vissza a cimoldalra
2019-11-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (1452)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4610)
Palcsó Sándor (270)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (84)
Kimernya? (3297)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3509)
Élő közvetítések (8247)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Erkel Színház (10374)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)
Operett, mint színpadi műfaj (4148)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (546)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1805)
Franz Schmidt (3456)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A dán dog (Rued Langgaard korai szimfóniái)
Balázs Miklós, 2009-01-19 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Rued Langgaard: Symphony No. 1 in B Minor „Klippepastoralen”
Rued Langgaard: Symphony No. 2 & 3
RUED LANGGAARD:
Symphony No. 1 in B Minor „Klippepastoralen”
Symphony No. 2 & 3*

Danish National Symphony Orchestra
Inger Dam-Jensen – soprano*
Per Salo – piano*
Thomas Dausgaard

Dacapo
6.220525
6.220516*

A dán klasszikus zene csak néha olyan, mint a híres dán omlós teasütemény. Vagyis nem mindig adja magát könnyen, egy langyos tea mellett, a kandallóban az elmúlásért fohászkodó aprított farönk sercegésétől kísérve. Különösen a XX. századi, vagy a kortárs szerzők követelnek a szokásosnál is nagyobb türelmet és kitartást a hallgatótól. Aki Per Norgard, vagy, mondjuk, a ma divatos Pelle Gudmundsen-Holmgreen muzsikájával próbálkozott már, sejti miről beszélek.

Pedig a Tivoliból kiszűrődő disztingvált valcer meg az elegáns tangó, Jacob Gade vagy H. C. Lumbye nevének csengése mást is ígér: straussi igényű könnyűzenét, pergő talpalávalót. De találni e két véglet között is említésre érdemes szerzőt, Carl Nielsent legalább, aki hosszú pályája alatt számos művével törte át a nemzetköziség kemény akadályait, s ma már-már világirodalmi szerzőnek mondjuk. Ám ennyivel kár lenne nagyvonalúan lezárni a dán szimfonikusokról fogalmazott kurta mondatainkat, mert akad még számos megismerésre méltó komponista az ezerszínű Nyhavn dokkjain túl is, vagy ha tetszik, azok mentén.

A koppenhágai születésű Rued Langgaard (1893–1952) valóságos márványoszlopa a dán szimfonizmusnak: tizenhat szimfóniájával Nielsen mellett meghatározó művelője volt a műfajnak a múlt század első felében. Mindemellett nem egy „tipikusan” dán muzsikus Langgaard, vagyis nem kötődik sem a fent említett „könnyűzenei”, táncos-szórakoztató irányvonalhoz, sem pedig a másoknál szokásos dán népi-nemzeti karaktereket nem integrálja a maga zenéjébe. Első szimfóniái egy korán érő, ambiciózus szerzőt mutatnak, aki egy pillanatig sem kételkedik saját képességeiben. A lemezen most megjelent I. (b-moll) szimfónia, mely egy tizenhét éves kamasz fiú munkáját rögzíti, kétséget sem hagy efelől; a Max Fiedler vezényelte berlini bemutató (1913) zajos sikere természetesen óriási lökést jelentett Langgaard pályáján. A karrier így nyílegyenes irányt vesz, bár megragadni azt néhány mondatban nem könnyű feladat.

Nem az, mert Langgard mindig afféle öntörvényű, „céhen kívüli” – ma így mondjuk: outsider – muzsikusnak számított odahaza, s életművének belátásához és értékeléséhez adódik megközelítés a német utóromantika és a későbbi expresszionizmus, a francia impresszionizmus-szimbolizmus és az európai modernizmus és avantgárd felől is. Antikrisztus című operáját (műfaji megjelölése: allegorikus opera) ma együtt emlegetik Schönberg Jacobsleiterével, Havergal Brian „Gothic” szimfóniájával vagy éppen Mahler Nyolcadikjával, mint a század első harmadának filozofikus indíttatású, felforgató hatású műveit.

Első három szimfóniája – mely az itt tárgyalt két lemezen helyet kapott – sem képez valódi egységet, sőt, talán korai szimfóniáknak sem volna szerencsés nevezni őket, hiszen pl. a III. szimfónia az 1925 és ’33 között készült felújítás változtatásaival került a lemezre, Langgaard pedig ekkor már csaknem pályája zenitjén ült. S bizony érezni masszív stílusbéli átalakulást az I. szimfónia és a második kettő között, és nem csupán az apparátus megváltozása vagy a szerzői világkép érezhető szélesedése vonja maga után a differenciákat. A b-moll szimfónia egy tipikusan német ízléssel összerakott, öttételes, nagyzenekart foglalkoztató darab, kevés témával, de gazdagon hangszerelve megírt munka. Széles ívekkel, romantikusan kígyózó dallamokkal, nagyobb hangtömbökkel a foglalatban, Anton Bruckner modorában. Alcíme is árulkodó: Klippepastoraler, vagyis „hegyi pasztorál” – vállaltan természetfestő munka, mely hasonló című témákat rendel az egyes tételekhez.

Alcímeket a II. és III. szimfónia is visel: előbbi A tavasz ébredése, utóbbi pedig A fiatalság hevülete romantikusan nagyszabású titulusokat kapta, ám ezek a szimfóniák egyfelől időtartamukban lényegesen rövidebbek az egyórás elsőnél, másfelől pedig a zenekar mellett szopránszólistát (II. szimfónia) illetve obligát zongorát és vegyes kart (III. szimfónia) is foglalkoztatnak. Stílusukban is távolodni látszanak az első szimfóniát jellemző bruckneri hangzásképtől, s inkább schumanni, wagneri gesztusokat vesznek fel, valamint nyomokban franciás hatásokat (Koechlin, D’Indy) is mutatnak. Bár távolról sem igaz, hogy bármiféle letisztultság volna tetten érhető rajtuk; az I. szimfónia nyersességéhez képest mindenképpen visszafogottabb heroizmus, kidolgozottabb szerkesztésmód, mesterkéltebb hangszerelés és színgazdagabb motívumábrázolás lett a sajátjuk.

A Dacapo Records nemrég megjelent kiadványain (melyekkel nem mellesleg teljessé vált a kiadó Langgaard-ciklusa) a Dán Rádió Nemzeti Zenekara szólal meg vezetőjük, Thomas Dausgaard vezényletével. Ha nem is mindig inspirálóan, de legtöbbször feszesen és komolyabb hibák nélkül zenélnek, vonóskaruk erős és egységes, fúvósaik határozottak és intakt megszólalásokra képesek. A műveket nagyobb érzelmi kilengések nélkül, kontrolláltan interpretálják, néha kissé színtelenül ugyan, de sosem slamposan vagy unalmasan. Kiváló teljesítmény a szoprán énekeső Inger Dam-Jensené és a zongorista Per Salóé; egyikük sem helyez nagyobb hangsúlyt a szerepére, mint azt a művek kívánják. Mindkét lemez anyagára igaz, hogy Dausgaard hallhatóan a németes orientációt tekinti elsősorban iránymutatónak, előadásaiban nem annyira a szolid kontempláció, mint inkább az aktív, de nem erőltetett részvétel és formálás, a tevékeny közreműködés a jellegadó.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Erkel Színház

GERSHWIN: Porgy és Bess

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Josef Špaček (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csaba Péter
DVOŘÁK: Karnevál-nyitány, op. 92
DVOŘÁK: a-moll hegedűverseny, op. 53
DVOŘÁK: 8. (G-dúr) szimfónia, op. 88

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Váradi László (zongora)
BEETHOVEN: 13. (Esz-dúr) zongoraszonáta, op. 27/1
BEETHOVEN: 14. (cisz-moll) zongoraszonáta, op. 27/2 („Holdfény”)
MUSZORGSZKIJ: Egy kiállítás képei

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Marczi Mariann (zongora), Lukács Péter (brácsa)
SCHUMANN: Adagio e Allegro
VIEUXTEMPS: B-dúr szonáta
SCHUMANN: Meseképek

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70
A mai nap
született:
1942 • Hamari Júlia, énekes
elhunyt:
1695 • Henry Purcell, zeneszerző (sz. kb. 1659)
1938 • Leopold Godowsky, zongoraművész (sz. 1870)