vissza a cimoldalra
2020-07-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3424)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
A MET felvételei (707)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A magyar dal (Rost Andrea lemeze)
Balázs Miklós, 2008-06-13 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

A magyar dal (Rost Andrea lemeze) Hungarian Songs
BARTÓK, KODÁLY, LIGETI

Andrea Rost – sopran
Izabella Simon – piano

Warner
2564-695183-3

Fellapozok egy több mint tíz éves Rost Andrea-interjút (Gramofon, 1997. december, készítette: Bősze Ádám), mert emlékeim súgnak. Így a művésznő: „(…) az első megbeszélésen igazi amerikaiak módjára viselkedtek velem: (t . i. a Sony lemezcég illetékesei 1995-ben) érdekesnek találták, hogy magyar vagyok, s mindjárt magyar zenéket kértek tőlem. Ezt nem azért utasítottam vissza, mert a Bartók- vagy a Kodály-művek ne állnának közel a szívemhez, hanem azért, mert nincs annyi Kodály-dal, amivel én egy hetvenperces lemezt ki tudnék tölteni. Ezért beszéltem le őket arról, hogy az első lemezemen csak magyar szerzők dalait énekeljem.”

Évtizeddel később, íme, nem kellett senkit sem lebeszélni a projektről. Létrejött a lemez – igaz, egy másik kiadónál –, melyen Rost Andrea magyar zeneszerzők dalait énekli. Hogy mi változott azóta? A művésznő érettebb, tapasztaltabb lett. Megjárt néhány Gildát, Violettát, Luciát, Melindát, Mozart-operahősnőket. Ezért talán jobb is, hogy most, s nem tíz esztendeje készült el ez a lemez, vagy akár azt is írhatnám: az eredményt figyelve abban biztosak lehetünk, jobbkor nem is születhetett volna. Már csak azért sem, mert a mai Rost Andrea krédója kijelentő módban olvasható a friss interjúban: „Most egy ismert operaénekes megmutathatja a nagyvilágnak népe zenéjét – nekem ez nem csak feladatom, de kötelességem is.”

Rost ugyanis perfekt lemezt készített, technikai és művészi értelemben egyaránt. A CD programja a kötelező Bartók- és Kodály-népdalfeldolgozások mellett (a Magyar népdalok II. füzete illetve a Nyolc magyar népdal Bartóktól, valamint válogatás Kodály Magyar népzene című sorozatából) korai Ligeti-darabokat vonultat fel. A kiadvány programszerkezete tehát nem pusztán egy szűkebb korszakra és egy meghatározott forrásvidékre reflektál, de kontrasztként valódi műdalokat is állít a népdalfeldolgozások mellé. Méghozzá a negyvenes és ötvenes években született, Weöres Sándor illetve Arany János verseire készült két dalkört (Három Weöres-dal, Öt Arany-dal), s ezzel egész korszakot, egy csaknem félévszázados hagyományt fog át.

Rost alapvető koncepciója hallhatóan az, hogy inkább klasszicizálja, semmint a forráshoz közelítené a népdalok interpretációit. Éneklésén nem érezni, hogy a népies íveket markírozná, hogy a hangsúlyokat, vagy a dinamikát a dalok eredeti paraszti megszólaltatásához láncolná. Nála a népdalfeldolgozások teljes értékű műdalként születnek meg, melynek minden parasztzenei attribútuma benne áll a kottában. Ebben a tekintetben feltűnik valamiféle merevség, darabosság a dalok előadását hallgatva, amit mégis könnyű megszokni és elfogadni – amennyiben a művésznő nem keresi, még kevésbé imitálja a népieskedő gesztusokat.

A darabok témája, hangulata, karaktere van annyira változatos, hogy cseppet sem könnyű feladat azokat egyetlen művésznek egyetlen lemezen mind kifaragnia. Rost Andrea persze igyekszik valamennyi balladának, kesergőnek vagy víg nótának egyéni színt, arcot kölcsönözni, de sosem megy el addig, hogy a darabok ettől széteshessenek, vagy ne kapcsolódjanak szorosan a ciklusba. Itt a ciklusok felmutatása és a műegységek demonstrálása legalább annyira fontos, mint az egyes dalok atmoszférájának, lendületének, jellegének megtalálása. Simon Izabella értő és figyelmes zongorakísérete is erre rímel; nála is hangsúlyosak a zongoraletét kidolgozottságának fokozatai. Sem a zongorista, sem az énekes nem él vissza sosem a tematika kínálta, sokszor már-már drámai méreteket kapó lehetőségekkel, vagyis nem bocsátkozik kétes értékű affekciókba, és tartózkodik minden szélsőségtől. Az előadók csupán hagyják, hogy a darabok önmaguk regéljenek az emberi (asszonyi) természetről a maguk keresetlen módján.

A Ligeti-dalok is így kapnak a népdalokétól eltérő akcentusokat, miközben érezhetően ugyanabban a hagyományban maradnak. A Weöres-versekre írt dalok a korábbiakhoz képest differenciáltabb hozzáállást követelnek a művésztől és a hallgatótól egyaránt: a parasztzenei feldolgozások túlzó emfázisaik mentén egészen más dimenziókban mozognak, mint az avantgárd felé tájékozódó Ligeti-darabok. Megkockáztatom, a Három Weöres-dal a korszak jelentős munkája, s egyszersmind a lemez egyik legemlékezetesebb pillanata: Rostnál pedig ugyanazt az illetékességet hallani a Kalmár jött nagy madarakkal-ban is, mint a korábban megszólaltatott, kissé hosszadalmas, de egyedülállóan szép Mónár Annában.

Tiszta tónusú, üde hang, biztos muzikalitás és arányérzék, gyönyörű kiejtés, kidolgozott dallamformálás. Ezeknek az egysége biztosítja a lemez egyenletesen magas színvonalát.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1924 • Carlo Bergonzi, énekes († 2014)
elhunyt:
1951 • Arnold Schönberg, zeneszerző (sz. 1874)
2004 • Carlos Kleiber, karmester (sz. 1930)
2014 • Lorin Maazel, karmester (szül. 1930)