Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Egy érzéki délután (BFZ, Schiff)

2008-06-08 12:00:00 Johanna

2008. június 1.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Schiff András – zongora
Vez.: Fischer Iván

STRAVINSKY: Esz-dúr (Dumbarton Oaks) concerto
DVOŘÁK: g-moll zongoraverseny, Op.33
DVOŘÁK: b-moll legenda, Op.59 No.10
DVOŘÁK: H-dúr notturno, Op.40
DVOŘÁK: A-dúr szláv tánc Op.46 No.5
STRAVINSKY: A tűzmadár – szvit (1919)

A délutáni kánikulában a Művészetek Palotájába elbékávézni tulajdonképpen kisebb hőstettnek volt tekinthető a Fesztiválzenekar közönségének autótlan tagjaitól. A kinti hőség hatása, és az általános vasárnap délutáni bágyadt tompultság eleinte rátelepedett kissé a hűtött nézőtérre is. Ám a sok mocorgás, köhécselés alapzaját időről időre megszakította, mondhatnám úgy is, felfrissítette, monotóniájából kizökkentette egy tőlem néhány széknyire üldögélő hölgy csíntalan tevékenykedése.

Ő ugyanis korát meghazudtoló mennyiségű fém karpereccel felszerelkezve érkezett a tett színhelyére, s már az első zenemű csendesebb pillanataiban kipróbálta „hangszerét”, amellyel ettől kezdve aztán menetrendszerűen belecsilingelt minden egyes lassú tételbe, minden halkabb részbe. Sosem játszott viszont tételek között. A karperecszólók mellett tovább gazdagította a hangzást egy azonosíthatatlan ketyegő hang is, amit viszont kizárólag a legcsendesebb pillanatokban lehetett hallani, valahonnan a terem felső részéről.

De szerencsére mindössze ennyi az, amit negatívumként említhetek a vasárnapi koncerttel kapcsolatban. A zenekar nagyszerűen játszott, gyönyörű szólókat, eszményi összjátékot hallhattunk.

Hosszú és üres, miért pont ezt? – kérdezte egy hölgy (aki nem azonos a csilingelőssel) indulatosan a mögöttem lévő sorból, Dvořák zongoraversenyének elhangzása után. Hát, szerintem például azért, mert ezt még nem ismerjük. Vagy legalábbis kevésbé, mint Mozart, Beethoven, Bartók – és sorolhatnám még – zongoraversenyeit. Igaz, a darab nyitó tétele tényleg elég hosszú, és első hallásra talán kicsit nehezen áll össze egységes egésszé, de számtalan valóban szép részlettel van tele. Kár lett volna kihagyni. A lassú tétel igazán szép és elmélyült, a záró Allegro pedig nagyon hangulatos. Nem is értem, miért vált ilyen mellőzötté ez a zene, hiszen számtalan lényegesen rosszabb darab futott már be ékes karriert. Persze az ilyesmire gyakorta semmiféle magyarázat nincsen.

Schiff András érezhetően nagy szeretettel nyúlt Dvořák zenéjéhez. Az első tételt sikerült olyan hatásosan felépítenie, hogy utána lelkes taps tört ki. Az Andante érzelmes volt, játékos, álmodozó és panaszkodó. Aztán a szilaj harmadik szemtelenül indult, nagy lendülettel, ami kitartott a tétel végéig. Azt hiszem, a közönség túlnyomó része nem osztotta az elégedetlenkedő hölgy nézeteit, mert a siker meglehetősen nagy volt. Viszont sajnos a kitartó taps ellenére sem hallhattunk ráadást a művésztől.

Hogy Fischer Iván kivételesen jól dirigálja Stravinsky zenéjét, már nem először tapasztaltam. A concerto is izgalmas volt a hangverseny elején, ám a záró számként felhangzó Tűzmadár szvit már nem csupán izgalmasan, de feltűnő érzékiséggel szólalt meg.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.