vissza a cimoldalra
2020-08-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4521)
A MET felvételei (1024)
Régizene (3709)
Opernglas, avagy operai távcső... (20618)
Pantheon (2715)
Erkel Színház (10613)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4037)
ifj. Johann Strauss (168)
Cecilia Bartoli (883)
Nicolai Gedda-az univerzális tenor (286)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2022)
Franz Schmidt (3661)
Társművészetek (1830)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4892)
Kodály Zoltán (388)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2812)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az agitprop szünetében és a filozófia előtt (Eisler- és Adorno-vonósnégyesek)
kobzos55, 2009-02-11 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Eisler- és Adorno-vonósnégyesek HANNS EISLER:
String Quartet, Op.75 (1938)
„Präludium und Fuge über B-A-C-H” for Srtring Trio, Op.46 (1934)

THEODOR W. ADORNO:
Six Studies for String Quartet (1920)
String Quartet (1921)
Two Pieces for String Quartet, Op.2 (1925-26)

Leipziger Streichquartet
cpo 999 341-2

Két név a borítón – mindkettő jól ismert a zenebarátok előtt, de egy asszociációs játékban aligha vágnánk rá bármelyikük esetében a vonósnégyes szót. A Hanns Eisler név hallatán valószínűleg „Kurt Weill”, vagy a „munkásmozgalom” lenne a leggyakoribb válasz, Adorno nevére pedig alighanem a „filozófia”, esetleg a „zenefilozófia” szót társítanák a legtöbben.

Ezért különösen izgalmas a cpo kiadó mostanság kezembe került korongja, amelyen a XX. század kultúrtörténetében oly jelentős szerepet játszott két férfiú komolyzenei alkotómunkásságából kapunk ízelítőt. Kortársak voltak, mindketten zenével foglalkoztak, de világnézetük és pályájuk már nem mutat hasonlóságot. Munkásságukban egyetlen közös pontot találunk: Amerikában együtt írtak könyvet, Filmzene címen (a kötet 1973-ban magyarul is megjelent a Zeneműkiadó gondozásában).

Az 1898-ban született Eisler rövid ideig Arnold Schönberg tanítványa volt, de éppen amiatt keveredett konfliktusba mesterével, mert Schönberg szerint a zeneszerző egyetlen feladata az, hogy jó muzsikát írjon, Eislert pedig a zene elsősorban mint a mozgalmi-politikai tevékenység kiszolgálója érdekelte. Ő írta a Rote Wedding című dal zenéjét (1928), amelynek magyar változata Vörös Csepel címen a talán legismertebb munkásmozgalmi dallá vált. 1933-tól Amerikában élt, emigrációban, s ott bizony nem sok terepet kapott kommunista agitációs tevékenységéhez. Ekkoriban ismét komponált néhány programmentes zeneművet.

1948-ban – nem kis részben az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság munkálkodásának hatására – visszatért Németországba, s nem csodálkozhatunk, hogy a szovjet megszállási zónában, illetve a később ebből kialakított, magát Német Demokratikus Köztársaságnak nevező államban telepedett le, sőt, ő szerezte az NDK himnuszának a zenéjét is. És azon sem csodálkozhatunk, hogy mint szuverén, gondolkodó elme, az évek előrehaladtával (1962-ben hunyt el) egyre gyakrabban keveredett konfliktusba a német államszocializmus vaskalapos vezetésével.

A Leipziger Quartet kitűnő felvételen található, 1934-ben keletkezett, mindössze négy és fél perces vonóstrió, a B-A-C-H témára írt bevezetés és fúga megnyerő darab. Hatásos a téma felvezetése, hihetetlenül erőteljes a szaggatott, éles ritmusú fúga indítása a szólóhegedűn. Azt hiszem, már ez a rövid kis darab is bárkit meggyőzhet Eisler alapos mesterségbeli tudásáról.

A négy évvel később írt kéttételes vonósnégyes a schönbergi tizenkét fokú komponálás elvei alapján készült, az alapsort a mű elején a gordonka mutatja be. Sűrű szövésű, variációs nyitótétele első hallásra megragadó, pazar sodrású zene, mintha egyetlen örvény hajtaná az első ütemektől az utolsóig. A második, Finale feliratú tétel nehezebben adja magát. Számos megragadó részlete van, de az egész kevésbé áll össze, a szerkesztés logikája csak többszöri meghallgatás után tűnik fel. Elhaló befejezése viszont nagyon szép.

A CD-n hallható két darab – de mindenekelőtt a vonósnégyes első tétele – alapján nagy kár, hogy Eisler nem hallgatott Schönbergre, nem foglalkozott tisztán komponálással. Lehet, hogy több műve mindmáig műsoron lenne. A Vörös Csepelt már rég nem harsogják a hangszórók május elsején, s az NDK himnusza sem nagyon hiányzik többé, hiszen maga az állam tűnt el a történelem süllyesztőjében...

Theodor Wiesengrund-Adorno öt évvel Eisler után, 1903-ban született, Frankfurtban. Itt végezte egyetemi tanulmányait, s szerezte meg a Ph.D. fokozatot 1924-ben (21 éves korában!), egy ismeretelméleti tárgyú értekezéssel. A zenével is korán kezdett foglalkozni, hegedülni, majd zongorázni tanult. 1925-ben Alban Berg tanítványa lett. Később érdeklődése egyre inkább a filozófia felé fordult, manapság a frankfurti iskola egyik meghatározó alakjaként tartják számon. Filozófiai nézeteit egy ilyen rövid írásban még vázolni is lehetetlen. Sokszor idézett híres-hírhedt mondását („Auschwitz után nem lehet verset írni”) szerencsénkre zseniális költők nagyszerű verseinek sora cáfolja. (S ha az idézetnek nem konkrét, hanem általános – minden művészetre érvényes – mondandót tulajdonítunk, a második világháború után született csodálatos zeneműveket is örömmel sorolhatunk ellenpéldaként.)

Adorno filozófusként sem szakadt el a zenétől – számos írást tett közé a témában, több tanulmánya magyarul is megjelent. Ezekben is rengeteg vitatható értékelés található, de elemzései mindig nagyon sok izgalmas gondolatot vetnek fel.

A CD-n a Hat tanulmány az első Adorno-mű. A rövid (1’23” és 3’08” közötti időtartamú) kis darabok hallatán szinte lehetetlen nem Webern alig tizenegy évvel korábban – ugyancsak vonósnégyesre – komponált Öt tételére gondolnunk. De a formai hasonlóság mellett rögvest feltűnik a különbözőség is, Adorno karakterdarabjai sokkal romantikusabb ihletésűek. S ha hallgatásukkor érzékelünk is más szerzőkre utaló hatásokat, ezt aligha róhatjuk fel a mindössze 17 éves szerzőnek. Az első darab erőteljes kitörések és el-elakadó, sóhajszerű motívumok váltakozását hozza, a második a gordonka „mackós menetelésével” indul, a paródiaként ható zene Mahler világát idézi. A harmadik darab hol tömör, már-már vonószenekari hangzásával, hol zenei intimitásával a Megdicsőült éj hangulatvilágára emlékeztet – természetesen jóval rövidebb időskálán. A negyedik tanulmány pompás groteszk tánc, az ötödik nagyon szép romantikus lassú tétel – egyetlen rövid, izgatott tremolós kitöréssel. A hatodik – ismét lassú – tétel mintha a schönbergi énekbeszéd különös világát ültetné át vonósokra.

Mindössze egy évvel később született a négytételes „igazi” vonósnégyes. Ez az ízig-vérig későromantikus alkotás könnyen megszerethető, igényes munka. Azt hiszem, megállná a helyét bármely vonósnégyes repertoárján. Különösen megkapó a hömpölygő melódiájú második tétel (tempójelzése: sehr langsam), a XX. század új hangja csak a különféle hangulatú elemeket kissé szokatlanul merészséggel egymásba szövő utolsó tételben jelenik meg.

A Két tétel vonósnégyesre már azután keletkezett, hogy Adorno Berg tanítványává lett, s így nem kelt meglepetést, hogy a művön felfedezhető a mester hatása. A Kolisch Quartet által 1926-ban bemutatott darabról Berg lelkes beszámolót küldött Schönbergnek, amelyben a vonósnégyest rendkívül nehéznek, de nagyon jónak minősítette, majd büszkén tette hozzá, hogy „komolysága, tömörsége és mindenekfelett az egész szerkezet megalkuvás nélküli tisztasága alapján úgy írható le, mint a Schönberg iskolához tartozó alkotás”. Berg jellemzésének pontossága aligha vonható kétségbe, s a két tételben bőséggel találhatók megkapóan szép pillanatok, mégis úgy érzem, ez a mű – a maga stíluskörnyezetében – kevesebb szellemes, eredeti gondolatot tartalmaz, mint a két fiatalkori alkotás. Talán Adornónak több időre lett volna szüksége, hogy a Berg irányításával elsajátított új technikai tudást személyes, egyéni mondandójával töltse fel...

Hogyan alakult volna Adorno alkotói világa, ha további pályafutása során elsősorban a komponálásra koncentrál? Természetesen nem sejthetjük a választ. Mint ahogyan azt sem tudhatjuk, vajon a zeneszerzők között olyan előkelő helyet foglalhatna-e el, mint a XX. század jelentős filozófusainak sorában.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1912 • Jules Massenet, zeneszerző (sz. 1842)