vissza a cimoldalra
2020-07-07
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2685)
Kortárs zene (94)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3961)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4859)
film és zene (202)
A MET felvételei (631)
Kedvenc előadók (2845)
Régizene (3406)
Operák, amelyeket utálunk (305)
Balett-, és Táncművészet (6029)
Mozartról magasabban (696)
Giacomo Puccini (137)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1429)
Társművészetek (1806)
Franz Schmidt (3632)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1973)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Korai zsengék (Rahmanyinov: Elégikus triók)
BaCi, 2008-10-02 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

Rahmanyinov: Elégikus triók RACHMANINOV:
Trio elegiaque No. 1 in G minor
Trio elegiaque No. 2 in D minor, Op. 9

Eduard Wulfson – violin
Dmitry Yablonsky – cello
Valeri Grohovski – piano

Naxos
8.557423

1892/93-ban, amikor ez a két elégia született, Rahmanyinov, „a zongoraművész” már készen állt, hogy meghódítsa a világot. Rahmanyinov, „a zeneszerző” azonban még csak önmagát kereste a világ nagyjai között.

Mi tagadás, nem lehetett könnyű a XIX. század végén egy zeneszerzői babérokra törő orosz elmének. Nemcsak az Ötök elit társaságával kellett felvennie a versenyt, hanem minden idők egyik legnagyobb, és mindemellett legnépszerűbb szerzőjével, az ekkor már élete utolsó esztendejében járó Csajkovszkijjal is.

Hogy a zenetudorok véresen komoly mércéje szerint végül is sikerült-e Rahmanyinovnak beérnie honfitársát, arról még folynak viták. Az azonban kétségtelen tény, hogy 2. zongoraversenye népszerűségben nagyjából ott van, ahol a Hattyúk tava. A koncerttermekben és a fürdőszobai dudorászóesteken egyaránt gyakori vendég mindkettő.

Rahmanyinov kötődése Csajkovszkijhoz azonban vitathatatlan. Ez a két trió is egyértelműen bizonyítja: Rahmanyinov nemcsak lelkesedett Csajkovszkijért, hanem alaposan el is mélyedt szerzeményeiben. Míg ugyanis későbbi művei rendelkeznek egy összetéveszthetetlen, sajátos arculattal, addig e két korai darab megtévesztésig hasonlít a nagynevű előd hangvételéhez.
Ráadásul itt nem is csak általánosságokról beszélhetünk, hanem egy konkrét műhöz, az Op.50-es (a-moll) trióhoz való kötődésről.

Az elsőt még csak szimpla rajongásból „másolta” le az ifjú zeneszerző-palánta. A második, d-moll hangneműt azonban már a nagyra becsült mester elvesztésétől áthatva faragta elődje „képmására” az akkor 19 éves ifjú. Ráadásul ez utóbbi mű fontosságát mutatja az is, hogy később, 1907-ben a szerző némileg érettebb fejjel visszatért hozzá.

Döbbenetes élmény, ahogy Csajkovszkij megelevenedik ennek a forrófejű zseninek a tollából. Lépten-nyomon figyelmeztetnie kell magát a hallgatónak, hogy végül is kitől származnak a megszólaló hangok.

És mégis, e tagadhatatlan hasonlóság ellenére egyszerűen nem lehet elmarasztaló szavakat írni a két darabról. Bizonyára szerepet játszik ebben a lebilincselő előadás is. De a fő ok mégsem a tökéletes összjátékban, a minden idegszálat megmozgató érzelmi töltésben, a fölényes technikai tudásban rejlik. Hanem abban, hogy ennek a három muzsikusnak a játékán maradéktalanul átsüt annak a 19 éves emberkének a boldogsága, hogy ismerhette, és a fájdalma, hogy elvesztette a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjét.

Így, ilyen elementárisan, szenvedélyesen, falrengetően csakis ebben a korban vagyunk képesek érezni. Aztán ez a „mindent vagy semmit” érzés szép lassan az „arany középút” biztonságává szelídül.
A példák zöme azt igazolja, hogy a kiválasztottak ez utóbbi, megnyugodott korszakban tudnak igaz mesterműveket alkotni.
Nekünk, egyszerű pórnépségnek marad a kamaszkor lelkesedése a sutba dobott verseinkkel, szégyenlősen elpengetett szerelmes dalocskáinkkal.
Hát egy ilyen kamaszkori szösszenet ez a két elégia. Nem mestermű. De legtöbbünk csonkán maradt próbálkozásaihoz mérten tökéletes műremek.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1860 • Gustav Mahler, zeneszerző († 1911)
1911 • Gian Carlo Menotti, zeneszerző († 2007)
1939 • Jelena Obrazcova, énekművész ( † 2015)
1945 • Matti Salminen, énekes