vissza a cimoldalra
2019-11-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11446)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3278)
Pantheon (2443)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4450)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4607)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (300)
Giuseppe Verdi (1394)
Zenei témájú könyvek (99)
Élő közvetítések (8236)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1800)
Franz Schmidt (3453)
Momus-játék (5763)
Operett, mint színpadi műfaj (4147)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2943)
Plácido Domingo (917)
José Cura (580)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az agitprop szünetében és a filozófia előtt (Eisler- és Adorno-vonósnégyesek)
kobzos55, 2009-02-11 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Eisler- és Adorno-vonósnégyesek HANNS EISLER:
String Quartet, Op.75 (1938)
„Präludium und Fuge über B-A-C-H” for Srtring Trio, Op.46 (1934)

THEODOR W. ADORNO:
Six Studies for String Quartet (1920)
String Quartet (1921)
Two Pieces for String Quartet, Op.2 (1925-26)

Leipziger Streichquartet
cpo 999 341-2

Két név a borítón – mindkettő jól ismert a zenebarátok előtt, de egy asszociációs játékban aligha vágnánk rá bármelyikük esetében a vonósnégyes szót. A Hanns Eisler név hallatán valószínűleg „Kurt Weill”, vagy a „munkásmozgalom” lenne a leggyakoribb válasz, Adorno nevére pedig alighanem a „filozófia”, esetleg a „zenefilozófia” szót társítanák a legtöbben.

Ezért különösen izgalmas a cpo kiadó mostanság kezembe került korongja, amelyen a XX. század kultúrtörténetében oly jelentős szerepet játszott két férfiú komolyzenei alkotómunkásságából kapunk ízelítőt. Kortársak voltak, mindketten zenével foglalkoztak, de világnézetük és pályájuk már nem mutat hasonlóságot. Munkásságukban egyetlen közös pontot találunk: Amerikában együtt írtak könyvet, Filmzene címen (a kötet 1973-ban magyarul is megjelent a Zeneműkiadó gondozásában).

Az 1898-ban született Eisler rövid ideig Arnold Schönberg tanítványa volt, de éppen amiatt keveredett konfliktusba mesterével, mert Schönberg szerint a zeneszerző egyetlen feladata az, hogy jó muzsikát írjon, Eislert pedig a zene elsősorban mint a mozgalmi-politikai tevékenység kiszolgálója érdekelte. Ő írta a Rote Wedding című dal zenéjét (1928), amelynek magyar változata Vörös Csepel címen a talán legismertebb munkásmozgalmi dallá vált. 1933-tól Amerikában élt, emigrációban, s ott bizony nem sok terepet kapott kommunista agitációs tevékenységéhez. Ekkoriban ismét komponált néhány programmentes zeneművet.

1948-ban – nem kis részben az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság munkálkodásának hatására – visszatért Németországba, s nem csodálkozhatunk, hogy a szovjet megszállási zónában, illetve a később ebből kialakított, magát Német Demokratikus Köztársaságnak nevező államban telepedett le, sőt, ő szerezte az NDK himnuszának a zenéjét is. És azon sem csodálkozhatunk, hogy mint szuverén, gondolkodó elme, az évek előrehaladtával (1962-ben hunyt el) egyre gyakrabban keveredett konfliktusba a német államszocializmus vaskalapos vezetésével.

A Leipziger Quartet kitűnő felvételen található, 1934-ben keletkezett, mindössze négy és fél perces vonóstrió, a B-A-C-H témára írt bevezetés és fúga megnyerő darab. Hatásos a téma felvezetése, hihetetlenül erőteljes a szaggatott, éles ritmusú fúga indítása a szólóhegedűn. Azt hiszem, már ez a rövid kis darab is bárkit meggyőzhet Eisler alapos mesterségbeli tudásáról.

A négy évvel később írt kéttételes vonósnégyes a schönbergi tizenkét fokú komponálás elvei alapján készült, az alapsort a mű elején a gordonka mutatja be. Sűrű szövésű, variációs nyitótétele első hallásra megragadó, pazar sodrású zene, mintha egyetlen örvény hajtaná az első ütemektől az utolsóig. A második, Finale feliratú tétel nehezebben adja magát. Számos megragadó részlete van, de az egész kevésbé áll össze, a szerkesztés logikája csak többszöri meghallgatás után tűnik fel. Elhaló befejezése viszont nagyon szép.

A CD-n hallható két darab – de mindenekelőtt a vonósnégyes első tétele – alapján nagy kár, hogy Eisler nem hallgatott Schönbergre, nem foglalkozott tisztán komponálással. Lehet, hogy több műve mindmáig műsoron lenne. A Vörös Csepelt már rég nem harsogják a hangszórók május elsején, s az NDK himnusza sem nagyon hiányzik többé, hiszen maga az állam tűnt el a történelem süllyesztőjében...

Theodor Wiesengrund-Adorno öt évvel Eisler után, 1903-ban született, Frankfurtban. Itt végezte egyetemi tanulmányait, s szerezte meg a Ph.D. fokozatot 1924-ben (21 éves korában!), egy ismeretelméleti tárgyú értekezéssel. A zenével is korán kezdett foglalkozni, hegedülni, majd zongorázni tanult. 1925-ben Alban Berg tanítványa lett. Később érdeklődése egyre inkább a filozófia felé fordult, manapság a frankfurti iskola egyik meghatározó alakjaként tartják számon. Filozófiai nézeteit egy ilyen rövid írásban még vázolni is lehetetlen. Sokszor idézett híres-hírhedt mondását („Auschwitz után nem lehet verset írni”) szerencsénkre zseniális költők nagyszerű verseinek sora cáfolja. (S ha az idézetnek nem konkrét, hanem általános – minden művészetre érvényes – mondandót tulajdonítunk, a második világháború után született csodálatos zeneműveket is örömmel sorolhatunk ellenpéldaként.)

Adorno filozófusként sem szakadt el a zenétől – számos írást tett közé a témában, több tanulmánya magyarul is megjelent. Ezekben is rengeteg vitatható értékelés található, de elemzései mindig nagyon sok izgalmas gondolatot vetnek fel.

A CD-n a Hat tanulmány az első Adorno-mű. A rövid (1’23” és 3’08” közötti időtartamú) kis darabok hallatán szinte lehetetlen nem Webern alig tizenegy évvel korábban – ugyancsak vonósnégyesre – komponált Öt tételére gondolnunk. De a formai hasonlóság mellett rögvest feltűnik a különbözőség is, Adorno karakterdarabjai sokkal romantikusabb ihletésűek. S ha hallgatásukkor érzékelünk is más szerzőkre utaló hatásokat, ezt aligha róhatjuk fel a mindössze 17 éves szerzőnek. Az első darab erőteljes kitörések és el-elakadó, sóhajszerű motívumok váltakozását hozza, a második a gordonka „mackós menetelésével” indul, a paródiaként ható zene Mahler világát idézi. A harmadik darab hol tömör, már-már vonószenekari hangzásával, hol zenei intimitásával a Megdicsőült éj hangulatvilágára emlékeztet – természetesen jóval rövidebb időskálán. A negyedik tanulmány pompás groteszk tánc, az ötödik nagyon szép romantikus lassú tétel – egyetlen rövid, izgatott tremolós kitöréssel. A hatodik – ismét lassú – tétel mintha a schönbergi énekbeszéd különös világát ültetné át vonósokra.

Mindössze egy évvel később született a négytételes „igazi” vonósnégyes. Ez az ízig-vérig későromantikus alkotás könnyen megszerethető, igényes munka. Azt hiszem, megállná a helyét bármely vonósnégyes repertoárján. Különösen megkapó a hömpölygő melódiájú második tétel (tempójelzése: sehr langsam), a XX. század új hangja csak a különféle hangulatú elemeket kissé szokatlanul merészséggel egymásba szövő utolsó tételben jelenik meg.

A Két tétel vonósnégyesre már azután keletkezett, hogy Adorno Berg tanítványává lett, s így nem kelt meglepetést, hogy a művön felfedezhető a mester hatása. A Kolisch Quartet által 1926-ban bemutatott darabról Berg lelkes beszámolót küldött Schönbergnek, amelyben a vonósnégyest rendkívül nehéznek, de nagyon jónak minősítette, majd büszkén tette hozzá, hogy „komolysága, tömörsége és mindenekfelett az egész szerkezet megalkuvás nélküli tisztasága alapján úgy írható le, mint a Schönberg iskolához tartozó alkotás”. Berg jellemzésének pontossága aligha vonható kétségbe, s a két tételben bőséggel találhatók megkapóan szép pillanatok, mégis úgy érzem, ez a mű – a maga stíluskörnyezetében – kevesebb szellemes, eredeti gondolatot tartalmaz, mint a két fiatalkori alkotás. Talán Adornónak több időre lett volna szüksége, hogy a Berg irányításával elsajátított új technikai tudást személyes, egyéni mondandójával töltse fel...

Hogyan alakult volna Adorno alkotói világa, ha további pályafutása során elsősorban a komponálásra koncentrál? Természetesen nem sejthetjük a választ. Mint ahogyan azt sem tudhatjuk, vajon a zeneszerzők között olyan előkelő helyet foglalhatna-e el, mint a XX. század jelentős filozófusainak sorában.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"OrgonaExpedíció"
Audiencia a hangszerek királynőjénél

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Henning Kraggerud, Keller András, Pilz János (hegedű), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Kolonits Klára (ének), Szűcs Máté, Homoki Gábor (brácsa), Perényi Miklós, Rohmann Ditta (cselló)
Kuss Quartet: Jana Kuss, Oliver Wille (hegedű); William Coleman (brácsa); Mikayel Hakhnazaryan (cselló)
"kamara.huKAMARA.HU – Utas és holdvilág"
kamara.hu/1 - emlék
"A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja"
BEETHOVEN: 1. (F-dúr) vonósnégyes, op. 18/1
GRIEG: 3. (c-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 45
LISZT: Die Loreley
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Mignons Lied
CSAJKOVSZKIJ: Firenzei emlék, op. 70
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Rigoletto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János (zongora)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Pinchas Steinberg
LISZT: Les Préludes – szimfonikus költemény
CHOPIN: 2. (f-moll) zongoraverseny, op. 21
DVORÁK: 9. (e-moll) szimfónia, op. 95 („Az Újvilágból”)
A mai nap
született:
1719 • Leopold Mozart, zeneszerző († 1787)
1774 • Gaspare Spontini, zeneszerző († 1851)
1778 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző († 1837)
1805 • Fanny Mendelssohn, zongorista, zeneszerző († 1847)
1896 • Pataky Kálmán, énekes († 1964)
1900 • Aaron Copland, zeneszerző († 1990)
1927 • Svéd Nóra, énekes († 1982)
elhunyt:
1831 • Ignaz Pleyel, zeneszerző, zongorakészítő (sz. 1757)
1946 • Manuel de Falla, zeneszerző (sz. 1872)
2005 • Takács Jenő, zongorista, zeneszerző (sz. 1902)