vissza a cimoldalra
2019-12-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

Franz Schmidt (3467)
Kimernya? (3361)
Alexandru Agache, a bariton (184)
Belcanto (931)
Kolonits Klára (1141)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (112)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2946)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3527)
modern eszement rendezesek (338)
Élő közvetítések (8265)
Nagy koncertek emlékezete (38)
A díjakról általában (1075)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1815)
Zenei események (1006)
OperaDigiTár (34)
Erkel Színház (10389)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Korai zsengék (Rahmanyinov: Elégikus triók)
BaCi, 2008-10-02 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Rahmanyinov: Elégikus triók RACHMANINOV:
Trio elegiaque No. 1 in G minor
Trio elegiaque No. 2 in D minor, Op. 9

Eduard Wulfson – violin
Dmitry Yablonsky – cello
Valeri Grohovski – piano

Naxos
8.557423

1892/93-ban, amikor ez a két elégia született, Rahmanyinov, „a zongoraművész” már készen állt, hogy meghódítsa a világot. Rahmanyinov, „a zeneszerző” azonban még csak önmagát kereste a világ nagyjai között.

Mi tagadás, nem lehetett könnyű a XIX. század végén egy zeneszerzői babérokra törő orosz elmének. Nemcsak az Ötök elit társaságával kellett felvennie a versenyt, hanem minden idők egyik legnagyobb, és mindemellett legnépszerűbb szerzőjével, az ekkor már élete utolsó esztendejében járó Csajkovszkijjal is.

Hogy a zenetudorok véresen komoly mércéje szerint végül is sikerült-e Rahmanyinovnak beérnie honfitársát, arról még folynak viták. Az azonban kétségtelen tény, hogy 2. zongoraversenye népszerűségben nagyjából ott van, ahol a Hattyúk tava. A koncerttermekben és a fürdőszobai dudorászóesteken egyaránt gyakori vendég mindkettő.

Rahmanyinov kötődése Csajkovszkijhoz azonban vitathatatlan. Ez a két trió is egyértelműen bizonyítja: Rahmanyinov nemcsak lelkesedett Csajkovszkijért, hanem alaposan el is mélyedt szerzeményeiben. Míg ugyanis későbbi művei rendelkeznek egy összetéveszthetetlen, sajátos arculattal, addig e két korai darab megtévesztésig hasonlít a nagynevű előd hangvételéhez.
Ráadásul itt nem is csak általánosságokról beszélhetünk, hanem egy konkrét műhöz, az Op.50-es (a-moll) trióhoz való kötődésről.

Az elsőt még csak szimpla rajongásból „másolta” le az ifjú zeneszerző-palánta. A második, d-moll hangneműt azonban már a nagyra becsült mester elvesztésétől áthatva faragta elődje „képmására” az akkor 19 éves ifjú. Ráadásul ez utóbbi mű fontosságát mutatja az is, hogy később, 1907-ben a szerző némileg érettebb fejjel visszatért hozzá.

Döbbenetes élmény, ahogy Csajkovszkij megelevenedik ennek a forrófejű zseninek a tollából. Lépten-nyomon figyelmeztetnie kell magát a hallgatónak, hogy végül is kitől származnak a megszólaló hangok.

És mégis, e tagadhatatlan hasonlóság ellenére egyszerűen nem lehet elmarasztaló szavakat írni a két darabról. Bizonyára szerepet játszik ebben a lebilincselő előadás is. De a fő ok mégsem a tökéletes összjátékban, a minden idegszálat megmozgató érzelmi töltésben, a fölényes technikai tudásban rejlik. Hanem abban, hogy ennek a három muzsikusnak a játékán maradéktalanul átsüt annak a 19 éves emberkének a boldogsága, hogy ismerhette, és a fájdalma, hogy elvesztette a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjét.

Így, ilyen elementárisan, szenvedélyesen, falrengetően csakis ebben a korban vagyunk képesek érezni. Aztán ez a „mindent vagy semmit” érzés szép lassan az „arany középút” biztonságává szelídül.
A példák zöme azt igazolja, hogy a kiválasztottak ez utóbbi, megnyugodott korszakban tudnak igaz mesterműveket alkotni.
Nekünk, egyszerű pórnépségnek marad a kamaszkor lelkesedése a sutba dobott verseinkkel, szégyenlősen elpengetett szerelmes dalocskáinkkal.
Hát egy ilyen kamaszkori szösszenet ez a két elégia. Nem mestermű. De legtöbbünk csonkán maradt próbálkozásaihoz mérten tökéletes műremek.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Sean Shibe (gitár)
"Halk húrok"
OSWALD: 1. divertimento (Sean Shibe átirata gitárra)
Lantművek a Wemyss, Balcarres, a Straloch és a Rowallan kéziratból (Sean Shibe átirata gitárra)
JAMES MACMILLAN: From Galloway (Sean Shibe átirata gitárra)
JAMES MACMILLAN: Since It Was the Day of Preparation – Motet I (Sean Shibe átirata gitárra)
MAXWELL DAVIES: Farewell to Stromness (Sean Shibe átirata gitárra)
STEVE REICH: Electric Counterpoint
JULIA WOLFE: LAD (Sean Shibe átirata elektromos gitárra)
DAVID LANG: killer (Sean Shibe átirata elektromos gitárra)
21:00 "Kóda" Beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

19:00 : Budapest
Duna Palota

Radnai Róbert (brácsa)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Ligeti András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"A változatosság gyönyörködtet"
CSAJKOVSZKIJ: Vonósszerenád, op.48
DÁVID GYULA: Brácsaverseny (1950)
SCHUMANN: 4. (d-moll) szimfónia, op.120

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Faludi Judit (cselló), Szenthelyi Krisztián (ének)
Kautzky Armand (színművész)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
Vezényel: Werner Gábor
"Adventi koncert"
VIVALDI: h-moll csellóverseny
HÄNDEL: Dignare Domine
VERDI: Non t’accostare
CORELLI: Karácsonyi concerto
WOLF PÉTER: Ave Maria
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő – Hattyúk tava balettfantázia csellóra

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Louis Schwizgebel (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Mischa Damev
"Faunok és szellemek"
DEBUSSY: Egy faun délutánja
SAINT-SAËNS: 2. (g-moll) zongoraverseny, op. 22
ELGAR: 2. (Esz-dúr) szimfónia, op. 63

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
19:00 : Debrecen
Csokonai Színház

MOZART: Szöktetés a szerájból
A mai nap
született:
1929 • Nikolaus Harnoncourt, karmester († 2016)
1933 • Henryk Górecki, zeneszerző († 2010)
elhunyt:
2003 • Hans Hotter, énekes (sz. 1909)
2007 • Szőllősy András, zeneszerző (sz. 1921)