vissza a cimoldalra
2020-06-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11498)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3643)
A MET felvételei (466)
Momus-játék (5853)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3900)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4814)
Operett, mint színpadi műfaj (4322)
Balett-, és Táncművészet (6025)
Pantheon (2650)
Történelem (494)
Franz Schmidt (3611)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1953)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (1015)
Kolonits Klára (1176)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4595)
Bartók Rádió (774)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62175)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ketten a legtehetségesebbek közül (BFZ, Jansen, Petrenko)
Johanna, 2008-10-30 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2008. október 26.
Zeneakadémia

Budapesti Fesztiválzenekar
Janine Jansen – hegedű
Vez.: Vaszilij Petrenko

BEETHOVEN: Hegedűverseny, Op.61
PROKOFJEV: V. szimfónia, Op.100

Amikor Janine Jansen beviharzott a Zeneakadémia színpadára, rögtön látszott mozdulataiból a féktelen szilajság, a tudatosság és a kedves nőiesség egyfajta különös keveredése. A kislányos arcú, macskaszemű, rendkívüli mosolyú hölgy meglehetősen színes egyéniségnek tűnt. Mindössze harminc éves, de már jó ideje világhírűnek mondják. És tagadhatatlan, hogy rendkívüli tehetség birtokában van. Technikája lenyűgöző, csodálatos hangon, gyakorlatilag hibátlanul hegedül.

A hegedűverseny nyitó tételében szinte észrevétlenül, a semmiből csalogatta elő első hangjait, melyekből aztán néhány pillanat leforgása alatt erőteljes, élettel teli dallam fejlődött ki. Janine Jansen kiválóan építkezik. Képes a végtelen gondossággal megformált kicsiny motívumokat nagyobb egységekké is összerakni. Ügyesen ötvözi az imponáló tudatosságot és az ösztönös muzikalitást. Minden apró díszítés, a figyelemreméltóan szépen kivitelezett trillái, minden egyes megmozdulása ennek a jól átgondolt építkezésnek a részeit képezték. Eközben gond nélkül változtatja hangulatait, mindezt egyéni mozgáskultúrával kísérve, teljes testi erejét belesűrítve egy-egy fontosabb frázis megformálásába.

Számomra úgy tűnt, Jansen az első két tételben leginkább zenekari kíséretes szólómuzsikálást mutat be. Hegedűversenyt igazán főként a harmadik tételben hallhattunk. Vaszilij Petrenko karmesteri jelenléte is itt kezdett megmutatkozni, addig szerényen visszahúzódott kísérő szerepkörbe. A Rondo viszont fergeteges versengéssé fejlődött, a zenekar, a szólista, a karmester, és persze a közönség igen nagy élvezetére.

Janine Jansen és Vaszilij Petrenko több szempontból is hasonlítanak. Amellett, hogy mindketten a legtehetségesebbek közül valók, elképesztően egyéni mozdulatokkal operálnak, nagyszerűen építik fel a zenei történéseket is. Petrenko ujjai vezénylés közben önálló életet élnek, az őt nézőknek az a benyomása, hogy kézfejében egyáltalán nincsenek csontok. Elképesztő mozdulatokra képes, amelyek eleinte meghökkentők ugyan, de a figyelmes szemlélő hamar rájön, hogy félelmetesen hatásosak.

Vaszikij Petrenko és a Budapesti Fesztiválzenekar kiválóan működtek együtt. Mert bármennyire nagyszerű együttesről is van szó, azért láttam én már unatkozni a muzsikusokat koncert közben. Jelen esetben azonban erről szó sem lehetett. Petrenko szuggesztivitása ugyanis kizárta ezt.

A fiatal dirigens tökéletesen érti, érzi Prokofjev zenéjének sajátos hangulatát, humorát, iróniáját. Tempói lendületesek, ritmusérzéke lenyűgöző, határozottsága kimondottan imponáló, egyénisége igen szuggesztív. Mozdulatai minden szokatlanságuk ellenére teljesen világosak, rendkívül inspiratívak, és nem tűrnek semmiféle ellentmondást. Egy-egy csúcspontot oly hatásosan épített fel, s a zenekar akkora erővel interpretált, hogy a hangok szinte már letaglózták a hallgatóságot.

Azt hiszem, nem tévedek túl nagyot, ha úgy gondolom, sokat fogjuk még hallani Vaszilij Petrenko nevét. Rendkívüli elismeréssel nyilatkoznak karmesteri tevékenységéről mindenütt a világban, ahol megfordult már, s őszintén remélem, gyakori vendége lesz a magyar hangversenytermeknek is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
történt:
1953 • A Pomádé király új ruhája bemutatója (Budapest)
született:
1903 • Aram Iljics Hacsaturjan, zeneszerző († 1978)
1926 • Klaus Tennstedt, karmester († 1998)
elhunyt:
1950 • gróf Bánffy Miklós író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, operaigazgató (sz. 1873)