és Mácal először találkoztak.
Nagyon-nagyon bízom abban, hogy nem utoljára.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.